KOSÁRLABDAA Princeton-támadás (PRINCETON-OFFENSE)A Princeton Offense egy támadási stratégia a kosárlabdában, amelyet a Princeton egyetemi csapatának korábbi edzője Pete Carill használt és tökéletesített, de amelynek gyökerei az 1930-as évekre nyúlik vissza, és Franklin „Cappy” Cappon nevéhez fűződik. Carril 1967-ben vette át a Princeton csapatának irányítását. Vett egy támadást a Boston Celticstől, kölcsönvett egyet a Knickstől, de nem volt olyan centere, aki úgy passzolt volna, mint Bill Russel vagy úgy dobot volna közeli táblást, mint Sam Jones, így az egész nem nagyon működött. Így hát kigondolt néhány új variációt. Carril így elmélkedik a régmúltba merengve, hogy mit is akar még a támadással: ”Fogtam egy rakat sírásót, elvittem őket a Princetonra, és ásattam velük egy nagy gödröt. Szereztem koporsót és csontvázat, beleraktuk őket, és eltemettük a Princeton-támadást, most és mindörökre. ” Sokan támadásként róták fel a Princeton-támadás kapcsán, hogy lassú, régimódi kosárlabda. Ezzel szemben számtalan csapat használja, köztük a Sacramento Kings(10 évig volt Rick Adelman konzultánsa Pete Carill), Houston Rockets, Washington Wizards, New Orleans Hornets és egyetemi szinten pedig John Thompson III Georgtownja ért el maradandó sikereket a Final Fourba jutással a March Madness során. Thompson, aki játékosként és segédedzőként is dolgozott Carill alatt, így vélekedik a Princeton-támadásról: „Amikor a Princeton Offenseről beszélnek, együtt játszó srácokra gondolok, akik megosztják a labdát. Tehetségesek és önzetlenek.” És, hogy a támadás lassú e? 1993-ig a támadóidő az NCAA-ben 45 másodperc volt, de már előtte is Carril 35 másodpercet követelt fiaitól. A cél az volt, hogy végigfussanak a sémákon, legyen idő és ne pánikoljanak. Kidolgozott dobóhelyzetek vagy egyszerű ziccerek, 50% feletti dobóteljesítmény. A támadás során kiemelt szerephez jutnak a passzok, a befutások és a labda nélküli mozgások. A Princeton-támadás jól szimbolizálja azt a vélekedést, hogy a kosárlabda igenis csapatjáték, hogy egy-egy támadás sikere legalább két-három ember kölcsönhatásának az eredménye, és hogy nem harcolhat a csapat minden egyes tagja a labdáért.
A Princeton offense védjegye az ún. „backdoor layup”. Ennek során kiemelt szerep jut a hátsó udvari befutásoknak (backdoor cut) és a szárnyról jövő passzoknak (backdoor pass). A támadás során fontos a türelem; a befutási, passzolási lehetőségek kialakítása ill. a hárompontoson kívüli tiszta dobóhelyzetek. Fontos, hogy az egyetlen pozíciós szerepkört betöltő center is jól dobjon kintről. A pozíciós játék kétféle lehet: alsó posztos (low post) ill. felső posztos (high post). Ezt a center elhelyezkedése határozza meg. (Kicsit viccesen lehetne mondani: „Figyelmet kérek, ne fordulj el, különben hátulról ki leszel játszva”)) A zónavédekezésA zóna védekezés egy csapat finomhangolt együttműködése, ahol minden játékosnak megvan a maga helye, hogy a pálya melyik területét vagy zónáját védje le. Az emberfogásos védekezéstől eltérően itt területre való specifikáció van és csak néhány hibrid védekezés (ahol bizonyos játékosoknak emberfogási szerepkör jut) tér el ettől. A zónavédekezésnek sokféle formációja lehetséges, általában azonban jellemző, hogy a zóna tetején a hátvédek állnak ( a körte tetejétől kifelé), míg befelé csatárok ill. a center játssza el a fő védekező szerepkört. Néhány népszerű zónatípus:
Hibrid védekezések:o Match-up zone: átmenet az emberfogásos védekezés és a zónavédekezés között. Alkalmazása úgy történik, hogy a védekező csapat minden játékosa véd egy bizonyos sugarú területet, és ezen belül emberfogásban felveszi az ide belépő támadó játékost. (pl. John Chaney /Temple/) o Box-and-one: a csapatból 4 játékos alkotja a 2-2-es zónát, míg az egyik védő emberfogást alkalmaz az ellenfél kiválasztott támadó játékosán. Ennek egy speciális formája az ún. triangle-and-two („háromszög és kettő”), melynek lényege, hogy 3 védőjátékos alkotja a 2-1-es zónát, míg 2 védő alkalmaz emberfogást az ellenfél 2 kiválasztott játékosán. A megfelelő zóna védekezés alkalmazásakor a legfontosabb a csapaton belüli interakció, a megfelelő reagálások a támadók gyors mozgására, a passzsávok lefedése és betakarása, és ennek megvalósítására csapaton belüli hatékony szóbeli kommunikáció. A zónát játszó csapatok