Cyle
Cooper már a második éjszakát töltötte a kocsijában. Minden tagja fájt, és
kezdett rosszul lenni a saját szagától Első este fel akart menni, de az a
nagydarab állat, aki az ajtóban dekkol, nem engedte. Úgy látszik a lányok, bebiztosították
magukat ellene. Körbejárta a házat kétszer is, de csak egy hátsó kijárat volt
rajta, az meg be volt zárva. Álkulccsal kinyithatta volna, de egy rendőr
állandóan ott mászkált. Pedig ha bejuthatott volna, azonnal kiszedhette volna a
két asszonyból, hogy hol van Adam. Lehet, hogy a
férfi ott is van, bár ebben már nem hitt, hiszen előbb a két nő csak kettesben
ment át a sarki étterembe. Azon gondolkodott, hogy utánuk mennyen és egyen egy
szendvicset a söntésben, amikor meglátta a férfit kijönni a házból. - Jé,
milyen kicsi a világ, ez a pasas is azon a repülőn
utazott, amin én. Megkérdezem, hogy mit tud Adamról.
- gondolta, és már ugrott is ki a kocsiból. A férfi éppen szállt befelé a
kocsijába, mikor Cooper utolérte.
- Bocsásson meg uram. - mondta, és behajolt a
nyitott ablakon. - Nem emlékszik rám?
- Ne haragudjon, de nem. - mondta a másik, és
igyekezett nem Cooperre nézni.
- Együtt utaztunk a repülőgépen két napja.
- Á, igen! Most már emlékszem! Magát kényeztették
úgy agyon. - azzal beindította a motort
- Ráérne egy kicsit? Lenne egy- két kérdésem Adam Wagnerről.
- Nem ismerem, csak most költöztem
ide.- felelte a másik, azzal lassan elindította a kocsit.
- Ne haragudjon, de nem érek
rá. - mondta, azzal ott hagyta az ámuldozó ügynököt. Cooper visszaült a
kocsijába és elgondolkodott. - Olyan ismerős volt ez az ipse.
A hangja, meg a nézése. Valahol már láttam a repülőn kívül is. De hol a fenében is? Valahogy a kiképzésemhez kötődik. De ki a fene lehet. - aztán beugrott, és megrökönyödésében beleharapott
a nyelvébe:
- De hát ez Adam Wagner
volt, elmaszkírozva! - kiáltott, és a méregtől, meg a fájdalomtól kicsordult a
könnye. Aztán rájött, hogy hová mehetett Adam.
Valószínűleg a reptérre, hisz ő is ott bérelt kocsit. Majd ott megtudja, hogy
hová is utazik, bár sejtése volt róla, hogy Washingtonba. Beindította a motort
és elindult a reptérre, ott hagyva a két asszonyt, ahol voltak.
Az autókölcsönzőben megkérdezte, hogy Adam vissza vitte-e a kocsiját, de a hölgy nem emlékezett
rá. A sajátját leadta, aztán támadt egy ötlete. Elkezdte a parkolót végigjárni.
Szerencséje volt, mert a tizedik sorban meg is találta a bérelt autót. - Na ezt
várhatják, hogy leadják! - nevetett. Bement a jegypénztárhoz, és megkérdezte,
hogy mikor megy a következő gép Washingtonba.
- Pont most száll fel egy uram, sajnos azt már nem
érheti el! - mondta a kisasszony. - Adam biztosan
elérte! - dühöngött Cooper. Fél óra múlva volt a következő járat. Jegyet
váltott rá, aztán bement a mosdóba és kicsit rendbe hozta magát. Inget is
váltott, ám amire legjobban vágyott, az egy jó fürdő volt.
A repülőút kellemes volt és Cooper két óra múlva már
a washingtoni lakásban volt. Ez nem volt olyan előkelő, mint a New Yorki, de
azért nagyon otthonosan volt berendezve. Kapus sem volt, így Cooper simán
bejutott. Gyorsan felmérte a terepet. Kétszintes volt a lakás. Ahogy látta,
csak az alsó szintet használták. A felső szint nem is volt berendezve, bár padlószőnyeg
itt is volt, meg egy pici fürdőszoba. Látszott az egészen, hogy félbehagyták
mielőtt készen lett volna. A lépcsőt sem alakították ki, csak egy létrán
lehetett felmenni. Cooper a nappaliban lévő szekrényhez lépett, és keresett egy
szép nagy fürdőlepedőt, a konyhából vitt föl magának sört, meg pár konzervet,
az egyik ágyneműtartóból kivette az ágyneműt, és felköltözött a padlásra.
