FŐOLDAL
|
Út, Hiszek a jeleidben Írom életem napjainak könyvét Néhány haldokló sóhaj üres szavai Emeld, tartsd fejemet az ár felett Lélegzetnyi erőt adj Látom magam lelkemtől megfosztva Figyelem a jelentést A homályosuló vonalak között Hamis válaszokat lelni csak Időről időre Homok, légy Anyám Az út végén Kő, mint Atyám, nyugtató érintés Homok, légy Anyám Csak sodorj tova Szél Nővér, Vihar Testvér ragadj ki e zord színről Csak a nap ragyogjon Nap, ragyogj Imádkozom hogy ne e nap legyen Az Örök Folyam áldozata Mit Végtelen s Mindenható Időnek neveznek Mely életben tart minden álmot... talán még sóhajnyit Emeld, tartsd fejemet az ár felett Lélegzetnyi erőt adj Látom magam lélek nélkül |