 |
||||
FŐOLDAL
|
A gonosz álom földjeinken keresztül Mindent elhervaszt és megöl Amint zuhantak, az áldozatok Haltak ők szomorú halált Birtokainkon, leheveredtünk És szenvedünk újra Egy sötét gyermek földünkön keresztül Sietve. Imádkozva És vele, a láz A menetelő fekete őrület Nem látták szemek. Nem voltak Csak fekete formák, szenvedés Tiéd az együttérzése Tiéd a minden könnye Ő csupán megpróbálta elvenni Összes félelmedet A féjdalom mit érzett Mikor lelkedet elszívta A gyötrelem mit érzett Ez volt az ára Higgyj nekem, ő már tehetetlen Mikor megátkozta földjeinket Mikor elnyelte a fényeket Ez nem az ő döntése Mérgek várják hogy csókolhassák őt A szíve sír érted, értem Elmondhatatlan kínnal szolgálhat csak Az örökkévalóságig Kihűlt. Az emberiség marad örökre ha megjárta útját. Segíteni nem tud. Ez az átka Dalol a fájdalmadról saját költeményében Ő a sötétség A rémálmok melyek elől rejtőzöl Érzi a kínt A szenvedést bensőjében Bár szeretett Sötét múltján keresztül De most, a győzelmét óriások kara zengi Óh, kérlek bocsáss meg neki Mert az emberiség meghal Mert az anygyalok könnyeznek És a mennyek sírnak | |||