Anne zavarodottan lépdelt közelebb a fiúhoz.

- Hát Te?- Kérdezte kényszeredetten.

- Letettem az első vizsgámat, kaptam két hét kimenőt. De, mi bajod? Olyan sápadt vagy – állt fel aggódó arccal a fiú.

- Féltelek, apád agyon üt, ha itt talál – tódította Anne.

- Nincs itthon, nem kell félned – simogatta meg a sápadt kis arcot a fiú. – Menjünk be Galambom, mert már nagyon kívánlak.

Anne beharapta a száját, és megindult a fiú előtt. Küzdött magában, hogy a régi érzések rá ne törjenek, de hiába. Mire a szobájába értek, az öle már nedvesen várta, hogy Tom ismét birtokba vegye.

-Tudod, hogy a falu kiközösített? – kérdezte, csak, hogy húzza az időt.

- Bolond népség, ne törődj velük – mondta Tom, és már a nadrágját tolta lefelé. Anne vállat vont és megadta magát a sorsnak. Ő is vetkőzni kezdett. Mikor inge alól kibuggyantak a mellei, Tom nem bírta tovább, és átölelte.

- Ja, Te drága, hogy mennyire hiányoztál! – mondta és az ujjai közé fogta az ágaskodó mellbimbókat.

- Az apád azt mondta, ha lefekszel velem megint, elkárhozol.

- Nem érdekel – mondta a fiú, és az ágyra döntötte a lányt, aztán mohón a nedves kis ölbe nyúlt. Boldog volt, hogy Anne még mindig nem hordott bugyogót. Felidézte magában a nagyfarú Bessyt, akit mindig úgy kellett kicsomagolni a sátornyi bugyiból, mire lecincálta róla, addigra elment az egésztől a kedve.

Anne már zihált, mikor beléhatolt. Élvezte az ismerős mohóságot, és a lány első gyönyör teli nyögése után elélvezett. Anne zokogott, mikor a fiú lefordult róla.

- Mi a bajod? – kérdezte aggódva a fiú. Anne agyában sebesen száguldoztak a gondolatok. Nem tudta, hogy mit tegyen. Mi lesz, ha Cliff megjön, miért imádja ismét Tomot, és mit fog vele tenni Billy? Teljesen kétségbe esve törte a fejét, hogy mit is válaszoljon, végül Tom vállába fúrta az arcát, és sírva mondta:

- Jaj, drága, azt hittem, már sosem ölelhetlek.

A fiú megnyugodva vonta magához.

- Ugye, az apám járt utánam hozzád? – a lány csak bólintott. – Nem baj, kedves, semmi baj nem lesz – súgta a fiú, de Anne nem volt meggyőződve erről.

Anne az ablak előtt állt. Tom mélyen aludt, órák óta szeretkeztek. Anne végül csak feloldódott, úrrá lett rajta a teste. Nézte a sötétséget, és gondolkodott. Cliff pár napig nem jön haza, addig semmi baj. A baj akkor fog bekövetkezni, ha akkor jön meg, mikor épp Tommal van. Tom egy hétig marad csak. Lehet, hogy Billy is hazaér, és akkor nem tud majd jönni Tom. Ezt megbeszélték, ha Billy megjön, Tom nem reszkírozza, hogy mindkettőjüket agyoncsapja. Nem tudta, hogyan is hagyjon üzenetet Cliffnek, hogy amíg Tom el nem megy, ne jöjjön.

Fázott az egész dologtól, de hát magának csinálta. Újra és újra a fülébe hangzott az anyó intelme: Saját magad érdekében ne…

Lassan hajnalodott. Tom meg-megmozdult a meleg dunna alatt, Anne teste pedig melegségre vágyott. Bebújt hát az ágyba, és szorosan Tom mellé húzódott. Tom felébredt, és megfordult, és a lány lábához ért.

- Galambom, de hideg a lábad – mondta, és melegítgetni kezdte a kezével. – Min eszed magad ennyire?

- Félek apádtól – tódította a lány, bár volt benne igazság.

- Majd vigyázunk – mondta Tom, és keze a lány öléhez siklott.

- Menned kéne – tolta el a követelelőző ujjakat a lány. – A feleségednek is hiányoztál, bizonyára.

- Ő most az anyósommal alszik, nem hiányoztam én másnak, csak neked – térdelt be a fiú a széttárulkozó lábacskák közé. Anne ismét megadta magát, és hamarosan érezhette, ahogy Tom ismét, ezen az éjszakán szinte már számolatlanul beléhatol, aztán átadták ismét magukat az extázisnak.

