 |
||||
FŐOLDAL
|
Senki sem gondolta hogy ez a vég Még nincs sírhely amely vigyázza álmod A tollpelyhek hullanak mint sötét cselszövés Csodás mese dícséri, s pátosz Kínnal telítve békíti Elnyeli a semmi torka Bűnbánó kezeidtől elvérzik Az éjszaka mikor az angyalok keservesen sírtak. Elfolytott zokogás, hisztérikus tenger Rohant a vérében, ömlött szeméből Már nyugtalanul, epedve Magányban hol a halál az úr Ez a hanyatlás valóságos oka Kacagó, sóvár szavak földre húzó sora A kóbor Isten feloldoztatott adóssága alól Kiábrándult már, ki is feledhetné? Csak bámultak,reménytelenség Létük természete Melyet kerestek őszinte hévvel Kényelmes támasz, de nem menedék Fekete folyók, a Földben mélyre futnak Felszínre mossák az emberi értéket Nem birtokol félelmet, sem szerelmi vágyat Csak a haláltól menthetik már meg. | |||