Jack Canfield és Mark Victor Hansen

Erőleves a léleknek

Jack Canfield és Mark Victor Hansen

Erőleves a léleknek

  Az alábbi történetek a fent említett könyvsorozatból lettek idézve.

Ha megtetszik, akkor keress rá bármelyik könyvesboltban a címre és válogass kedvedre.

_________________________________________________________________________________________

  Az ajándék
 

  Bennet Cerf említi az alábbi megindító történetet az autóbuszról,

amely egy mellékúton zötyögött valahol a déli államokban.
 
  Az ablak mellett keszeg öregember gubbasztott, ölében nagy csokor friss virág. A másik oldalon fiatal lány ült,

  és tekintete minduntalan a férfi bokrétájára tévedt. Egy idő múlva az öreg leszálláshoz készülődött. Hirtelen

  ötlettől vezérelve a lány kezébe nyomta a csokrot.

  -Látom, nagyon szereti a virágot, azt hiszem, a feleségem se bánja, ha itt hagyom. Majd megmondom neki,

  hogy magának adtam.

  A lány elfogadta a kedves ajándékot, s a buszról figyelte, amint az idős férfi leszáll, és elindul az útmenti kis

  temető felé.

________________________________________________________________________________________

Micsoda báty!

Paul barátom karácsonyra autót kapott a bátyjától. Szenteste, mikor munkája végeztével kilépett az irodából,

egy bámészkodó kölyköt talált a csillogó új kocsi mellett.

- A bácsié ez a járgány?

- A bátyámtól kaptam karácsonyra - bólintott Paul

A fiúcska elképedt.

      - Csak úgy kapta, magának nem is került semmibe? Hű, de jó volna, ha...

 Megakadt, de Paul jól tudta, mit akart mondani. Nyilván testvért szeretne magának. Ám amit végül hallott,

attól tátva maradt a szája.

- De jó volna - kezdte újra a kislegény -, ha én is ilyen báty lehetnék.

A barátom megdöbbenve nézett rá.

- Nincs kedved furikázni egyet? - szaladt ki a száján

- Naná, hogy van!

A gyerek beszállt, de alig indultak el, ismét megszólalt:

- Bácsi kérem, nem kanyarodhatnánk a házunk felé?

Paul elmosolyodott. Sejtette, mi jár a srác fejében.

Szeretne felvágni a szomszédok előtt, hogy milyen Pazar kocsival szállítják haza. Azonban ismét tévedett.

- Tessék szíves lenni megállni annál a kapunál!

A fiú beszaladt a házba, majd kisvártatva Paul hallotta, hogy jön visszafelé, de nem túl gyorsan.

Nyomorék kistestvérét cipelte magával. Leültette a bejárati lépcsőre, aztán az autóra mutatott.

- Látod, öcsi, erről beszéltem. A bácsi a bátyjától kapta, neki egy fillérjébe se került.

             Ha megnövök, pont ilyet veszek neked, akkor majd te is láthatod a karácsonyi

             kirakatokat, amikről annyit meséltem neked.

Paul kiszállt, és előreültette a kistestvért. A nagyobbik gyerek betelepedett a hátsó ülésre,

és emlékezetes karácsonyi sétakocsikázás kezdődött.

Azon a szentestén Paul megtanulta, mit jelent a mondás: "Jobb adni, mint kapni."

________________________________________________________________________________________

Helice Bridges: Fontosak vagyunk

 

Egy New York-i középiskolai tanár elhatározta, hogy mindegyik végzős diákját megtiszteli a kijelentéssel, miszerint

 fontos a számára. A kaliforniai Del Marban élő Helice Bridges módszerét alkalmazta.

Egyenként kihívta a tanulókat az osztály elé.

Először is méltatta, hogy az illető mennyire fontos neki és társainak, majd átnyújtott neki egy kék szalagot, rajta

aranybetűs felirattal: "Fontos vagyok!"

Az ezután következő feladatba az egész osztályt bevonta, hogy kiderítse, milyen hatást gyakorol az elismerés az

 emberekre. Mindegyik diákjának három újabb kék szalagot adott, azzal az instrukcióval, hogy menjenek,

és adják tovább ezt a ceremóniát, majd pedig kísérjék figyelemmel az eredményeket, például,

hogy ki kit tüntet ki, és számoljanak be az osztálynak a végzett munkáról.

Az egyik fiú a közeli vállalat osztályvezető-helyettesét kereste föl, és kifejezte neki nagyrabecsülését,

amiért segítette a pályaválasztásnál. Az ingére tűzte a kék szalagot, majd a kezébe nyomott még kettőt, mondván:

"Az iskolában kaptunk egy feladatot az elismeréssel kapcsoltban, és azt szeretnénk, ha Ön is keresne valakit,

akit kitüntetne, átadná neki a kék szalagot, aztán a másikat is azzal, hogy az utóbbit adja tovább

egy harmadik személynek, s így ismételje meg ezt a kitüntetési szertartást.

Ezután arra kérem, hogy számoljon be nekem a fejleményekről."

Az osztályvezető-helyettes aznap délelőtt bekopogtatott a főnökéhez, aki egyébként meglehetősen

mogorva fickó hírében állt. Leültette a főnököt, és elmondta, hogy mennyire csodálja az alkotó fantáziáját.

Az osztályvezető eléggé meglepettnek látszott.

Beosztottja kérte, hogy fogadja el tőle a kék szalagot, melyet szeretne a hajtókájára tűzni.

A főnök csodálkozva beleegyezett.

Miután lezajlott a ceremónia, a fiatal menedzser újabb kék szalagot húzott elő,

és a következő szavak kíséretében adta át:

"Szeretném megkérni egy szívességre. Lenne olyan kedves továbbadni ezt a szalagot valakinek, akit nagyra becsül?

Az iskolás fiú, akitől eredetileg én is kaptam, a lelkemre kötötte, hogy kövessem a példáját,

és derítsem ki, miként hat az emberekre."

A főnök este bement tizennégy éves fia szobájába, és leült mellé.

"Tudod -kezdte magyarázni-, valami egészen elképesztő dolog történt velem ma.

A helyettesem bejött az irodámba, és elmondta, mennyire csodálja az alkotó fantáziámat,

aztán a hajtókámra tűzte ezt a szalagot.

Kaptam tőle egy másikat is azzal, hogy tüntessek ki vele egy arra érdemes személyt.

A kocsiban hazafelé azon tűnődtem, ki a legalkalmasabb, és te jutottál eszembe.

Téged szeretnélek kitüntetni... Igaz, ami igaz - folytatta -, sokszor elég zűrös a napom, s amikor hazajövök,

nem sokat foglalkozom veled. Néha kiabálok is, ha nem túl jó jegyeket hozol haza,

vagy mert szanaszét hagyod a szobádat, de ma este kedvem támadt, hogy leüljek veled egy kicsit és...

szóval, tudnod kell, mennyire fontos vagy nekem.

Anyád mellett te jelented a legtöbbet az életemben. Klassz srác vagy, és nagyon szeretlek!"

A fiúnak leesett az álla, aztán elfogta a görcsös zokogás. Egész testét rázta a sírás.

"Már azt terveztem, hogy holnap megölöm magam - nézett fel könnyek között az apjára-,

mert azt hittem, nem szeretsz. Most már látom, hogy erre nincs szükség."