Eva nem a saját nevén utazott Irakba, mert bármelyik ottani vámtiszt
hamarosan összefüggésbe hozhatta volna a letartóztatott Adam
Wagnerrel, hanem a Londonban szerzett hamis papírokkal. Az angliai
reptéren nem is volt vele semmi baj, de Irakban nagyon megnézték. A vámos sanda
szemmel méregette a frissen kiállított dokumentumokat, majd elnézést kért és
megkérte a félelemtől majd összeeső Evát, hogy
kövesse. Egy piciny irodába vezette, ahol egy morózus tiszt ült.
- Kérem, foglaljon helyet! - mondta kedvességet
erőltetve az arcára a tiszt. Eva leült.
- Milyen célból látogatott el hozzánk? - kérdezte és
fenyegetően nézett a sápadt asszonyra.
- Túrizmus.
- Á! - bólintott a férfi. - És ha érdeklődhetnék
miért új minden papírja?
- Mert a régieket ellopták. - a vámos vagy egy
percig méregette Evát, aztán döntött.
- Kérem, nyissa ki a bőröndjét. - Eva csodálkozva nyitotta fel a két bőröndje tetejét. A
vámtiszt most végig túrta a tartalmukat.
- Kérem, szedjen ki mindent belőlük! - megtette, és
áldotta az eszét, hogy az eredeti iratait otthon hagyta. A tiszt végigtapogatta
a bőröndök alját, majd a telefonhoz lépett és tárcsázott.
- Kérek egy rendőrnőt! - mondta, majd egy pár
pillanat múlva belépett egy nő az ajtón.
- Személyi motozás. Kérem, fáradjon a másik szobába
a kolleganőmmel! - Eva majdnem elájult a
megaláztatástól. Reszketve átment a másik szobába, ahol egy nőgyógyászati
vizsgáló asztal volt csak. Le kellett vetkőznie meztelenre, aztán felfeküdni az
asztalra.
- Terhes vagyok. - nyögte ki nagy nehezen.
- Nem baj, majd vigyázok. - mondta kedvesen a
rendőrnő. - Van benne gyakorlatom. - Eva
összerázkódott és a könnyeivel küzdött, hogy ne adja ki magát mennyire fél. A
nő tényleg ügyes volt. Mikor végeztek elnézést kért, és kiment a szobából. Eva felöltözött és átment a vámtiszthez.
- Elnézését kérjük, de azt az információt kaptuk,
hogy Susanna Maldvin néven
heroint próbálnak a mai nap becsempészni a Vámon. Még egyszer elnézést, csak a
munkánkat végeztük. Kér egy csésze teát, vagy kávét?
- Nem. Köszönöm. - mondta fennhangon Eva, magában pedig azt kívánta,
hogy dögöljön meg. Fogta a két bőröndjét, meg az útlevelét, és köszönés nélkül
kiment. Fogott egy taxit, és a szállodájához vitette magát. Még Londonból
lefoglaltatott magának egy szobát. Felment, letusolt és átöltözött. Csak miután
teljesen megtisztult és az ágyon ülve pihent jött csak rá.
- A mindenségit! Valaki más is olvasta a „Sakál
napját”, és ugyan azt a nevet választotta.
Délután Eva félénken
belépett a „Félhold” teázóba. Csupa férfi volt benn, és minden szem
rászegeződött. Odalépett a pulthoz és határozottan megszólalt.
- Kérek egy száraz martinit jég nélkül, mert melegen
szeretem. - maga is csodálkozott, hogy milyen bátran cseng a hangja. A csapos
szélesen elmosolyodott.
- Az pedig úgy pocsék! - nevetett - Már nagyon vártuk! - az anyanyelvén
odaszólt a többieknek mire azok Evához rohantak, és
elkezdték lapogatni a hátát, meg szorongatni a kezét. Mindenki nagyra becsülte
az asszonyt, aki ki akarta szabadítani a férjét a börtönből.
- Melyikük Ali Hasszán? - kiabálta túl az általános hangzavart.
