 |
||||
FŐOLDAL
|
Mindenki ismeri. Tudják a nevét. Halálos Szirén, ez neki játék Közelebb szerettek volna jutni hozzá. Játszani játékát. Hogy megismerjék. Mi a neve hát? Közénk lépett lobogó tűzzel. Az áldozatai végtelenek, magasra űzve És futottam velük, a heves tömeggel, harcolva eztán mindükkel Akartam a szenvedélyét, lobogó tüzét, sötét ölelését, vörös forró csókját Vágyni akartam, üvöltő hevét, testét, tejfehér keblektől hollófekete fürtökig Akartam az éjszakáit, hajnali fényét, végtelen napjait, csodás báját Ösvényét taposom minden egyes nap Előre, surran tovább, Én vakon botladozok nyomában Láttam a szerelmesek szakítását általa. Könnyező szüzek gyilkolták meg Sosem ismered meg a szerelmet ha a városodban jár mert szemében, mind megfulladunk Összetört szívek, szökellünk Istenhez, és halunk mint Szeretők kiket mindenki elfeled Reszketek, mikor Elhalad mellettem. Az Úr nekem teremtette vagy öljön meg engem Rámnéz. A szemei! A szemei! Őket vonszolom belül. A bűneit! A hazugságait! S látom a legvégső éjszakát Dicsőség, micsoda látvány! A vér, a bor, s a rózsák És én, s minden hófehér Kezei rajtam, ez extázis. Ez mennyei, ez Isten, látom Megkockáztatok egy csókot. Egy csók! Egy csók! Tudtam hogy ezzel életem végleg elveszett Tarts meg most atyám Most a napjaim elszálltak hát Mindent újra így tennék Mert ő volt az egyetlen, ki enyém Kínozz csak te korcs Te fattyú! Kereslek téged nyomorult Nézz a hátad mögé. Elpusztítom Hitványságod, Megfeketedett lelkedet | |||