Bepakolta a holmikat az egyik pici szobába, aztán bekapcsolta a bojlert a
fürdőszobában. Egy óra múlva kéjesen ereszkedett bele a forró vízbe.
Az első látogató másnap kora reggel jött, és a
bejárónő volt. Meglocsolta a virágokat, portörölt, kiporszívózott, aztán
elment. Eváék tíz óra felé érkeztek meg. Cooper
várakozó állásba lendült. Azt hitte, hogy Adam
mindjárt megérkezik, de aztán a két nő párbeszédéből rájött, hogy nem tudják,
hogy hol van a férfi. - Szóval tegnap nem találkoztak a lakásban. De miért? Adam a házból jött ki. Elbújt előlük? De miért? - nem
értette az egészet.
- Mikor megyünk ki a temetőbe? - kérdezte Mary.
- Ebéd után. - válaszolt Eva
- most gyere itt is nézzünk körbe!
- Egész belejöttél már a kutatásba hugi! - nevetett
az asszony, azzal kihúzta az első keze ügyébe kerülő fiókot. Cooper közelebb
húzódott a lejárathoz. Két óra alatt szinte mindent átvizsgáltak ugyan úgy,
ahogyan a másik lakásban is, csak egy könyvespolc volt még hátra, ami magason
volt. Eva a létrához lépett.
- Ha már ott vagy nézzél fönt is körül! - hallotta Mary hangját a férfi. Macska léptekkel a kis szobába
rohant, és magára zárta az ajtót. Pont akkor sikerült megcsinálni,
amikor az asszony feje megjelent azon a szinten.
- Nincs itt semmi! - szólt le a nővérének. - Nincs
még befejezve.
- Várjál,
jövök én is. - mondta a másik, majd fellépett a húga után a létrára. Körüljárták az emeletet, benéztek a kis fürdőbe is.
- Jé itt vizes a kád! - mondta Mary.
- Biztos csöpög. - vonta meg a vállát Eva. Aztán a kis szoba következett. Egy darabig rángatták a
kilincset.
- Te Eva lent láttam egy
csomó kulcsot, menjünk le érte, hátha ide vannak elrejtve a dolgok. - mind a
ketten lementek, így Cooper gyorsan felkapta a táskáját, és átment a
fürdőszobába, a kulcsot hanyagul az egyik sarokba dobta. A lányok újból
megjelentek, kezükben egy hatalmas kulcscsomóval. Próbálgatták a zárba, aztán Eva észrevette a sarokban csillogó kulcsot. Felvette és
kinyitotta vele az ajtót. Benéztek.
- Ó! Úgy látom, hogy csak egy munkás aludt itt! -
hangzott Eva csalódott hangja, így hát sarkon
fordultak és lementek az alsó szintre. Cooper kiengedte a levegőt, és
visszament a lejáróhoz.
Hozd akkor azt a létrát Eva!
- hallotta a nővére, és a létra eltűnt a lejáróból. - Remélem, hogy
visszarakják majd! - izgult a férfi. A lányok pedig
megnézték a polcot, meg a szekrények tetejét, és eszük ágában sem volt a létrát
visszatenni a helyére. Még egy félórát ott voltak, aztán úgy döntöttek, hogy
ebéd után már nem jönnek vissza, hanem egyből a temetőbe mennek. Kimentek a
lakásból, bezárták az ajtót, Cooper pedig ott maradt
létra nélkül. Egy darabig méregette a magasságot, aztán ledobta a táskáját. Egy
kicsit gondolkodott, aztán ugrott. Sikerült úgy esnie, hogy semmibe nem verte
be magát, de a vállát így is megrántotta. Egy darabig dörzsölgette, aztán
összeszedte magát, és elhagyta a lakást. Egyből a temetőbe hajtott. Bement az
irodába, és megkérdezte, hogy hol fekszenek Adam
szülei. A sír közelében talált egy padot, amit nem lehetett látni a fáktól, ide
leült és várt.