Tizenkilencedik fejezet

 

 

Eva a szeméhez emelte a távcsövet, és átnézett a lakókocsi felé. Már szinte élvezte azt a feszültséget, amit Cyle Cooper jelentett neki. A reptéri incidens utáni napon megjelent, bal karja fel volt kötve, és a fején is díszelgett egy nagy turbán gézből. Bement a házzal szemközti telefonfülkébe, és felhívta őket. Eva vette föl a kagylót

- Halló?

- Úgy is elkapom!

- Úgy látszik, hogy nem tanult jó modort, és lökdösődik az utcán. - a vonal végén kattanás jelezte, hogy lecsapták a telefont. Délután már a ház előtt állt a lakókocsi. A férfi leplezetlenül elkezdte figyelni a házat. Eva anyja fel akarta jelenteni, de az asszony nem engedte. Úgy gondolta, hogy addig sem Adamot zaklatja, és így az, nyugton tudja intézni a dolgait. Kialakult a mindennapi program. Reggel távcsövön keresztül figyelték egymást, majd a férfi felhívta, és megfenyegette, mire Eva lekezelően közölte vele, hogy nem fél tőle, és hogy szálljon le róla. Később megérkezett Mary, és busszal elmentek dolgozni. Mind a ketten a közeli iskolában tanítottak. Cooper egy padon ülve várta őket. Mikor délután több tanár kíséretében elindultak a buszhoz, követte őket. Az igazgató, mivel nem tudta, hogy mit akar állandóan az iskola körül a férfi, az egyik nap kihívta a rendőrséget. El is vitték a padról a hevesen tiltakozó ügynököt és három napig nem látták. Aztán éjjel háromkor csöngött Evánál a telefon, és az ismerős hang beleszólt, hogy megint itt van, ne aludjon olyan jól. Eva visszafelelt, hogy reméli a férfi jót üdült a sitten és, hogy ezután sem fog altatót szedni miatta. Munka után tehát haza buszoztak, aztán Mary hazament. Eva azután pedig  nem ment már sehova, hanem kukkolta, hogy mi történik a lakókocsi körül. Soha többé nem ült a nővére kocsijába. Nem akarta egyikük életét sem veszélyeztetni.

Háromszor is bemászott a férfi a kertbe, de a házba nem tudott bejutni. Amikor harmadszor mászott be, egy kis meglepetés érte, mert Eva apja vett egy nagy kutyát. Öt napra eltűnt a férfi, mert a kutya igen csak megszabta a nadrágját. Aztán véget ért az iskola, Eva már nem járt sehova sem. Kezdte halálosan unni magát. Mary ugyan ha az ideje engedte, mindig átjött, de a családjával is kellett törődnie.  Az édesanyja is egésznap otthon volt, de a bezártság már nagyon nyomasztotta. A szülei, miután mindent elmesélt, teljesen megértették. Az apja ugyan előirányozott egy- két pofont Adamnak, de aztán kiderült, hogy ő is volt szakmabeli a háború alatt. Kétszer ki is osont a lakókocsihoz és kívülről belakatolta az ajtaját. Három napjába került Coopernek mind a kétszer, hogy kiszabaduljon a kocsiból. Először egy kisfiú szánta meg, és leverte a lakatot, másodszor meg Cooper verte le valahogy. Mind a kétszer jót mulattak rajta. Eltelt a június és a július is és Cooper még mindig nem tágított.

Egy reggel Eva nézte a lakókocsit. Vasárnap volt, és még semmi mozgást nem észlelt. Aztán megcsörrent a telefon. Eva gyorsan felkapta, hogy a szülei fel ne ébredjenek.

- Halló? - mondta - Azt hittem, hogy már szabad napot vett ki.

- Jó reggelt Eva.

- Na megtanult köszönni?

- Nézze ennek így semmi értelme!

- Végre, hogy rájött! Ezt próbálom a fejébe verni május óta!

- Én csak azt akarom megtudni, hogy mire készül Adam!

- Nézze, maga költöztette. Én nem tudok semmit.

- De tudja! Olvasta az anyagot!

- Nem mondom el úgysem! Ülhet akár évekig is a kapunk előtt.

- Jó, akkor majd másképpen csináljuk. Ha nem mondja el, amit tud, elrabolom az egyik tanítványát. - Eva szíve nagyot dobbant.

- Hívom a rendőrséget! - kiáltotta.

- A múltkori kis akciójával sem ért el semmit.

- Miért olyan fontos magának ez az egész?!

- Csak! Mert gyűlölöm a drágalátós férjecskéjét, mert kitolt velem. Kölcsön kenyér pedig visszajár. Miatta nem én kaptam ezt az ügyet sem!

- Csak annyit mondhatok, hogy örüljön neki! Egyébként nem hiányzik maga senkinek?

- Nem!

- Kár! - mondta az asszony, azzal lecsapta a kagylót. - Vajon ki pénzeli? - gondolta - Nem lehet a szervezet, vagy mi. Ez teljesen egyéni akció! Valamit tenni kéne, hogy lekopjon rólam és Adamról is. - Bement a fürdőszobába, letusolt, majd átment a szülei hálószobájába, hogy megbeszéljék az új fejleményeket.

 

 

 

 

 

 

Következő fejezet

Vissza a kezdőlapra