- És most itt mit csinálunk? - kérdezte Mary.
- Várunk. - mondta Eva. Odalépett a telefonhoz, és visszapörgette az
üzenetrögzítőt. Először Ben Moorgen
hangját hallotta. Valószínűleg le akarta csak ellenőrizni, hogy Adam ott van e, mert teljesen
sablonos szöveget diktált rá. Aztán a saját hangját ismerte fel. Mielőtt
elindultak volna, ugyanis felhívta a férjét, hátha ott van, de nem, így csak
közölte, hogy jön. Mivel más nem volt rajta, visszakapcsolta. Aztán szétnézett
a lakásban. Gyönyörű volt. A nappali egyik falát betöltötte egy hosszú
szekrénysor. Közepén ülőgarnitúra, előtte pedig egy
hatalmas üvegajtó, mely a terasztetőre nyílt. Az előszobából nyílt a
fürdőszoba, és a konyha. A nappaliból pedig a háló, és
a vendégszoba.
- Milyen boldog is lehettem volna itt, ha nem rontom
el. - pityeredett el az asszony.
- Te nem szúrtad el, és ő sem. Ezt kellett tennie.
Tudod te is nagyon jól.
- Igen, de becsapott!
- Nem csapott be, csak meg akart kímélni, meg
egyébként is nem azt mondta, hogy nem mondhatják el? Na gyere, nézzük meg, hogy
mi van a hűtőben. - mondta Mary. Azzal kinyitotta a
hűtőt. - Mit kérsz? Van itt bor, sör, pezsgő, meg valami aszott szendvics.
- Rendeljünk pizzát, és igyunk sört hozzá. - Adam a sufniban félrelökte a szendvicset, és nagyot nyelt a
pizza hallatán. A lányok tehát megrendelték a kaját, és bekapcsolták a tévét.
- Ha két napig nem jelentkezik itt, akkor átmegyünk
Washingtonba - mondta Eva - Ott talán megtudhatunk
többet is.
- Be akarsz menni a CIA - hoz?
- Jaj, nem ilyen nyíltan. De valahogy csak hozzá
kéne jutni az anyagához.
- Gondolod, hogy benne van az új címe?
- Ez is egy lehetőség.
- Számítógépen kellene lehívni az adatokat.
- Igen, az, jó lenne, de nem tudom a kódot.
- Nézd csak, itt van Adam
gépe, hátha benne van. - Eva bekapcsolta, de nem
tudott belehatolni mélyebben. Közben megjött a pizza, és nekiálltak enni.
- Rettenetesen éhes voltam már! - mondta Mary. - Ha valami izgalmas dologban veszek részt, mindig
éhes leszek. Tudod mit, kaja után kutassuk át a lakást.
- Majd holnap reggel. Most feküdjünk le, mert már
majd elájulok a fáradtságtól. - Gyorsan elmosogattak a vacsora után, aztán
megágyaztak, letusoltak, majd Eva a hálóban, Mary a vendégszobában, Adam pedig
a sufniban, lefeküdtek
Hajnalban Adam arra ébredt, hogy nagyot kordul a gyomra. A két
szendvics, amit megevett, úgy látszik nem volt elég. Meg hát a kedvesét is
szerette volna látni. Kibújt a pléd alól, és mezítláb a teraszajtóhoz osont.
Benézett a sötét nappaliba, fülelt, és mikor meggyőződött, hogy minden csendes,
amilyen halkan csak tudta, elhúzta az üvegajtót. Beosont a konyhába és
kinyitotta a hűtőt. Még három szendvics volt benne. Az egyiket gyorsan befalta.
Így ha a lányok észre is veszik, hogy hiányzik egy, majd azt hiszik, hogy
elszámolták. Utána beosont a hálószobába. Eva a hátán
feküdt és karjait szanaszét vetette. Lába közé szorította a takarót, látszott
rajta, hogy mielőtt elaludt volna, maszturbált.
- Hiányzom kicsim? - suttogta Adam.
- az asszony megmozdult. Keze az ágyékához csúszott és felnyögött. Erotikus álma
volt. Adam odalépett hozzá és megcsókolta könnyedén a
száját.
- Adam! - rebegte álmában,
és megfordult. Adam legszívesebben felébresztette
volna, végül is most beszélhetne vele. De hogyan magyarázná meg azt, hogy
bujkált előlük. Meg féltette is az asszonyt. Kitudja, hogy hova és kik
rejtettek el a lakásában poloskát. Olyan helyen kell vele beszélni, ami tutira
tiszta. Még egyszer végig simított az alvó felesége combján, aztán visszament a
sufniba aludni.
Eva fáradtan, összetörten ébredt. Tíz percig állt a zuhany alatt, mire úgy- ahogy magához tért. Bement a nővéréhez és
felébresztette.
- Te képzeld el, azt álmodtam, hogy Adam a szobámban van és simogat.
- Szegény hugi. - puszilta meg Mary
- Minél előbb meg kell találnunk ezt az embert, mert teljesen belezuzúlsz. Gyere együnk valamit, aztán szedjük elemeire a
lakást. - Megették a két szendvicset, és pezsgőt ittak rá. Aztán elkezdték
átkutatni a lakást.
