 |
||||
FŐOLDAL
|
A románc méze, oly édes nekünk Ringató fűvön át futottunk egymás karjaiba, csak mi A szerelem méze, megtisztulunk egymás által Ezek a karok, melyekkel körbeölellek Ezek csak mi lehetünk Bájod oly különleges Húsom csupaszon fekszik Mit karjainkban merünk Megcsókoom a száját és sötét szemeit Szabadon elvesztem magam sötét Szemeiben Zuhanok keresztül a lelkén. tudatán, egein Végtagjaink egymásba fonódnak Majd elménk is követi A reményt megtaláljuk Szájának vörös ajkai, hívnak A tudata az enyém Húsa szintén Forró, bársony, sima Nincs semmi hiány Elméje fogadja gondolataim Belépve a sötét, oly közeli összefon Sodródunk messzea semmibe És senki sem talál meg Egymás karjaiban Mély álomba érünk Közelebb húzom őt, mellém Magamba | |||