Adam már két hete dolgozott a New Yorki ENSZ
nagykövetségen, mint Mark- Edem Steward. Lázasan
folyt a munka, fel kellett térképezni, hogy az előző bizottságnak hol sikerült
teljes mélységig behatolni az iraki fegyverraktárakba, és hol nem mutatták meg
nekik a teljes készletet. Voltak olyan helyek, ahova még el sem jutottak. Ki
kellett dolgozni, hogy hogyan jussanak be ezekre a helyekre az érzékeny
diplomáciai helyzet megsértése nélkül. Ebben az időszakban az ENSZ fel akarta
térképezni Irak atomfegyver készletét. Bagdad látszólag belement a döntésbe, de
valójában mindent megtett azért, hogy a világ ne kapjon teljes képet. Ha a
bizottság túl messze merészkedett, egyből kiutasították az ország területéről
őket, és hosszú hónapokig elhúzódó tárgyalások után folytathatták a munkát. Adam feladata volt, hogy kisilabizálja, hogy hol lehetnek
még olyan objektumok, amiről eddig nem is sejtették, hogy fegyvereket is
rejthetnek. Még egy fontos feladata volt, meg kellett találnia a társát, és ki
kellett találnia, hogy mit csináljon vele. A
csoportban, akivel majd utaznia kellett, öten voltak. Egy dán atomfizikus, egy
francia nyelvtanár, egy olasz fizikus, egy német műszerész, és ő, aki az
amerikai adminisztrációt képviselte. Az olasz fizikust már az első nap
kiejtette, a német műszerészt egy hét múlva. Maradt a francia és a dán.
Igyekezett ezekkel barátkozni, de a dán mindenkitől elhúzódott. Kezdett neki
nagyon gyanús lenni, de aztán végül az élet hozta meg a megoldást. A franciával
golfoztak a második hét vasárnapján, mikor az megszólalt.
- Rendes gyerek vagy te Adam.
Tudom a főnök azt mondta, hogy ne szóljak róla, de én
leszek a társad. Tudod, hogy miben?
- Ó igen! Üdvözöllek a csapatban. - ütött Adam vidáman a másik hátára.
- Nem tudom, hogy ezt miképp gondolták, hisz meg
kell beszélnünk, hogy hogyan viselkedjünk majd az arabok előtt. - sopánkodott a
francia, akit Pierre Leblanchnak hívták, és eddig egy
párizsi gimnáziumban tanított. Az
édesanyjával élt egy ötszobás lakásban közel a Notre
Dáméhoz. Aztán mikor az idős hölgy meghalt, egyre jobban kezdte nyomasztani a
nagy lakás, meg a hétköznapok unalma. Nem volt még idős. Szőke hajából még csak
egy pár ősz szál kandikált ki. Nagy szűke szemei okosan csillogtak, és a
reggeli futások megőrizték teste ruganyosságát. Tulajdonképpen csinosnak is
lehetett mondani. Volt is egypár futó kapcsolata, de az anyja mindig elmarta a
lányt. Végül már nem is próbálkozott. Szóval végül eladta a lakást és az árából
a nyári szünetben kiment Kaliforniába. Itt ismerkedett meg Ben
Moorgennel pár hónapja. Egyből beszervezte, Leblanch pedig örült az újabb kalandoknak.
- Fönt mindenki bizalmatlan! - rándított egyet a
vállán Adam és arra gondolt, hogy vajon honnan szedte
ezt az embert Ben Moorgen?
- Te izgulsz? Mert én nem! - lelkesedett Leblanch és félelem világított a szeméből. Adam nagyot suhintott az ütőjével, és a labda messze
szállt, majd az ötös lyuktól tíz centire megállt. Amíg mentek a labda felé Adam agya járt. - Ezt a dilettáns barmot azért akasztották
a nyakamba, hogy biztosan lebukjunk. Az lenne a legjobb, hogyha a tízes lyuknál
a tóba dobnám, vagy agyonütném az ütővel, és bedugnám egy bokor alá. De
nyugalom! Még nem lehet, mert akkor Moorgen mást
küldene helyette. Fél az ürge, de rettenetesen. Hátha le tudom beszélni az
egészről.
- Miért vállaltad a feladatot? Nagyon veszélyes, és
ha jól látom te még kezdő vagy?!
- Kalandvágyból. De már bánom!
- Jól kiképeztek?
- Ó igen. Egy hónapot voltam a táborban.
- Jó, hogy nem levelezőn végezte el!
- zsörtölődött magában Adam.
- Te, nem akarsz kiszállni? - szólalt meg hangosan.
- Jó lenne, de aláírtam egy szerződést, hogyha két
éven belül kiszállok, ki kell fizetni a kiképzést. Nekem nincs annyi pénzem. - Adam ebben a pillanatban határozta el, hogy felvilágosítja
a férfit.
- Pierre, gyere, üljünk le oda, arra a padra. -
leültek - Figyelj! Nekem is nagyon szimpatikus vagy. Szóval haver! Azért
mondom, hogy tudd, és dönthess. Téged alaposan átvertek. Egy hónap alatt senkit
sem lehet rendesen kiképezni egy ilyen nehéz feladatra. Minket azért küldenek
oda, hogy elvégezzük a feladatot, és utána szépen meghaljunk. A feladat nem is
olyan lényeges, csak engem akarnak kicsinálni, mert
megtudtam róluk valamit, és rád azért van szükség, hogy biztosan lebukjak. De
te is meg fogsz halni.
- Úristen! Mon dieu! Most
mit csináljak?
- Hát van egy ötletem! Úgy intézzük, hogy helyetted Ben Moorgen utazzon. Így bosszút
állhatsz azért, hogy így átvert.
- Add elő magadat! - lelkendezett a francia.
- Az utolsó nap kisseb balesetet fogsz szenvedni.
- Mi? - meresztette ki a szemeit a leendő áldozat,
és összerázkódott.
- Na ne félj, semmi komoly. Mondjuk, kijövünk ide
még egy utolsót játszani az utazás előtt, és beleesel a tóba. Majd azt mondjuk,
hogy elájultál, és mesterséges légzést kellett adnom mielőtt még a golf autón
bevittelek volna. Majd ragaszkodunk hozzá, hogy kihívják a mentőt. Ha elég
vizes leszel, és kellőképpen nyavalyogsz, biztosan bevisznek. Egy - két napig
tuti, hogy nem engednek ki.
- Így jó, de mi lesz a pénzemmel?
- Mennyit ígért az a szemétláda?
- Félmilliót.
- Tőlem kapsz egyet.
- Bon, így jó lesz!
- Na gyere, meghívlak egy koktélra, a nagy
ijedségre.
- Bon, de inkább konyakot kérek.