A külön gép méltóság
teljesen ereszkedett le a bagdadi repülőtér betonjára. Végig gurult a főépület
előtt, majd megállt a megfelelő kijáratnál. Hozzá kapcsolták a folyosót, majd
kinyitották az ajtót. Egy száriba öltözött hölgy fogadta őket. Átvezette a kis
társaságot a folyosón, és megkérte őket, hogy rakják a csomagjaikat az
átvilágító berendezésbe. Legnagyobb meglepetésükre Adam
és Ben Moorgen táskájában
egy - egy összerakható fegyver körvonalai rajzolódott ki. Adam
szeme rávillant Moorgenre, de az
nemet intett a fejével. Innentől szédületesen felgyorsultak az események. A két
„bűnös” háta mögött megjelent két-két fegyveres katona, és elvitték őket. A
másik három megdöbbent férfit egy buszba tuszkolták. Elvitték őket egy
szállodába, és éjjel nappal őrizték az emeletet, ahova elszállásolták őket.
A két férfit az állami börtönbe szállították, és
bedugták őket egy cellába. Moorgen beült egy sarokba,
és várta a halált.
- Te őrült, azt hitted, hogy megússzuk? - dühöngött Adam
- Már a reptéren is azt jeleztem, hogy nem én
voltam. Ennyire azért én sem vagyok idióta! Nem én raktam a fegyvereket a
táskába!
- Hát akkor meg ki?
- Nem tudom. Azt hiszed, hogy nem tudták, hogy kik
vagyunk? Főleg a kis magánszámod után? Jól elintézted, hogy feltűnőek legyünk!
- Te meg a házasságomat intézted el, jó alaposan! -
sziszegte Adam, egész közel hajolva a másikhoz. -
Legszívesebben kinyírnálak!
- Én is téged! Túlságosan belemásztál a dolgaimba. -
Adam arcába tolult a vér.
- Áruló!!! - kiáltotta, és
rávetette magát a másikra. Ekkor bejött egy katona, és leütötte mind a kettőt a
puskatussal.