Megint egy vasárnap
reggel volt. Eva szülei a templomba mentek, ő pedig otthon maradt Bobbal, a hatalmas írszetterrel.
A kutya nagyon jó szolgálatot tett, mert Cooper nem nagyon
mert a ház közelébe menni. Most is a nappali ablakából nézte a férfit. Az
lassan kiszállt a lakókocsiból, nagyot nyújtózkodott, majd ásított egyet. Utána
komótosan odacammogott a kapuhoz, és becsöngetett. Eva
kinyitotta a bejárai ajtót és kilépett. Két kézzel megfogta a vicsorgó Bob
nyakörvét, hogy ne rontson neki a kapunak, vad ugatással, valamint, hogy
hallhassa, amit a férfi mond.
- Mit akar?
- Engedjen be asszonyom. Hírt hoztam a férjéről!
- Eszem ágában sincs beengedni magát! - a kutya
rettenetesen rángatta, majd hirtelen kitépte magát a fogásból. Ez volt a hiba,
mert a jószág egyenesen nekirontott a kapunak vad ugatással. Coopernek sem
kellett több, előkapott a zsebéből egy gázsprét és
lefújta Bobot. Szegény állat vinnyogva összeesett, mire a férfi átlendült a
kerítésen. Eva beugrott a házba, és gyorsan magára
zárta. Aztán a konyhába rohant, és elbújt a kamrában. Fél perc múlva hallotta,
amint egy ablak betörik.
- Asszonyom, hol van? Ne bujkáljon, hisz úgy is
megtalálom! - hallotta a férfi hangját, majd ajtócsapkodás zaja szivárgott le
az emeletről. Aztán a földszint következett. Vészesen közeledtek a hangok, majd
hirtelen kivágódott a kamra ajtaja. Eva torka
szakadtból elkezdett sikítani, ám hírtelen akkora pofont kapott, hogy beesett a
befőttek és a lekvárok közé. Aztán a férfi felnyalábolta bevonszolta a
nappaliba, és lelökte a kanapéra.
- Idefigyeljen, most vagy mindent elmond magától,
vagy beadom ezt az injekciót, és akkor majd arra is válaszol, amit nem is
kérdezem!
- Azt mondta, hogy tud valamit Adamról?!
- Mit keres Irakban?
- Irakban? Nem tudom. - adta az ártatlant Eva.
- Dehogy nem, tudja, hisz olvasta a dossziét.
- Honnan tudja, hogy ott van?
- Láttam este a híradóban. - Eva
is látta a híradót előző este. Nem csak Adamot
tartóztatták le, hanem a főnökét is. Mind a kettőjüket vád alá helyezték
tiltott fegyverviselésért, és kémkedésért. Az asszony úgy gondolta, hogy az
egész csak koholt vád, hogy ellehetetlenítsék a bizottságot, vagy értesültek az
elnök elleni merényletről, és így buktatták le őket. Minden esetre eléggé
kétségbe volt esve, mert ezekért a vádakért halál járt Irakban. Eva egyre azon törte a fejét, hogy Coopert hogyan
használhatja fel arra, hogy kimenekítse kedvesét ebből a helyzetből.
- Na nézze, kössünk üzletet. Én elmondom, hogy mi
volt a feladat, maga pedig segít kihozni onnan a
férjemet. Áll az alku? - Cooper elgondolkodott.
- Jó. De ha nem mond igazat, visszajövök, és
egyszerűen kitekerem a nyakát. A feladatot nekem kell végre hajtanom, mert
különben nem kerülök soha vissza az aktív ügynökök közé!
- Á, szóval
innen fúj a szél?! - gondolta magában az asszony, és így
szólt:
- A feladat az, hogy Abu Sehammal találkozzon a nagy felvonulás napján, át kell neki
adni azt az üzenetet, hogy” A disznót le kell vágni.” És egy tőrt kell neki
adni. Cooper önfeledten vigyorgott.
- Most megölhetném, de amilyen jó szívem van, tényleg
segítek visszaszerezni azt a disznó férjét, bár nem tudom, hogy mit eszik rajta!? Menyjen egy hét múlva a Bagdad bárba és ott keresse a
csapost. Addigra én tájékoztatom. - Azzal, kisétált a bejáraton, és soha senki
nem látta többé a környéken. Eva még egy darabig
ücsörgött a díványon fontolgatva, hogy vajon a férfi mennyire vágta át, aztán
arra a megállapításra jutott, hogy ha nem is segít neki, de legalább megszabadult
tőle. Eszébe jutott, hogy megnézze Bobot, bár irtózott a látványtól. Kinyitotta
az ajtót és örömmel látta, hogy a kutya épp akkor tápászkodik föl a földről, és
dülöngélve elindul felé. Könnyes szemmel ölelte át az állat nyakát, aztán betette
apja kocsijába, és átvitte az állatorvoshoz.