- Próbálj meg mindent ugyanoda visszarakni, hogy
nehogy lebukjunk, hogy kutattunk. Röstellném. - mondta Eva,
és kihúzta az íróasztal legfelső fiókját. Papírok, tollak, ceruzák voltak
benne, katonás sorrendben. A papírokat lelapozta, de mind üres volt. A tollakat
szétszedte, de egyikben sem volt mikrofilm. A második fiókban levelek voltak.
Ezek is kínos sorrendben voltak, dátum szerint sorba rakva, és melléjük volt
csatolva a válasz másolata. A vége felé örömmel fedezte fel a saját szerelmes
leveleit. Bele- bele nézett a többi levélbe is, de csak a családjára
vonatkoztak. Édesanyja hosszú levelei, amit a katonasághoz küldött, mikor Adam is még szolgálatban volt. Aztán apja vidám hangú
értekezései lányokról, autókról, motorokról és a feleségéről, na meg az
öccséről, aki azokban az években élte a vad korszakát. Aztán az öccse panaszlevei
következtek, hogy nem bír a szülőkkel, akik mindentől eltiltják. Eva szégyellte magát, hogy így belehatol hívatlanul a férje
életébe. Adam magától sem beszélt szívesen ezekről az
időkről, most meg önkényesen mindent megtudhat, így visszarakta a leveleket és
kihúzta az utolsó fiókot. Egy nagy fémkazetta volt benne.
- Gyere csak Mary, azt
hiszem megtaláltam, amit kerestünk! - kiáltott fel Eva.
Kiemelte a kazettát a fiókból, és tanácstalanul nézte a számkombinációt.
- Hogyan nyitjuk ki? - kérdezte Mary.
- Alain Delonnak és
Charles Bronsonnak van egy olyan filmje, amiben
elrejtőznek egy intézetben a karácsonyi ünnepekre, hogy kinyissanak egy széfet.
Elkezdik sorban a variációkat, és végül sikerül nekik.
- Na akkor álljunk neki. Vegyél elő egy papírt és
írjad, amiket már megcsináltunk. Azt javaslom, hogy
először dátumokkal próbálkozzunk. - Először Adam
születésnapját próbálták ki, aztán az édesanyjáét, az édesapjáét, az öccse következett.
A sógornőéjét és a piciét nem tudták, de úgy gondolták, hogy ez nem is fontos. Az
a nap következett, amikor az a rémes dolog történt a benzinkútnál. Eva ebben a dátumban nagyon reménykedett, mert egyszer Adam azt mondta, hogy ezt ne felejtse el sosem. Ám erre sem
nyílt ki a zár. Eva hirtelen ötlettel a saját
születésnapját ütötte be, és íme a fedél felpattant. Adam
odakint összerezzent.
- A fene egye meg, át
kellett volna állítanom azt a vacakot. Persze mit is tudhat meg belőle, amit
még nem tudott, vagy nem sejtett? ! - Eva elmorzsolt
egy könnycseppet, melyet a meghatottság csalt a szemébe. Közben felnyitotta a
tetejét a ládának, aztán elkezdte kipakolni a tartalmát. A tetején egy míves
bársonyborítású tok volt, benne egy coolttal és
tartozékaival. Belül a fegyver alatti bársonyba arany betűkkel az volt írva:
" Apádtól szeretettel ". Alatta két bőr mappa feküdt, tele
feljegyzésekkel. Belső dolgok, nevek, időpontok. Aztán egy családi fotó.
Középen egy idősebb házaspár, balra egy fiatal pár karon ülő gyerekkel, jobbra pedig a tíz évvel fiatalabb Adam.
Ezt az egy képet őrizte meg Adam. Egy újabb mappában
a CIA-val kötött szerződése, és a bizonyítványai.
Majd legalul a számítógép kódrendszere. Tíz perc múlva már a megfelelő terminál
adatait olvasták, de a megoldáshoz nem jutottak közelebb. Se új cím, se semmi
utalás arra, hogy Adam hol lehet.
- Na ez nem sikerült! - mondta Éva – Gyere,
pakoljunk vissza, és hagyjuk abba ezt a kutatást. Inkább meghívlak ebédelni,
aztán ha ma sem jelentkezik itt Adam, akkor holnap
átmegyünk a fővárosba.
Amikor elmentek, Adam
bement a lakásba, és kinyitotta az íróasztal legalsó fiókját és elővette a
kazettát. Kinyitotta és megsimogatta a fegyver dobozát. - Milyen ügyes, milyen
szépen mindent visszatett az eredeti helyére? ! És a
sógornőm is milyen rendes, hogy segít neki! Jó családba nősültem. És most ezt
lehet, hogy egy ember miatt elveszítem! - dühöngött. Visszapakolt a fiókba, és
becsukta. Kiment a táskájáért és elhagyta a lakást. Kiment a reptérre, és az
első géppel átment Washingtonba. Épp ideje volt, hogy vegyen egy forró fürdőt
és végre egy éjszakát nyugodt alvással töltsön egy
kényelmes szállodai ágyon.