Nyílt a cella ajtaja és Ben
Moorgent belökték rajta. Ma délután kegyetlenül
megkínozták. Már Adamnak is volt benne része.
Fölvitték egy nagyszobába, ahol csak egy íróasztal és egy nagy kád víz volt.
Vigyázniuk kellett, hogy ne látszódjon rajtuk a semmi nyoma a kínzásnak. Így
hát két ember fogta és levetkőztette, majd hátrakötötték a kezét, és
belódították a kádba. Majd jött az első kérdés:
- Neve? - nem felelt, erre benyomták a víz alá.
Mikor már azt hitte, hogy szétpattan a tüdeje, kihúzták, és ismét feltették a
kérdést.
- Marc Adam
Steward. - prüszkölte. A vallatást vezető férfi bólintott, és Adam a víz alatt kötött ki megint. Így ment három órán
keresztül. Adam az álnevén kívül nem volt hajlandó
mást mondani, így visszavitték és Moorgent vitték el.
Öt napja ment ez így. Moorgent délután kettőkor
vitték el, és ötkor hozták vissza. Első nap, miután a vizet kiköhögte magából, Adam megkérdezte tőle:
- Mit mondtál el?
- Miért, ha nem mondom el a fejemet a vécébe nyomod?
- kérdezte a másik, és durcásan a falnak fordult, és elaludt. Mikor elaludt
kicsit jobban volt.
- Szegény Pierre Leblanch!
Tudod, hogy majdnem vízbe fojtottam?
- Tudom. Igazán meg is tehetted volna! Megspóroltál
volna nekem egy kellemetlen munkát!
- Hogyan ölted meg?
- Gyógyszerrel. Tüdővérzést okoz. Úgy nézett ki
mintha a baleset mellékhatása lett volna. - Adam
megragadta a férfit, a vécéhez vonszolta és szó nélkül belenyomta a fejét.