Két hét telt el boldog szerelemben. Katherina minden nap tudott újat nyújtani a számomra. Lassan beköltött hozzám. Csendesen, visszafogottan vált az életem részévé. Mellette rászoktam a reggelire, az étkezés előtti szexre, és arra, hogy esténként a rekamié előtt tanul, nekidőlve a lábamnak.

A meggyilkolt zenész ügyével nem haladtunk. Hiába beszéltünk minden barátjával, aztán minden ellenségével, olyan volt, mintha a gyilkosát aznap ismerte volna meg. Persze ez nem lehetetlen, hiszen én is már az első nap felvittem Katherinát a lakásomra.

Valami még zavart az ügyben, az, hogy a férfit úgy gyilkolták meg, mint ahogy az Elemi ösztönben gyilkolt a nő. Megfoghatatlanul, de éreztem, hogy az előadásomon elhangzottak, és az ügy összefügg, de nem volt rá semmi bizonyíték, hogy az évfolyamból akárki is ismerte volna a férfit. Már mindenki leellenőriztünk, csak Katherinát nem.

Este épp a vacsorát tálalta, amikor megkérdeztem tőle:

- Te ismerted Agresszív Dilibogyók basszusgitárosát?

- Mi? Kit? – nézett rám csodálkozva.

- Tudod, az ő ügyében nyomozunk.

- Nem, de miért érdekes?

- Emlékszel, miről beszélgettünk az előadásomon?

- Igen – bólintott – a sorozatgyilkosokról. Szerinted nincs női közöttük – mondta, és belepirult.

- Nos, ezt a pasast úgy nyírták ki, mint az Elemi ösztönben a pasast.

- Jégvágóval? – állt meg a tányérral a konyha közepén.

- Igen, azzal.

- Nincs valami nagy fantáziája a nőnek, mi?

- Még, kezdő – mondtam. Láttam, hogy méregbe gurul.

- Mi van, neki drukkolsz?

- Á, csak az zavar, hogy nem látod be, hogy egy nő is ölhet.

- Legfeljebb csak a férjüket mérgezik meg.

- De ha mind a hármat, az már sorozat, nem?

- De, de – hagytam rá. Ebben a témában nagyon nem passzoltunk.

- Gyere enni – mondta visszazökkenve az eredeti kerékvágásba. A levest csöndesen ettük meg, aztán, mikor a húst elénk rakta, megkérdezte:

- Úgy érzed, hogy valaki volt az előadásról?

- Igen, lehet, de nincs semmi bizonyítékom.

- Majd én kinyitom a fülem.

Átnyúltam az asztalon, és megfogtam a kezét.

- Előre is köszönöm. Olyan kedves vagy.

Csendesen telt az este, de éjjel egyszer csak felkeltett:

- Nem tudok haraggal elaludni – mondta odafészkelődve a mellemre.

- Én nem haragszom semmiért – mondtam, és selymes haját simogattam. Felkacagott:

- Én haragudtam rád, tudod a női sorozatgyilkos miatt.

- Ne haragudj, erről más a véleményünk, és kész.

- Kutatni fogok a könyvtárban, ha bebizonyítom, hogy voltak ilyen gyilkosságok, hiszel majd nekem?

- Hát persze. Sorolni én is tudnék párat. A Közép korban Báthory Erzsébet szűzlányok vérében fürdött, hogy szép maradjon, vagy tíz éve ott volt az a gyerekrabló nő, aki az utcáról hurcolt el óvodás korú gyerekeket, mert annyira vágyott gyerekre, de aztán, ha rosszalkodtak, egyszerűen megölte őket, De értsd meg, ez a szám, elenyésző a férfi gyilkosokhoz képest. A férfiak labilisabbak érzelmileg, úgy látszik.

Nevetett. Olyan kedvesen tudott nevetni, hogy belesajdult a lelkem.

- Szegény kis labilisom – mondta, és megharapta a mellbimbómat. Villanyáram szerű bizsergés indult el a testembe, egészen a péniszemig. Tudtam, reggel ismét fáradt leszek. Chaterina ujjai elindultak a combom felé. Először csak a külsejüket simogatta, aztán belül, majd a heréimet kezdte izgatni. A takaró pillanatokon belül az ágy végébe került, és kedvesem már a szájával is izgatta a péniszemet. Először csak a makkot kapta be,. Nyalta, szopta. Kezével végig szánkáztatta a bőrt rajta, majd elnyelte az egészet. Csillag szemei mohón nézték a hatást. A lepedőt markolászva élveztem, aztán mikor már átcsapott volna rajtam a kéj hulláma, hirtelen belém ült. Eldurrantam, belepumpálva mindent.

- Bocsáss meg! – lihegtem, ahogy rám dőlt.

- De hát, így akartam, nincs mit megbocsátani – hálásan simogattam a hátát. Ismertem már annyira, hogy ne mozduljak. Azt élvezte, hogy én benne vagyok. Csak ritkán mozdult, hogy érezze, kitöltöm.

- Szerinted, ez a nő, sorozat gyilkos? –kérdezte. Meghökkentem, azt hittem a téma le lett zárva.

- Nem tudom, csak egy hullát gyártott eddig – furcsa mód, a kérdéstől ismét megmerevedtem. Misszionárius pózba gördültünk, és hosszan, mélyeket lökve tettem magamévá. Beharapta ajkát, és remegve élvezett. Fokoztam az iramot, mire belseje szinte szívott magába. Éreztem, hogy körmeit hátamba mélyeszti, szeme tágra nyílt, és orgazmusa tetőfokára hág.

- Még, még – sikoltotta, én pedig vadul löködtem. Egyszerre élveztünk el. Fáradtan hengeredtem le róla, ő felült, és ránkhúzta a takarót, aztán mély álomba merültünk.

Következő fejezet

Vissza a kezdőlapra