 |
||||
FŐOLDAL
|
Anyám lásd, egész életem Hogy túléljem virágokat ültetek S ha elhervadnak nem beszélek többé Virágokat festek És senki nem tudja miért... Nincs ébredés, nincs bölcsődal Csak azt érzem hogy próbálnom kell Érzem a szigerekben, tudatlanságomban Szorítani a csillagokat, bár úgysem érhetem el mindüket Atyám lásd, megpróbáltam Angyalt lelni mélyen bennem Egyszer azt ígérted találkozunk És egyszer újra vereséggel végzem Itt mindig érzem szemeid Hallom suttogásod Testvérem szólít:”élj újra még” Kérdeztem barátaim és senki sem tudta miért... Senki sem látja sohasem könnyeim árját Itt nem lelsz rám sosem Időm elveszett míg e szavakra rátaláltam Leírtam őket s reméltem hogy egyszer talán segítenek még Lásd ahogy mezítláb járok az üvegen Bizonytalanul ahogy az újszülött lép. Mások jöttek, s kinevettek Ujjal mutogattak, én láttam Hittem s mondtam ez nem a testem Ez valami mely mélyebben él. Anyám nézd, ez az életem Virágokat festek hogy éljek S ahogy ők hervadnak nem festek többé Álomba merülök és senki nem tudja miért... | |||