 |
||||
FŐOLDAL
|
Az álmatlan éjszakák örömei várnak rád Hajnal fia sír majd és nem nyúl érted Láttam a leplet, Láttam a sírhelyet, Jött az eső S a csend mident betakart. A cseppek mint dárdák, beesett mellkason E sós szemek sosem pihennek. Látték a világot Látták a halált, Jött az éj S a csend mindent betakart. Óh, dicsérd a holdat Ne várd a hajnalt A folyó sodra, felvillanó égbolt Egyedül bolyongok. Ó édes Hemlock csókja, A méregtenger elég És csend takar be mindent. Fordulsz, dideregsz Bőröd oly fakó, lehelleted hűvös Vágyok a szerelmedre Próbállak nem elveszíteni. Gyere, gyere, nem félek... Hajnal fia sír, sosem ér el minket Ez ígéretet a szél hozza felénk. | |||