Ben Moorgen az osztályvezetői
értekezletről hívta ki a titkárnője.
- Mi történt Gloria, mi ilyen fontos? -
kérdezte dühösen, mert nem szerette, ha az osztályvezetők a háta mögött
tárgyaltak.
- Baj van az iraki üggyel - Moorgen
arcából kiszaladt a vér.
- Milyen probléma merült fel?
- Pierre Leblanch
beleesett egy golftóba, és tüdőgyulladást kapott.
- Miért nem szóltak előbb?
- Csak most értesültünk róla.
- Van helyette valaki?
- Nincs uram.
- Akkor meg mit áll itt? Készítse elő az én
utazásomat! - kiáltott a zavartan pislogó asszonyra. Így hát a titkárnő elrohant
intézkedni, Ben Moorgen
pedig nagyon sápadtan, reszkető térddel visszament az értekezletre.
Adam már teljesen összecsomagolt. Hétköznapi dolgai között, a
varrókészletben lapult a két piros fejű gombostű, az elsősegély ládában pedig két ampulla méreg lapult jódnak álcázva.
Most kivitte a két táskát a kocsiba, majd visszament
az aktatáskájáért. Megállt a telefon mellett és azon gondolkodott, , hogy
felhívja - e Evát. Lassan
felemelte a kagylót, és tárcsázott. Az anyósa vette fel, így Adam rögtön letette.
- Kár! -
gondolta - Jó lett volna még egyszer hallani a hangját. - felvette a kabátját,
fogta az aktatáskát, kiment és bezárta a lakást. A saját New Yorki lakásában
lakhatott. Lement a lifttel, beült a kocsijába, és elindult a reptérre. Már
mindenki a váróban volt, mire odaért, csak ő nem, meg az, aki majd a francia
helyett utazott volna.
- Á, szia! - integetett neki az olasz, Roberto Maldini - Hallom, életet
mentettél.
- Sziasztok! - köszönt az érkező. – Látom, mindent
tudtok Pierről!
- Azt mondják, hogy kikezd a nővérekkel. - nevetett
az olasz. - Meséld már el, hogy miként történt, mert ez a dilis francia nem
emlékszik semmire.
- Az úgy volt, hogy bénán ütötte meg a labdát, ami
pont a tó mólóján landolt. El kezdett rohanni, hogy a szél bele ne sodorja a
tóba, de akkora lendületet vett, hogy pont belerúgta a vízbe, és ahogy kapott
utána, zsupsz, beleesett. - a hallgatóság nevetett. - Úszni persze nem tudott
az istenadta. Mire oda értem, már alig élt. - mindenki derült, meg sajnálkozott
felváltva, és elismerően veregették a hős vállát.
Most megjelent egy földi utaskísérő, és megkérte,
hogy fáradjanak utána a különgéphez. Adam egy kicsit idegesen nézett körül, mert nem látta sehol
sem a helyettest.
- Te, Roberto, nem küldtek
Pierre helyett senkit?
- Állítólag jön egy pasas,
ha le nem kési a gépet. - A gép belülről luxus kivitelű volt. Három részre volt
osztva. A nappalira, kényelmes beépített fotelokkal, asztalokkal és bárpulttal.
Aztán jött a konyha, és a személyzeti pihenő, majd a háló, hat szép nagy
ággyal. Mindenki lepakolt, majd helyet foglaltak az ablak melletti ülésekben.
- Elnézésüket kérem a késlekedésért, de most szóltak
ide, hogy még valakit várunk. - mosolygott kedvesen a stewardess. Negyed óra
múlva egy férfi lépett be a gépbe.
- Jó napot. - köszönt - Én fogom helyettesíteni
Pierre Leblanchot. A nevem Ben
Juszuf. - mindenkivel kezet rázott. Utoljára Adammal, akinek huncut mosoly ült a szemében. Ezután
sápadtan leült, és visszanézett Adamra, aki elhúzta a
nyaka előtt a kezét, jelezve, hogy meg fogja ölni a másikat. Az újonnan érkező
tudniillik Ben Moorgen volt.