Szó szerint a hasára
sütött a nap, amikor felébredt a szállodai szobában a férfi.
- Úristen! Elaludtam! De, mért nem ébresztettek fel? - elkapta a
telefont, és leszólt a portára.
- Igen?! - válaszolt a
recepciós az ordításra.
- Miért nem keltett fel, ahogy megbeszéltük? -
süvöltötte Kyle Cooper.
- A két hölgy azt mondta, hogy ne zavarjam önt, mert
valószínűleg nagyon fáradt, és, hogy megtalálja őket a vörös hölgy férjénél.
- Mikor mentek el?
- Egy órája. - Cooper dörmögött valamit, aztán
lecsapta a kagylót. - Az idióta! - mondta fennhangon, aztán rohant a
fürdőszobába. Gyors tisztálkodás után, az utiholmiaival
lerombolt a halba.
- Melyik irányba mentek az unokahúgaim? - ripakodott
rá a portásra.
- Miért, nem tudja, hogy hól lakik az unokahúga
férje? - kérdezte a portás, gúnyosan. - Cooper feje a méregtől lilára
változott. Legszívesebben átnyúlt volna a pulton és kicibálta, volna onnan ezt
a pofátlan alkalmazottat, de uralkodott magán. A pultra dobta a szállásért járó
összeget, és kisietett az ajtón. Beült a kocsijába, és London felé vette az
irányt. Pont akkor ért a ház elé, amikor Eva és Mary beszálltak a kocsiba. Édesanyjuk még odalépett
hozzájuk.
- Biztos, hogy nem várjátok meg apátokat?
- Igen. Akkor lekésném ezt a járatot.
- Ha Adam jelentkezne, mit
mondjak neki?
- Azt, hogy jöjjön utánam. - mosolygott az asszony,
nem mondhatta el anyjának, hogy Adam valószínűleg nem
fog itt jelentkezni. Integettek még egyet, aztán Mary
beindította a motort. Elindultak a reptér felé, nyomukban a férfival. Az rögtön
látta, hogy merre vették az útirányt. Úgy gondolta, hogy a csapda bezárult.
Biztos volt benne, hogy Adam is ott lesz, ahová a két
nő tart. Azon gondolkodott, hogy hogyan
kövesse úgy a két asszonyt, hogy ne vegyék észtre. Eva
már ismerte. Biztos, hogy abban az átkozott útszéli vendéglőben jegyezte meg az
arcát. Okos asszony, mert egyből kombinált, és milyen ügyesen rázta le a
szállodában. Ha ugyanazzal a géppel utazik, nagyon el kéne maszkíroznia magát,
és még így sem kizárt, hogy az asszony éles szeme kiszúrja. Meg kell tudnia,
hogy hová is megy pontosan, és a következő járattal utána menni. Megvárta, hogy
a két nő átvegye a menetjegyét, aztán odament a jegyárusító pulthoz.
- Jó napot kisasszony. - vette fel a legkedvesebb
vigyorát.
- Jó napot. - mosolygott nem kevésbé kedvesen a
kisasszony.
- Meg mondaná, hogy hová repül az a két hölgy, akik
most ment el?
- Hát nem nagyon adhatnék felvilágosítást. - Cooper
felmérte, a helyzetet, hogy mit mondjon, aztán kirukkolt a farbával.
- Azaz igazság, hogy az idősebb hölgy a volt nejem,
és még csak véletlenül sem szeretnék egy járaton utazni vele. - mondta, és
olyan ártatlan képet vágott, amilyet csak tudott. A kisasszony egy darabig
méregette, aztán úgy döntött, hogy igazat mondott a kedves utas, és megmondta:
- PANAM, 415-ös járat, New York.
- Na látja,
hogy milyen jó, hogy megkérdeztem, én is oda akarok menni.
- A következő járat egy negyed óra múlva indul, de
azaz AIRLEIN -é.
- Nekem az is jó, nem vagyok olyan puccos, mint a
nejem. Ha jól értem, még előbb is érnék oda, mint a nejem.
- Igen. Sok ember azért nem szereti ezt a járatot,
mert messze áll meg a kijárattól. Viszont ha valaki siet, megéri az itteni kis
séta. Magának számít, hogy mikor ér oda? - kíváncsiskodott a hölgy. Cooper
huncut képet vágott és bizalmasan közelebb hajolt a kíváncsi fülecskékhez.
