Cliff berúgta
az ajtót. A ház tényleg teljesen fel volt dúlva. A bútorok feldöntve,
összeborogatva. A kutya kint szűkölt a pajta mögött.
- Félek –
mondta Anne felállítva a székeket a konyhában.
- Ne félj,
Kincsem, nem lesz semmi baj. Itt már nem keres minket egy darabig, ha pedig
jönne, itt a kutya.
- A kutya nem
ér semmit. Ő hozta, ismeri.
- Majd
felvisszük a szobába. Akárki jön, azért csak jelez.
Anne kicsit
megnyugodva bólintott. Már másodszor fogott neki Ciffel, hogy kitakarítsa,
rendbe hozza a házat. Hamar minden a helyire került. Anne begyújtott a
hálószobai kandallóba, majd behívták a kutyát és lefeküdtek. Késő éjjel volt
már, még két óra is elmúlt. Anne befészkelte magát Cliff ölébe, és azonnal
mélyen elaludt.
Reggel a lány
magas lázzal ébredt. Megfázott az előző éjszakán, vagy tán az izgalmak ártottak
neki, nem tudhatták. Cliff fát vágott, és befűtött a konyhai tűzhelybe, majd
teát és erőlevest főzött kedvesének.
- Az
almáriumban van egy zöld üvegcse a felsőpolcon, abból is tegyél a teába agy
kanálnyit – mondta Anne. Cliff elnézően mosolygott rá.
- Már nem
emlékszel, hogy az almáriumot is a földre dőlve találtuk? Semmi nem maradt a
helyén.
Anne
szomorúan nézett a kedvesére, majd bágyadtan megrázta a fejét.
- Csinálhatok
mindent újra. De ezt a szert te is meg tudod főzni. Menj ki a pajtába, ott van
a füves láda. Fölülről a második rekeszből vegyél egy mérővel, a negyedikből
kettővel, és a harmadik sorból, az ötödik rekeszből hárommal. Keverd jól össze,
és tégy a teámba egy kanálnyit. Leviszi a lázamat.
Cliff
megfőzte, Anne pedig már délután fel tudott kelni. Nézte az összetört
üvegcséket a szemétben, aztán felmászott a padlásra. Végigment a régi ládához, és elővette a
féltve őrzött füveskönyveket. Leült a ládára, és nézegetni kezdte, hogy mit is
kéne először összekeverni. Keze a szerelmi bájital leírására tévedt, és
elgondolkodott. Felállt, és odament ahhoz a kis lyukhoz, amin keresztül annak
idején megleste azt a házaspárt.
- Kevernem
kell mégis ebből is egy adagot. Hiszen, csak a saját célomra nem használhatom.
Milyen jót tett azokkal az emberekkel az Anyó – gondolta Anne, majd levitt
három könyvet, és a konyhaasztalnál összeírta az első három szerhez valók
listáját, köztük a bájitalét is. Kiment a pajtába, és elkészítette őket, majd
belemerte a teakeverékeket a padláson talált tartalék üvegcsékbe, és
felcímkézte. Ezután lemosta az almárium legfelső polcát és elrendezte rajta az
üvegcséket.
Cliff
estefelé jött vissza, három fácánt lőtt, azt főzték meg levesnek. Anne hamar
lefeküdt, és mély álomba merült. A férfiról álmodott, akivel először együtt
volt, akit először megitatott a bájitalból.
- Vajon mi
van vele? – gondolta, mikor zihálva felébredt. Cliff már ott szuszogott
mellette az ágyban. – Ha őt is úgy megbolondította a bájital, akkor ő is
vágyakozik utánam –rázta meg tanácstalanul szőke fürtjeit a lány. Elképzelte,
amint a fiú a lába közé térdelt, és megint megkívánta. Furcsállotta azt, hogy
Cliffet szereti teljes szívéből és mégis, más férfiakat is megkíván, de már
kezdte megszokni. Egyet tudott, hogy most már csak Cliffé akart lenni. Örökre.
Végül behunyta a szemét, és magához nyúlt, mint azon az estén, mikor kileste a
házaspárt, majd csendesen Cliffhez bújt, és megint elaludt.
Csendes
nyugalomban telt el pár nap. Anne egyre jobban erőre kapott, az almárium, pedig
megtelt az új üvegcsékkel. Cliff napközben vagy vadászni volt, vagy besegített
a favágóknak, amiért pár pennyt kapott. Szükségük volt a pénzre, ha el akartak
innen menni. Nem beszéltek róla, de nem érezték magukat biztonságban se a
falutól, sem Billytől. Egyik este egy juhászkutyával állított be Cliff.
- Nem kell
már félnem, ha itt hagylak – mondta. – Ez a jószág nem ismeri Billyt, most már
nyugodt szívvel mehetek egész napra fát vágni.
Anne mosolyogva
simogatta meg a jószágot. Erős, vállas, medveölő volt. A másik kutyát
megmutatták neki, azonnal elfogadták egymást.
