 |
||||
FŐOLDAL
|
Az őrület időszaka telíti elmémet Egy Hold költeményt próbálok találni Egy eszmét, az életre s minden másra Másodpecek múlnak el mellettem S én a peceknek örvendek Ahogy az órák elringatják őket S az évek napokba s hónapokba fulladnak Egyedül vagyunk, idegenek az éjszakában Keressük utunk a fény felé Mint a sosem látott képzelet visszhangja Melyet sosem érhetünk utól Egy cseppen hajózunk az óceánban A menny angyalai éneklik e dalt Csak lelkek univerzumunk szélein Úgy tűnik minden mik vagyunk Egy csepp az óceánban Bolygó karavánok vitorláznak el Kozmikus harmóniában tűnnek tova Az Univerzum méhének ölelésében Ez a kozmikus őrület, harmónia? Ezt kérdezem haláltusámban Mert az idő nem gyógyít sebeket, Csak megdermeszt Egyedül vagyunk, idegenek az éjszakában Keressük utunk a fény felé Mint a sosem látott képzelet visszhangja Melyet sosem érhetünk utól Cseppek az óceánban | |||