- Hát, ha ötezer dollár számít?
- Dohányzót, vagy nem dohányzót óhajt? - kérdezte
elégedetten a kisasszony.
A gép tényleg a reptér légvégében állt meg, de a
mozgójárda elvitte a kijáratig. Innen még egy kétszáz métert kellett
gyalogolnia. A gépen alig voltak, így teljesen kényelmesen tudott
elhelyezkedni. A stewardessnek adott egy szál piros rózsát, amit még a reptéri
virágosnál vett. A jegyeladó is kapott belőle, mert Cooper úgy gondolta, hogy
nem árt ápolni a kapcsolatokat. A nem várt kedvesség, amit a légykisasszonnyal
kapcsolatban alkalmazott, is meghozta a maga gyümölcsét. Elhalmozták étellel,
itallal, és kedves mosolyokkal. Megkérdezték, hogy milyen filmet óhajt
megtekinteni a hosszú út alatt, és most végre kielégíthette vágyát a western
filmekkel kapcsolatban. Éjfélre értek New Yorkba. Cooper gyorsan elköszönt a
repülő személyzetétől, és rohant kocsit bérelni. Már a kijárattal szemben
parkolt, mikor a két testvér kijött a repülőtérről. Taxit béreltek és elindultak
Adam New Yorki lakása felé, nyomukban Cooperrel, és Adammal. Adam együtt utazott a
másik férfival, bár az nem ismerte fel a szőke parókában, bajusszal és
szakállal, pedig ő is akkor bérelt kocsit, amikor a másik. Lassan hömpölyögtek
át New York utcáin a sosem szűnő forgalomban. New Yorkban éjjel lehetett úgy
közlekedni autóval, mint egy európai városban, a délutáni csúcsforgalomban. A
mozielőadások most értek véget, és az emberek sorra fogták a taxikat. Hatalmas
tülekedés folyt, ha megállt egy- egy. Kifestett kurvák kínálták nem is olyan olcsó
bájaikat, majd beültek a pasasok kocsijába, vagy
felmentek velük a garniszállókba. Legrosszabb esetben az egyik közeli sikátorba
mentek, ahol vagy megtörtént az aktus, vagy kimarkecolták a klienst, és az,
jobb esetben, a korházban, rosszabb esetben, a hullaházban végezte a kis
kalandot. Adam lekanyarodott otthagyva a kis konvojt,
mert tudott egy rövidebb utat a lakásáig. Így talán lesz ideje egy - két
poloskát elhelyezni a nappaliban. Behajtott a Centrál
parkba, aztán két gyors kanyar és már a húsz emeletes ház kapujában is volt. A
portás kedvesen köszönt neki. Adam adott neki egy, húszast,
hogy ne szóljon a feleségének, hogy otthon van, és egy másikat, hogy Coopert ne
engedje fel. A portás gratulált a házasságához, és elégedetten zsebre dugta a
pénzt.
Adam beszállt a liftbe és felment a huszadikra. Bement a lakásba, és
gyorsan a nappali asztala alá, és a szekrényre tett egy- egy mikrofont, aztán
kiment a tetőteraszra. Gyönyörű kis kertféleség lett itt kialakítva faládákba
ültetett tujákkal, virágokkal és egy picike halastóval, amiben pár
aranyhalacska úszkált. A terasz végében állt egy kis kamra, ahol a napágyat,
meg a grillsütőt tartották. Ide ment be Adam. Gyorsan
megnézte az egyik sarokba állított kis hűtő tartalmát. Tele volt sörrel,
pezsgővel, meg ásványvízzel. Visszament a lakásba, és kihozott magával egy pár
előrecsomagolt szendvicset. Éppen, hogy betette maga után az ajtót, megérkeztek
Eváék. Gyorsan bevette magát a kamrába, és hálát
adott az építésznek, hogy nem tervezett rá ablakot, mert így égethette a
villanyt. Kiválasztotta a legkényelmesebb kempingágyat, és lefeküdt rá. A
magnót bekapcsolta, és maga mellé tette egy kisasztalkára.
- Na, kezdődhet a műsor! - mondta, és beleharapott
egy szendvicsbe.