Este aztán
megvacsorázták a nyúlragut. Anne elmosogatott, majd leült az urával szembe az
asztalhoz. Megfogták egymás kezét, és csendesen néztek egymás szemébe
- Mennyi pénz
gyűlt össze, Angyalom? – kérdezte a férfi. Anne felállt, és az almáriumhoz
lépett, majd kivett egy bögrét, és az asztalra borította a tartalmát. A sok
apró szanaszét gurult, úgy kapkodtak utána. Majd Cliff megszámolta.
- Kevés,
nagyon kevés. Ha csak így gyűlik, akkor el kell mennem egy hónapra a
favágókkal. A kutya ellenére sem maradnék el sokáig.
- Nem kell
engem félteni – mondta Anne csendesen, és hangján hallatszott a félelem.
Árulhatnék teákat, meg szárított gombát én is.
- Ebbe a
faluba ne menj be – mondta szigorúan Cliff.
- Minden
csoda három napig tart – hajtotta le a fejét Anne.
- Még mindig
fenekednek, tudom. Mondták A fiúk a favágóknál. Majd én előteremtem a pénzt.
Aztán csak
űltek, végül ismét Cliff szólalt meg
- Te, ma már
vagy úgy, hogy szerethesselek?
- Igen –
mosolyodott el Anne. – Már alig várom, hogy belém bújj.
- Akkor, meg
mire várunk – nevetett Cliff, felállt, és ölbe kapta Annét. – Csiba, Te! – szólt
oda a kutyának, aki a tűzhely mellett aludta a csontjával. Komótosan felállt,
és utánuk lépdelt. Cliff a sarkával rúgta be maguk után az ajtót, aztán Annét
az ágyra fektette. A kutya itt is a kandalló mellé feküdt.
Cliff
felemelte Anne szoknyáját, és simogatni kezdte lapos hasát, ágyékát.
- Csókold meg
ott – nyögött Anne, a férje pedig oda hajolt és előbb a hasát, majd szemérmét
csókolgatta. Tenyerével fenekét, combját simogatta. Aztán felállt, és ledobálta
magáról az ingjét, nadrágját. Ott állt a tűz fényében. Erős, széles vállán
vibrálva táncoltak a lángok árnyai. Anne nézte, és nem tudott betelni a
látvánnyal. Gyönyörű volt.
- Szeretlek –
mondta végül, és a vágytól már szinte égett mindene. Cliff ismét elé térdelt,
és két ujját bedugta a kis követelődző barlangba. Anne felnyögött a gyönyörtől.
- Ne
vetkőzzek le? – kérdezte.
- Félek,
megfázol – mondta a férfi, és benyúlt szabad kezével a lány blúza alá.
Tenyerébe fogta az egyik kis ágaskodó mellet, és gyúrni kezdte. Anne hagyta,
had legyen minden úgy, ahogy Cliff szeretné. A férfi pedig gyorsan ujjazni
kezdte. Már zihált Anne, mikor hirtelen kihúzta belőle az ujjait, és
beléigazította magát. Mélyen hatol belé, aztán teljesen ki. Tudta, hogy a lány
imádja így. Aztán mikor már ő is teljesen felhevült, csak akkor lett hevesebb.
Boldog nyögésekkel élvezett el, miközben Anne sikongva elégült ki.
Anne még
gyorsan vette a levegőt, mikor Cliff a kandallóhoz ment, és két forró téglát
vett ki oldalról. Betette az ágyba, és ráhúzta a nagy, közös dunyhát. Anne közben
levetkőzött, és most már ő állt meztelenül a kandalló fényében. Cliff bebújt a
dunyha alá és nézte a lányt úgy, ahogy előbb őt az.
- Gyönyörű
vagy – mondta, és felemelte a takarót, hogy Anne bebújhasson mellé. Az
bársonyos bőr érintésétől ismét kedve támadt a testi szerelemre, de féltette
kedvesét. Ám Anne is kívánta még a szerelmet, így lábát átvetve kedvese
derekán, lovagló ülésbe helyezkedett el rajta. Cliff a derekát, hátát
becézgette tenyerével, Anne élvezte a gyöngédséget. Talpát kellemesen melegítette
a tégla. Előre hajolt, és ágaskodó mellét a férfi szájába adta, az pedig mohón
szopni kezdte.
- De jó! –
nyögte a lány, és érezte, hogy kedvese pénisze egyre nő. Cliff már felváltva
nyalta, szopta a két mellét, aztán finoman megemelte a popsiját, és az ismét
nedves hüvelybe tolta magát. Anne beleremegett, és lassan mozogni kezdett.
Fejét hátravetve élvezte a gyönyört, amit kedvese okozott neki. Végül egyre
hevesebb lett. Gyorsan száguldoztak az újabb orgazmus felé. Végül Cliff nyögve
lökött egyet a lányon és mindketten kielégültek.
Anne pihegve
bújt kedvese mellére, aki csendesen simogatta a hátát.
- Tudod, hogy
most háltuk el a nászunkat? - kérdezte
az.
- Akkor
asszonnyá tettél – mondta Anne, és kimondhatatlanul boldog volt. Ezt a
boldogságot pedig, nem adta volna oda semmiért sem.