Anne a dűlőútnál gyűjtötte a gyógynövényeket. Már negyedik napja, hogy Tom nála hált. Szeretkezéseik egyre szenvedélyesebbek lettek, Anne már nem igen törődött semmivel. Néha még eszébe jutottak a félelmei, Billy, Cliff, és persze Tom lelki üdve, de hamarosan Tom csókjai, ölelése kiverték a fejéből. Ma abban reménykedett, hogy Cliff megérkezik még a vacsoraidő előtt, és el tudja neki mondani a fejleményeket. Nem akarta, hogy a két férfi találkozzon nála. Zavarta, hogy Cliffet megcsalja Tommal, és fordítva. Érezte, hogyha találkoznának, abból hatalmas baj kerekedne. De hiába ült le az út szélére, senki sem jött arra. Már a Nap is vörösleni kezdett a horizonton, mikor összeszedte magát, és elindult haza. A kaput kinyitva, legnagyobb meglepetésére világosságot látott a házban. Szaladt be, belökte az ajtót. Az asztalnál ott ült Cliff. Anne boldogan ugrott a nyakába.

- Jaj drága, annyira vártalak. Egész nap a dűlőútnál voltam – mondta Anne.

- Én meg itt várlak már órák óta. Az erdő felöl jöttem.

- Drága, menned kell. Tom jár napok óta a nyakamra.

- Nem sokáig kell már tűrnöd őket. Azért jöttem, hogy elmondjam, a jövő héten viszlek. Azt hittem ma veled lehetek, de majd reggel visszajövök. Persze, ha akarod.

- Tom nyolcfelé szokott elmenni – mondta Anne, és kibontakozott az ölelésből. Cliff felállt, és szomorúan elment. Épp ideében. A következő percben Tom nyitotta rá az ajtót.

Tom féloldalt feküdt, és a hason fekvő lány hátát simogatta.

- Gyönyörű a hátad – mondta, és megint eszébe jutott a kövér Bessy. Mekkora különbség van két lány között, elmélkedett. Anne boldog kielégültséggel nyújtózott.

- Jó veled. Kár, hogy nem lehetünk teljesen egymásé – mondta, és komolyan is gondolta ebben a pillanatban.

- Ilyen a sors. A feleségem rendes asszony, de lásd, úgy lettünk összekényszerítve, nem igazán szeretem szerelemmel. Téged szeretlek – mondta komoly hangon a fiú. Aztán kinyúlt a vajastégelyért, és bekente vele a lány elédomborodó popsiját, és a farkát is, majd a lyukacskához nyomta a dákóját, és kéjes nyögéssel benyomult. Már a csúcs felé haladtak, mikor megzörgették az ablakot. Anne rémülten kiáltott ki:

- Ki az?

- Én, Drága Galambom – hallották Billy hangját. Tom kiszállt Annéból, és gyorsan összekapkodta a ruháit. Anne mutatta, hogy menjen át a szemközti szobába, ahová annakidején Cliffet is bújtatta, majd kinyitotta az ablakot, és Billyi nyakába ugrott, hogy nehogy meglássa, hogy a fia megy ki az ajtón.

- Te lány, volt itt valaki? – vonta föl a szemöldökét a férfi.

- Nem, nem – remegett meg Anne.

- A kéjes sikolyodat hallottam.

- Magamhoz nyúltam, mert annyira vágyódtam már utánad – hazudta a lány.

A férfi gyanakodva jártatta körbe a szemét a szobában, aztán gyorsan levetkőzött, és bebújt az ágyba, ahol egy pár perce még a fia feküdt.

- Gyere, Galambom. Sietnünk kell. Itthon a fiam, még meg sem látogattam, mert annyira kívántam már a látásodat.

Anne mellécsusszant, és remegve adta oda magát, mert félt, hogy a férfi megérzi rajta, hogy most szeretkeztek vele. De Billy kinyúlt a vajért, bekente vele a farkát, és most ő nyomult Anne formás seggébe. Vadul baszni kezdte, közben hatalmas tenyerével nagyokat csapott a lány hátsójára. Elragadta őket a hév, nem is hallották meg, hogy Tom becsukja a maga után bejárati ajtót, és sietősre veszi a lépteit, hogy minél előbb haza érjem, hogy apját már hideg fejjel fogadhassa.

Következő fejezet

Vissza a kezdőlapra