- Én lenni Ali Hasszán. - állt elő egy jó
megjelenésű harmincas kurd.
- Menni fog a dolog?
- Menni. Lenni jövő hét nagy ünnep. Azon akarják
kivégezni férje, meg a másik férfi. Vinni őket lelőni. Mi ellopni rabszállító,
és átvinni Kuvait határ. Érti, amit mond?
- Igen. Persze, hogy értem. Maga nagyon jól beszél
angolul. Mennyibe fog kerülni az akció?
- Egymillió dollár. Most fele, határ másik. - Eva elővette a csekkfüzetét.
- Ez jó?
- Nem. Kezembe pénz. Akkor el tudom kezdeni
szervezést. Másik fele jó csekken. Itt én nem válthatni be, mert lebukunk.
- Holnapra hozom a pénzt
Most pedig igya meg martinit jéggel. - mondta a
csapos és átnyújtotta az italt. Eva mosolygott és
nagy élvezettel kortyolt bele az italba.
Miután kijött a teázóból, átment a bankba, hogy
kiváltsa a pénzt. Miközben sorban állt, önkénytelenül két angolul beszélő férfi
beszélgetésére lett figyelmes.
- Te, állítólag holnap kezdődik annak a két
amerikainak a tárgyalása, akik fegyvert csempésztek.
- Én úgy hallottam, hogy már meg is van az ítélet.
- Ja, biztosan a jövő héten fogják őket kivégezni a
nemzeti ünnepükön.
- Képzeld, azt mondják, hogy az elnök minden évben
odamegy azokhoz, akik rosszul lesznek.
- Ugyan, szerintem ez hazugság, vagy műsor a népnek.
- Eva kiváltotta a félmillió dollárt, aztán taxin
visszament a szállodába. Felment a szobájába, és leült gondolkozni. Ha meg
tudná szerezni Adam táskáját, kimenne az ünnepségre,
és elintézné a munkát. Elővette az egyenlegét és megnézte, hogy mennyi pénze
maradt a millión kívül. Háromszázezer dollár. Talán kettőért a táskát is
megszerzik.
Másnap alig várta, hogy Ali Hasszánnal találkozzon.
Kora reggel bement a teázóba, de várnia kellett. Egy óra múlva jött meg Ali egy
arab tevehajcsár kinézetű férfival.
- Rabkocsivezető. Lenni velünk. Lenni barát a
raktáros börtön. Itt lenni férje, meg másik rab bőröndje. Csak puska nincsen
benne. Azokat visszavette titkos szolgálat. - Jót nevetett a saját viccén, Eva pedig vele nevetett és magában örült, hogy megúszta a
külön kiadást. Átadta a megbeszélt összeget Alinak, aztán leültek megbeszélni a
részleteket. A rabszállító kocsi útvonalát már előző nap megadják a sofőrnek, ez pedig biztosan a tevehajcsár képű lesz. Mindig ő
szállítja a halálraítélteket. Aliék az út
kétharmadánál támadnak. A sofőr leüti a kocsikísérőt és felengedi a támadókat. Eva a városon kívül várja őket egy mentővel, amit addigra
majd beszereznek. Roncstelepen egész jókat lehet kapni, csak egy kicsit ki kell
pofozni, és olyan, mint az új. Rengeteg orvos vesz így mentőket, aztán
kialakítja a saját mentőszolgálatát, és elcsaklizza az állami korházak elől a
betegeket. Mindenki jól jár. Az állami korházban így nem nő a túlzsúfoltság, az
orvos szép pénzeket szakít le, a beteg pedig valóban
meggyógyul, nem úgy, mint az állami korházban. A mentő csak egy kis szakaszon
kell majd. A következő faluban majd átszállnak egy teherautóra. A határon pedig majd tevén kell átmenniük.
- Körülbelül hány órára kell a város határába érnem?
- kérdezte Eva.
- A felvonulás után olyan két órával. Délután ötre.
Miért kérdezed?
- Mert a felvonuláson még lesz egy kis dolgom. -
felelte Eva, és beletúrt Adam
bőröndjébe.