alkalmanként megpróbálják becsapdázni (trap) az ellenfél labdát birtokló játékosát, úgy hogy azt a megfelelő helyzetbe szorítva lekettőzik (double-team). Ezzel a taktikával könnyen történhet labdaszerzés a védők részéről, ugyanakkor egy vagy több támadót védetlenül hagy, így a védelem a csapdából való sikeres kipassz, netán a labdabirtokló játékos sikeres áttörése esetén késésbe és jelentős hátrányba kerülhet a támadókkal szemben. A NBA-ben a 2001/2002-es évadig tiltották a zónát, mostanra azonban már engedélyezik. A zónavédekezés sokkal inkább jellemző a nemzetközi -, a korosztályos - és egyetemi kosárlabdára. A zónavédekezés előnyei:o Számtalan oka lehet annak, ha egy csapat zónázik, ezek közül néhány: o Az ellenfél csapatában egy vagy több olyan játékos van, aki túl gyors, vagy túl magas, vagy túl erős a védők számára, ezért az emberfogás nem lenne kellően hatékony o Többféle zónatípus statikus és kis mozgás lehetőséget biztosít a védők számára, s mintegy lehetőséget teremt a támadó csapat számára távoli dobásokra. Ha azonban az ellenfél nem jól dobó csapat, bármelyiki zóna hatékonyan működhet ellene. o A csapdázást leszámítva a zónavédekezés nem tartalmaz agresszív védekezési sémákat és lehetővé teszi a támadó csapat számára, hogy körbepasszolják a labdát. Ha időt akarunk nyerni, és lassítani a játékot, zónázzunk! o Az ellenfél szerényebb képességű játékosai gyakran „elvesznek” a zónában, mert könnyebbé válik a rájuk történő besegítés, ha a zóna egy tagját megverték. o A zóna egy játékosát (különösen az erőcsatárt vagy a centert) a kipontozódás fenyegeti, a neki való besegítéssel könnyen levehetjük a válláról a terhet. o A zónázás sokkal kevésbé fárasztó, mint az emberfogás, így egy fáradt csapat számára sokkal kevésbé megerőltető és sokkal célszerűbb o Sok csapat zónázik olyan ellenfelek ellen, akik elzárásból próbálják betenni a labdát a gyűrű alá, hogy így könnyű pontot szerezzenek (Viszonylag tömör, nem széthúzott védekezésről beszélünk zóna esetén, melyben a védő játékosok dominálnak a palánk alatt, így nehézkes az elzárás-leválás vagy más egyéb labda nélküli elzárásból történő, a büntető irányába való behatolás.) o Tapasztalatlan hátvédekkel rendelkező csapat esetében, a zónából kialakított csapdával megzavarhatjuk és labdaeladásra kényszeríthetjük az ellenfél támadóit. A zónavédekezés hátrányai: Az, hogy miként számolunk a zónavédekezéssel, az függ mind a védekező, mind a támadó csapat erényeitől és gyengeségeitől. Van néhány princípium („vezérelv”), amelyet a zóna ellen való játék esetén alkalmazunk: o A legtöbb népszerű zóna (akár a 2-3-as, akár az 1-2-2-es) esetén lyuk van a pálya közepén. Ilyenkor gyakran a támadás célja, hogy eljusson a labda erre az üres területre, összeomoljon a zóna, és megjátszhatóak legyenek a tisztán dobóhelyzetben lévő játékosok A célból, hogy kiaknázzák ezt az üres területet, sok csapat egy csatárral próbál operálni és pozíciós játékot (high post) játszani fent, a büntető magasságában. Ez esetben a lehetőség a játékos üres területen lévő megjátszásában és az innen való kiosztásokban rejlik. A fent, pozícióban levő csatár elzárást is adhat a zóna tetejével szemben elhelyezkedő hátvédnek, aki így egy betöréssel, könnyen kosárra törhet. o A gyors passzok fontos elemei a zóna elleni játéknak. A védelem gyorsítani kényszerül a labda továbbításával, de ha a támadók passzai gyorsabbak, mint a védők mozgása, akkor ez könnyen tiszta dobóhelyzetet eredményezhet. o A betörés (=dribble penetration) a zóna megtörésének egy hatékony eszköze. Ha a hátvéd behatol a védők által szabadon hagyott területre, azok megpróbálják elhárítani a veszélyt, átváltanak a betörő játékosra, de ezáltal, számtalan tiszta dobóhelyzet nyílik, a labdát birtokló játékos társai számára. Ez a stratégia illusztrálja, hogy milyen fontos a betörések megakadályozása a hatékony zónavédekezés érdekében. |
A háromszög támmadás oktatóanyaga Fran Franchilla nyomán
 | Régen itt futottam... XI. kerület: Dayka Gábor utca környéke. 3-3,5km, 2db nagyobb emelkedővel. Egy 65m-es és egy 10m-essel... |
Vivicittá 2007. Éppen a Lánchídról lefele, 5,5km után : itt még több, mint a táv fele hátra van! 5perc 10sec-os kilométereket futottam... innen kell váltani... Hátra van még a Bazilika, a Parlament, az újpesti rakpart.... |  |