Rakodó kaptár

A rakodókaptárt egymásra helyezett, alul-fölül nyitott fiókok alkotják. Alulról fenék, fölülről tető zárja be. Rendesen a legalsó fiók a fészek. A fenék vagy különálló, vagy rá van szegezve a fészekre. Rászegezett feneket inkább a vándorméhészek használnak. A fészken állnak a mézkamra fiókok szükség szerinti számban. A fészek és mézkamra közt anyarács lehet az anya korlátozására. A lefgelső fiókot fedődeszka, rostás keretfedő vagy más takaró zárja, és arra borul rá a tető. Ha a kaptáron nincs mézkamra, a keretfedő és a tető a fészekre kerül. A kijáró vagy a fenékdeszka peremébe van vágva, vagy a fészek felső részébe.

A kereteket csak akkor lehet kényelmesen kiszedni ha nem szorulnak. Ezt két módon érik el: 1. A kaptárt kb 1 cm-rel tágasabbra készítik, mint amennyi a helyet az egymáshoz tolt keretek kívánnak.

Előnye és hátránya

Méhesházban nem való, egymásra állogatni nem lehet. Szabadban úgy helyezik el, hogy minden oldalról hozzá lehessen férni. A rakodókaptár némelyik jó tulajdonsága más rendszerűben, pl. fekvőben is megtalálható. De a rakodót minden kaptártól megkülönbözteti:

• Nagyságának rendkívüli alkalmazkodása a család fejlettségéhez, legelőhöz időjáráshoz. Másféle kaptár csak a keretek számával tehát korlátoltan alkalmazkodik, itt a kaptár maga is nő vagy kisebbedik.
• A fiókos kezelés.Külön kereteket helyett kaptárrészeket, egész keretcsoportokat lehet eszerre mozdítani, elvenni cserélni.

A rakodókaptárban- mint minden fölülről kezelhetőben könnyen tájékozódhatunk a család kiterjedéséről. A lépeket fölülről könnyebben és gyorsabban ki lehet szedni, mint hátulról. Hátránya, hogy vándorlásra kevésbé alkalmas, mert több külön részből áll. A fészekhez csak a mézkamra után jutunk. Sok méhész idegenkedik ettől, vagy nem győzi erővel.