Szaddam Husszein behívatta
magához Abu Sehamot a
biztonsági hivatal fejét. Elé terített egy cirill betűkkel teleírt levelet.
- Tudod, mit írnak az oroszok Abu
ebben a levélben?
- Nem, felséges úr.
- Azt írják, hogyha még egy fegyverraktárt
felfedeznek azok a nyavalyás ENSZ bizottságnak álcázott amerikai ördögök, nem
küldenek több töltetet az én kis aranyos játékszeremhez. - a kis játékszer a
sivatag közepén volt elrejtve egy bunkerben, és egy hatalmas atomrakéta kilövő
bázis volt. A műholdak folyamatosan bemérték, de Bagdad természetesen még attól
is elzárkózott, hogy akár megközelítsék is.
- Mit javasol, fenséged, mit tegyünk?
- Mire tartalak, ha még ezt sem tudod? - csattant
fel Husszein, de tudta pontosan, ha nem ezt mondta volna a másik, lecsapatná a
fejét.
- Ó, fenséged esze elhalványítja az enyémet! -
hízelkedett Seham.
- Főleg, azért mert annyi eszed sincs, mint egy
tyúknak. Tegyétek gyanússá valamelyik amerikait, aztán börtönbe vele. Úgy is
kém mindegyik. Dolgozd ki a tervet, aztán hozzad be hozzám. - A biztonsági főnök
kiment, Husszein pedig odalépett az ablakhoz. Kinézett
a gyönyörű kertre és dohogva gondolt arra, hogy meg akarják hiusítani a nagy
álmát. Nagy Sándor nyomdokaiba akart lépni. Az ó kori hadvezér is elfoglalta az
akkori ismert világ nagy részét. Ő is erre vágyott, vagyis arra, hogy az egész
földet uralja. Ehhez pedig, egyelőre szüksége volt az oroszokra. Ha ők nem
küldik a technikát, az elektronikát, és a megfelelő szakembereket, kidobhatja a
rakétabázisát. Azt elfelejtette persze közölni az oroszokkal, hogy a rakéták
először Moszkvát lőnék halomra. Aztán Washington következne, majd az európai
nagyvárosok. A többi ország vezetőit megzsarolná, hogyha nem engedelmeskednek,
ők következnek. Aztán létre hozná a Világ Tanács intézményét, és ő ülne az
élire. Ki irtaná az iszlámon kívüli vallásokat, hogy a világ boldogan
vonulhasson a paradicsomba. De úgy látszik az Isten mindig próbára
teszi. Először a családja fordult ellene, és ő kénytelen volt rendet tenni. Már
csak unokái vannak. Aztán itt vannak a kurdok. Fene
szívós népség, pedig a kurd falvakban is rendet tett. Azóta szinte láthatatlanok
lettek, csak éppen mindenütt ott vannak és rongálják az állami gépezetet. - Sok
a dolga egy ilyen nagyformátumú embernek, mint nekem. De tűrni kell, és akkor
Isten megint felém fordítja az arcát! - gondolta,
visszaült az íróasztalához, és az orosz levelet a fordítással együtt az
„ELINTÉZENDŐ” kosárba dobta.