Egy hét múlva Eva a
temetőben állt. Ezt a módszert a „Sakál napja” című filmben látta. Ki kell
választani egy halott gyermek adatait, aki olyan korú lenne, mint ő. Lekérni a
születési anyakönyvét, majd személyigazolványt, és útlevelet lehet kérni a
születési anyakönyvre. Talált is egy kislányt, aki egy nappal született csak
előbb, mint ő. Susanna Maldivnak
hívták. Hatalmas csokor virágot vett a sírra.
- Köszönöm, hogy segítesz megmenteni a férjemet. Ha
kislányom lesz, a te nevedet kapja majd. - szomorúan nézte a sírkövet. A
kislány mindössze egy napot élt. Kiment a temetőből és beült a kocsiba. A
városházához hajtott, és kikérte a születési anyakönyvet. Átment a rendőrségre,
hogy elintézze a személyit és az útlevelet, ám itt nehézségekbe ütközött. A
tiszt, aki intézte az ügyeit, beütötte a számítógépbe az anyakönyv adatait,
majd közölte, hogy a gép azt adta ki, hogy a tulajdonos meghalt. Eva egy pillanatig tanácstalanul nézett mag elé, aztán
sírva fakadt.
- Már megint ez van. - zokogta - A húgom hallt meg!
Egy napos sem volt! Ikrek voltunk, és állandóan így járok. Nem elég, hogy
ellopták a papírjaimat, még ez a megaláztatás is! - Az ügyintéző, mint az őrült
kezdte el nyomkodni a gépet, de nem találta a másik gyerek adatait. Sűrű
elnézések közepette kiállította az okiratokat, és soron kívül aláíratta a főnökével
őket, így Evának nem kellett várnia, amíg
kipostázzák. Aztán az ügyintéző fölírta az iker adatait is, hátha tud majd
egyeztetni az anyakönyvi hivatallal is.
Eva egy perccel sem maradt a rendőrségen tovább, mint kellett. Elindult a
Bagdad bár felé. A bár környéke csak úgy nyüzsgött az araboktól. Lassan
elhajtott az épület előtt, ahol a bár volt, majd úgy döntött, hogy odahívja a
bátyját. Felhívta a kocsiból, majd mikor megérkezett, úgy beszélték meg, hogy
előbb Paul megy be, majd Eva pár perc múlva utána megy.
Így is tettek. Mikor Eva belépett, a bátyja egy
sarokban teát iszogatott. A lány egyből a csaposhoz ment.
- Jó napot. Eva Wagner
vagyok. Azt hiszem, hogy már várt.
- Á, jó napot asszonyom. Át kell mennie Bagdadba, a
Félhold nevű teázóban keresse Ali Hasszánt. A többi már magán múlik. Vigyen jó
sok pénzt. - nyújtotta a markát a férfi.
- Most mennyit? - kérdezte Eva.
- Ötven rongy. - átadta neki a nő a pénzt. - Ja a
jelszó az, hogy „Kérek egy száraz martinit jég nélkül, mert melegen szeretem” -
adta meg az utolsó információt a csapos vigyorogva, majd önelégült pofával
elkezdte tovább törölgetni a poharakat.
Eva távozott nyomában a bátyjával.
- Szóval nem tudunk lebeszélni erről az őrültségről?
- kérdezte a testvére az asszonyt.
- Látod, hogy megy minden, mint a karikacsapás?
- Féltünk.
- Tudom, de már hamis papírjaim is vannak!
- Honnan? - Eva elmesélte
a „Sakál” módszert.
- Én is láttam a filmet, de eszembe sem jutott volna
alkalmazni. Ügyes vagy hugi.
- Naná! Egy kémfeleség legyen talpraesett!
- És most hová?
- Az első géppel Bagdadba.
- Van elég pénzed?
- Hát lehet, hogy még kéne.
- Nesze tízezer font. Úgy beszéltük meg az
asszonnyal, hogy ennyit tudunk nélkülözni.
- Kösz. Nagyon rendes tőletek. Majd Adam pénzéből megadjuk. - Paul még kikísérte a húgát a
reptérre. Eva a postán a folyószámlájára rakta pénzt,
aztán megváltották a jegyet. Megittak az indulásig még egy kávét. Eva megkérte a testvérét, hogy amíg távol van, nézzenek egy
kicsit többet rá a szüleikre. Biztosan nagyon fognak majd érte aggódni. A
hangos bemondó felszólította a bagdadi járat utasait, hogy fáradjanak a hatos
kijárathoz. Röviden elbúcsúztak hát, majd Eva eltűnt
a kijáraton. A bátyja aggódva nézett utána. Nem csak húgát féltette. Eva több mint három hónapos terhes volt.