Cliff rázta a vállát. Ahogy ébredezett úgy érezte, hogy nagyon fázik. Vacogott a foga.

- Már mindenütt kerestelek – csókolta meg gyöngéden Cliff. – Billy rágyújtotta a fiára és a feleségére a házát.

Anne rémülten ült fel.

- Bajuk esett? – kérdezte őszintén aggódva. Cliff szomorúan nézett rá.

- Igen, mind bent égtek. Az asszony épp vajúdott.

- És Billy?

- Megszökött. Aki látta, őrültnek mondta.

- Miattam, csak is miattam – zokogott Anne.

- De, Te, hogy kerültél ide?

- Mikor tegnap elmentél, Billy azt hitte, hogy Tomot látta. Tényleg megőrült, engem is majdnem megölt, de aztán elszaladt. Most már tudom hová. Nem mertem ott maradni, így idejöttem. Te hol voltál?

- Segítettem tüzet oltani. Gyere, menjünk be. Csinálok meleget, majd meg fagysz.

De Anne már nem csak a hidegtől reszketett. Érezte, tudta, hogy nagy szerencsétlenséget hozott a környezetére. Azon gondolkodott, hogyan hagyja el Cliffet, mert úgy gondolta, hogy rajta is fogott már az átok, hiába nem ivott a bájitalból.

Cliff pedig betámogatta a házba, tüzet rakott, és melléült a kicsi szobában. A házacska két szobából állt, egyik volt a háló, a másik a konyha.

- Mi majd lakunk a konyhában, amíg a többiek el nem mennek másfelé – mondta Cliff.

Anne így hát beköltözött a favágók közé. Csendes volt, és szomorú. Tomot gyászolta. Cliff pedig békén hagyta, éjjelenként is. Anne hálás volt neki. Szerelme nőttön nőtt iránta. Végül egy éjjel oda bújt mellé.

- Már nem kellek neked? – kérdezte, és remegve várta a választ. Azt hitte, Cliff haragszik rá, mert Tomot is szerette.

- Nem, dehogy – mosolygott rá Cliff a tűzhely fényében – vártam, míg meggyászolod Tomot, de nagyon örülök, hogy végre ide jöttél.

Azzal nagy, munkától érdes tenyerével végig simított a lány hálóinges testén. Anne azonnal hanyatt dőlt. Csak aznap este érezte meg, hogy mennyire is hiányzik neki Cliff testének melege. A férfi pedig a nyakába hajtotta a hálóinget, és nyalni kezdte a mohó, kiéhezett kis puncit. Anne azonnal nyögdécselni kezdett. Cliff mosolyogva emelte fel a fejét.

- Csendesebben Drága, a többiek meghallanak. Anne halkabbra vette a hangját, pedig nagyon nehezére esett. Szerette volna kikiáltani a világnak, hogy imádja ezt az embert. Cliff boldogan nyalta a finom nedvet Annéból, aztán betérdelt a lábai közé, és miután párat húzott a vértől vöröslő nagyajkakon, tövig nyomult. Anne már maga tolta volna magába a férfit. Hangosan zihált, és Cliff karjait, vállát simogatta. Cliff pedig mohón dugta. Anne remegve, sírva élvezett el, aztán ismét érezte, hogy kezd felizgulni, mivel a férfi nem hagyta abba a mozgást. Így hamarosan ismét megtörtént vele a csoda. Próbálta élvezéseinek hangját visszafogni, de nem tudta, így a férfi lehajolt, és csókolni kezdte. Anne sikolyai elhaltak Cliff szájában. Végül a negyedik orgazmus után Cliff lihegve szólalt meg:

- Fordulj meg Kincsem, hátulról akarom – Anne négykézláb állt, és újra magába fogadta a férfit, aki hosszan, mélyen mozgott benne, közben a vállát harapdálta, majd halk nyögésekkel belé élvezett. Anne az öklét harapta, hogy ne kiáltson fel a gyönyörtől.

Hajnalba a favágók csendesen lépdeltek ki a hálóból. Anne fél lába a takaró felett volt. Feje Cliff mellén pihent, aki csendes gyöngédséggel simogatta a hátát. A favágók vezetője Chris, egy magas, tagbaszakadt, idősebb felföldi férfi halkan szól oda neki:

- Maradj csak itthon ma, töltsétek egymáson a kedveteket, aztán majd este megbeszéljük mi is legyen.

Azzal elmentek, Cliff pedig tudta, hogy nem maradhat így tovább.

