 |
||||
FŐOLDAL
|
Ő a csend mélyen keblei ölelésében Ő az igazi romlottság parfümjét használja Ő a kívánság élénk szemeiben Ő tudta az igazat az összes kimondatlan hazugságra Azt mondta eladta angyalát egy álomért Azt mondta becsaphat álruhája Azt mondta rég elvesztette becsületét Azt mondta nem adja fel álmait még Ő árulóknak adta ölét, az otthon érzetét Ő erőszak mestere, míg senkitől sem félt Ő fordította haragod csendes könnyekbe Ő tette nevetségessé bizalmad félelmeit Ő hallotta a hangokat melyek megmondták mit tegyek Ő nézett szemeinkbe, de csak mosolygott ezen Ő ismerte a lázat, s nem érezhette sokáig Ő szakította félbe a szavakat amiért e dal véget ér | |||