Azután minden
héten legalább egyszer meglátogatta a fiú Annét. Az ablakon át jött, és boldog
órákat töltöttek együtt. Aztán egy este Tom, mert így hívták a fiút, boldog
mosollyal ölelte át a lányt.
- Ennyire örülsz
a látásomnak? – tolta el magától Anne a fiút.
- Gyerekem
lesz! – csókolta meg boldogan a fiú.
- Akkor nem a
feleséged mellett volna a helyed?
- Most az
anyósomnál hál, mert a bába azt mondta, hogy vigyáznunk kell, míg a kicsi el
nem jön. Jó ez így, legalább több időm jut rád is. – kezdte el vetkőztetni a
már felhevült lányt a boldog apa.
Tom pedig
csodálatosan szerette azon az éjszakán. Miután az utolsó ruhadarab is lekerült
róla, felkapta, és az ágyra fektette. Remegő kézzel simított végig karcsú kis
testén, aztán bekapta meredező ball mellbimbóját, a jobbat, pedig két ujja közé
fogta, és morzsolgatni kezdte, közben a másikat mohón szopta. Anne behunyt
szemmel élvezte az élményt. Keble egyre vadabbul hullámzott, öléből apró
cseppek folytak a lepedőre. Végre Tom lenyúlt, és kemény péniszét a követelődző
barlanghoz igazította, és belecsusszant. Anne felnyögött a gyönyörtől. Lábait
szélesre tárta, hogy a férfit minél jobban magába fogadhassa, az pedig hosszan,
gyöngéden mozgott benne. A lány csípője is meglendült, és mindkettőjük örömére
ért össze a két mozdulat sor. Tom felkapta a kéjtől a fejét.
- Lassabban,
Te kis drága! Senki nem tud így a kedvemre tenni, mint te – nyögte, és teljes
súlyával ráfeküdt Annéra, hogy minél kevesebbet tudjon mozdulni. Anne pedig a
férfi fenekébe markolt, és még jobban magába tolta. Aztán elengedte, mire a fiú
teljesen kicsúszott belőle, majd anélkül, hogy oda nyúlt volna,
visszaszánkázott a nedves punciba. Anne nagyon szerette ezt, de most úgy
érezte, hogy még ez is kevés. Csípőjét kezdte el mozgatni, így Tom lőcse
teljesen felingerelte. A fiú, csodálkozó szemmel nézett rá, aztán teljesen
belényomult, és élvezte az új élményt. Végül zihálni kezdett, de Anne még nem
akarta, hogy elmenjen.
- Várj még,
én nem vagyok kész – lihegte, és visszavonulót fújt. Pihentek pár percig, aztán
a fiú hanyatt dőlt, és Anne ráült. Hátranyúlt a lábai között, és magába
igazította Tomot, majd lassan mozogva, teljesen magába fogadta. Tom a fenekébe
markolt, és behunyt szemmel várta az élményt, ami nem is váratott magára. Anne
a mellkasára dőlt, és mozogni kezdett. Szerettek így szerelmeskedni, mind a
ketten. Anne ügyes volt, és Tom biztos lehetett benne, hogy egyszerre ragadja
el őket az extázis, annál nagyobb gyönyört pedig még
sosem érzett.
Most is Anne
el kezdett lihegni. Tom érezte, hogy a meleg kis barlang falai meg –
megrándulnak, aztán ő is zihálni kezdett, és magja belelövellt a lányba.
Végül Anne
legördült róla. Érezte, hogy kedvese magja folyik belőle. Lihegve feküdtek
egymás mellett, fogva a másik kezét, majd, mint szeretkezés után mindig, Anne
felkelt, és kiment a konyhába. Kinyitotta az almáriumot, és belekortyolt egy
kis kék üvegcsébe, majd visszament, és befészkelte magát a fiú ölébe.
- Minek mész
ki mindig a konyhába? – kérdezte Tom.
- Iszom egy
szerből, hogy ne foganjak meg tőled. Gondolom, nem szeretnéd, ha egyszerre két
családod lenne.
- Nem –
nevetett a fiú, és megcsókolta Anne vállát. – Okos lány vagy Te.
- Miért
mondtad az előbb, hogy senki nem tud a kedvedre tenni úgy, mint én? A
feleségeddel nem így csinálod? – kérdezte a lány egy kis gondolkodás után.
- A
feleségem, csak úgy engedi, ha fel vagyunk öltözve, és csak elölről hajlandó.
Jó vele, de te sokkal többet adsz.
- A melleit
sem kaphatod be? – csodálkozott Anne.
- Néha, de
nem úgy, mint a tiedét.
- De, miért?
- Nem illik,
azt mondják.
- Neki jó
így?
- Sosem
láttam még olyannak, mint téged. Te elengeded magad, élvezed. Ő szégyelli. A
pap is azt mondja, hogy csak azért szabad ilyet művelni, hogy gyereke legyen az
embernek. Egyébként, bűn.
- Akkor én,
bűnben élek? – ült föl Anne.