Az egész nap csendesen telt el. Reggeliztek, aztán Anne hozzálátott a főzésnek. Cliff nézte a karcsú kis alakot a tűzhely mellett, és hihetetlen béke és boldogság költözött szívébe. Ebéd után a környéket járták. Anne gombát, gyógynövényeket gyűjtött, aztán a nyár melege győzedelmeskedett felettük. Leballagtak a patakhoz, oda, ahol először találkoztak. Levetkőztek, és nevetve, fröcskölve belegázoltak a vízbe, ami alig ért nekik térdig. Végig dörzsölték a hidegvízzel egymás testét, majd kifeküdtek a napra. Anne hanyatt, Cliff Hasra. Nézte a lány nyílt, őszinte arcocskáját, ahogy a világra csodálkozik, és nagyon szerelmes volt bele. Hamarosan megkívánta, így átnyúlt, és gyöngéden megsimogatta a kis hegyesedő mellecskéket. Jól gondolta, a lány azonnal feléje fordult, majd megfogta a kezét, és lejjebb irányította. Cliff benyúlt a szétnyíló lábak közé. Anne nevetve élvezte az ismerős mozdulatokat, miközben lenézve láthatta, ahogy Cliff férfiassága őt követelve nő.

- Fordulj háttal, Drága – remegett meg a férfi, Anne pedig megfordult. A férfi felemelte a felső lábát, és farkát hozzá igazítva benyomult, majd elengedte Anne lábát, aki szorosan összezárta a másikkal. A férfi az így összeszűkült barlangban örömteli nyögésekkel jártatta meg magát, Anne, pedig végre ismét kedvére nyögdécselhetett a gyönyörtől.

- Szeretlek – vonta a kielégülés után magához a lányt Cliff.

- Én is Téged – nyugodott el a lány a férfi erős karjai között.

- Pedig, azt tudod, hogy holnap mennünk kell innen?

- Gondoltam. Hová viszel?

- Haza megyünk a falumba, ha Te is úgy akarod. De, sajnos megházasodni nem tudunk.

- Miért? – könyökölt fel Anne.

- A pap nem esket össze veled. Azt mondja, hogy engem is megbabonáztál.

Anne hanyatt fordult és elgondolkodott.

- Így is kellek neked?

- Nekem kellesz, akárhogy is alakuljon az élet.

- Akkor keressük meg Benedek barátot, majd ő összead minket.

Fölöltöztek hát, és elindultak a kis kápolna felé. A barát az ajtóban áll, és nézte a domboldalon felé közeledő párt.

- Isten hozott benneteket, tudtam, hogy eljöttök.

- Össze ad minket? – kérdezte nagy, meleg szemeit a barátra emelve Cliff.

- Igen, Fiam.

- De a falumban a pap azt mondta, hogy lehetetlen. Isten káromlás.

- Mert őt elvakítja a látszat. Én tudom, hogy ez a lány tiszta, és nem az ördög rabszolgája.

Anne boldogan mosolygott, aztán bementek a kápolnába, és Isten színe előtt esküdt tettek, felvéve a házasság szentségét. A barát kiállította a házassági levelet, és ők boldogan mentek vissza a favágók házába.

Cliff a házasság levelet lobogtatva, boldogan lépett be, de boldogsága azonnal szétfoszlott, ahogyan meglátta a négy, gondterhelt férfit az asztal körül.

- Jó estét! –szelídült boldogsága egy köszönéssé.

- Gyertek fiam, - szólt Chris –üljetek le, híreket hoztam.

A két fiatal pedig leült az aszal mellé. Chris bort töltött nekik, aztán nehéz szívvel belefogott:

- Ma lementem a faludba. Billy ott járt, és a házadat porig égette. A falu népe mégsem rá, hanem Annéra fenekedik. Billy tébolyult, és megesküdött, hogy megöli Annét ahol éri, és azokat is, akik bújtatták. A seriff emberei tehetetlenek. Nem találják sehol. Ő viszont hol itt, hol ott bukkan fel. Ételt, ruhát lop. Azt mondják, Anne házát is feldúlta.

- Mi legyen hát? – kérdezte Cliff.

- Két választásotok van. Vagy itt maradtok, talán itt nem keres benneteket. Holnap, mi tovább állunk, így ketten már kényelmesen ellakhattok, vagy visszamentek Anne házába. Talán ott már nem keres benneteket.

- Itt nem maradhatunk. Ez a favágók háza, a megye nem engedi, hogy a feleségemmel használjam.

- De Anne nem a hites társad. A pap kerek perec megtagadta, hogy összeeskessen vele.

- Délután a kápolnában a barát megtette – szólt bele először a beszélgetésbe Anne. – Mutasd meg a papírt róla – szól Cliffnek

Chris megforgatta a kezében a lapot, olvasni nem tudott, így csak azt látta, hogy valami hivatalos okmány.

- Jól tettétek. Házasságon kívül ez bűn, amit tegnap este műveltetek.

- Akkor ma este már nem lesz bűn – bólintott Cliff.

- Erre igyunk – mondta Chris, és koccintásra emelte a poharát. Ittak hát, így a hangulat kicsit oldódott. Aztán még egy órácskát beszélgettek, végül a fiatal pár felkerekedett, és visszaindultak Anne házába. Ha tudták volna mi vár rájuk, sosem lépték volna át a küszöbét.

Következő fejezet

Vissza a kezdőlapra