Magamról

Gyergyóremetén születtem 1962-ben. Jelenleg a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium matematikatanára vagyok, Nagyenyeden élek.

1990 - től faragok. A fa szeretetét édesapámtól örököltem, aki asztalosmester volt. A pásztorfaragás volt az, ami a leginkább megtetszett nekem. Király Zsiga munkáit csodáltam meg a Budapesti Néprajzi Múzeumban, és megpróbáltam elkészíteni azokat a tárgyakat, amelyeket ö is készített. Így ismertem meg és próbáltam ki például a spanyolozást. Az eredeti tárgyakon talált mintákból kiindulva szerkesztem a sulykolók, mángorlók díszítőmotívumait.

A pásztorkellék minden darabját elkészítettem faragott és spanyolozott változatban is. Készítetem tükröst, gyufatartót, borotvatartót, csanakot. A pásztorok által készített szerelmi ajándékok mintájára faragtam sulykolót, mángorlót, kapatisztítót, fűszertartót és kis ládikát (kazettát) is.

Másik kedvenc területem a címerek faragása. Néhány régi címert faragtam, régi rajzok alapján, például Nagyenyed címerét, Bethlen Gábor fejedelmi címerét vagy a régi vármegyecímerek közül néhányat.

Kopjafát is faragok. Kopjafáim megtalálhatók Torockószentgyörgyön, Szentendrén, (a Barcsay Gyűjtemény udvarán), Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium udvarán (Sütő András emlékére) vagy Felenyeden a református templom udvarán.

A faragást a parasztemberekhez hasonlóan kedvtelésből, „magamtól tanulva” művelem. A díszítőfaragást a faragópásztorok technikájával, többnyire a magam készítette kis faragókésekkel végzem. A spanyolozott tárgyakat a néprajzi lexikonokban leírt technikával, saját készítésű spanyolviasz felhasználásával készítem. (A spanyolozás egy régi díszítő technika. A díszítendő felületet kés vagy véső segítségével kimélyítik és színes, olvasztott spanyolviasszal kitöltik, majd simára csiszolják a véső élével.)

A használt motívumok az eredeti dunántúli, alföldi vagy kalotaszegi tárgyakon található rajzok, vagy azok elemeinek felhasználásával készülnek.