- Nem hiszem
– mosolyodott el a fiú. – Azt hiszem, itt az erdőben, más törvények élnek.
Anne
megnyugodott, visszabújt a kedvese ölébe, és elaludt. Utolsó gondolata még az
volt, hogy vasárnaponként a gombászás helyett templomba fog járni.
Eljött a
vasárnap. Anne vizet forralt, beleöntötte a nagy dézsába, majd beleállt, és
fürödni kezdett. A nagydarab szappannal végigcsutakolta magát, közben arra
gondolt, amikor előző nap Tom végig simogatta a testét, aztán elszégyellte
magát. Nem illik vasárnap, templom előtt ilyesmikre gondolni. Kis fejébe
befészkelte a szó magát „Bűn”, és nem hagyta nyugodni. Gyorsan kiszállt a
fürdőből, megtörölközött egy durva vászonnal, majd felvette a legszebb ruháját.
Még kettő volt, de azokban az erdőt járta. Haját is megfésülte, és piros
szalagot font bele, aztán gyors léptekkel indult el a legközelebbi faluba, ahol
templom is volt.
A nép
kíváncsi szemmel nézte az új kis jövevényt. Az idős asszonyok összesúgtak a
háta mögött, a férfiak, pedig kíváncsian, és mohón nézték karcsú alakját. Anne
még emlékezett, hogy annak idején hol ült az anyjával, és félve oda csusszant a
pad szélére. Az mészáros családja ült még ott. Az öreg dédi, áthajolva az egyik
unokája fölött, odasúgta neki:
- Jól tetted
lányom, hogy eljöttél. Isten nélkül nem szabad élni. – Anne hálásan mosolygott
az asszonyra.
Aztán a
szertartás elkezdődött. A pap hosszan idézett a szentírásból, és Anne
emlékezetébe visszatértek a hosszú, semmitmondó monoton órák emlékei, amiket
annak idején a szüleivel töltött a templomban. Mégis érezte, hogy soha többé
nem maradhat el a vasárnapi misékről. Ha igen, elkárhozik.
Tom szomorúan
bújt hozzá este. Az apja, mivel úgysem kellett ellátnia a feleségét, elküldte
egy céhbe tanulni, amíg a gyerek meg nem születik. Az utolsó éjszakájukat
töltötték együtt.
Anne
haragudott az Istenre. Az azzal fizetett azért, hogy ő meglátogatta a házát,
hogy elvette tőle a boldogságot. Tom még utoljára a szájába adta fanyar ízű
szerszámát, Anne pedig szopta, nyelte az egyre keményebb férfitagot.
- Add a
fenekedet – lihegte a fiú, mert még utoljára bele akart kerülni a szűk kis
barlangba. Hallotta, hogy a városban kaphatók lányok, némi pénzért ilyesmire,
de Anne teljes örömmel adta oda magát, más úgy sem képes erre.
Anne pedig
négykézlábra állt, Tom pedig kinyúlt az olajos tégelyért, és bekente vele
férfiasságát, aztán nekifeszült a formás kis popsinak, és belényomult. Anne
kéjesen felnyögött. Tom pedig előre nyúlt, és két ujját bedugta Anne forró
hüvelyébe. Érezte, és élvezte, ahogy Anne kis teste beleremeg a kéjbe, aztán
mozogni kezdett. Anne nyögdécselései hamarosan kéjes sikollyá duzzadtak. Majd mindkettejük
belseje is megrendült, és elöntötte őket a mindent elsöprő boldogság.
Hajnalodott.
Tom gyengéden simogatta Anne mellét. Érezte, hogy a lány sír.
- Ne sírj,
Galambom – vigasztalta. Anne szomorú hangon mondta:
- Miért küld
el az apád?
- A nagyanyád
temetése óta furcsa lett. Tudja, hogy hozzád járok, és rosszalja, de mindig
mindent elmeséltet velem. Szerintem jönne ő is hozzád,
de anyám miatt nem teszi. Meg azt is mondta, hogy Te megbabonáztál minket.
Anne
megborzongott, eszébe jutott a bájital, de aztán úgy döntött, hogy annak nem
tarthat ilyen sokáig a hatása. Tom egyszerűen szerelmes belé, mint ahogy ő is Tomba.
- Butaság –
fordult meg az ágyban a lány. – Mindjárt menned kell – szomorodott el ismét.
- Valóban –
ült fel az ágyban Tom. – Ugye várni fogsz? Csak fél év – csókolta meg kedvesét
a fiú.
- Igen. Várni
foglak szerelmem – bújt még utoljára a széles mellre Anne. A fiú
pedig felöltözött, és nehéz szívvel elment. Anne ott maradt az üres ágyban
egyedül, és érezte, tudta, hogy valami nincsen rendjén. Valamit elrontott.
Eszébe jutottak a nagyanyja szavai:
- Magad
érdekében sose használd. Nagy bajod lehet belőle.
És valami
megmagyarázhatatlan félelem költözött a szívébe.