Adam fáradtan ült a tárgyalóteremben. Öt napja folyt
ellenük a koncepcióper. Tudta, hogy ő rontotta el az egészet, mikor Ben Moorgent magával rángatta. A
főnöke már túlságosan ismert volt a Közel - kelet körében. A szerencsétlen férfit
többször is megkínozták és most ott ült mellette sípoló tüdővel a vádlottak
padján. Tudták pontosan, hogy mi lesz az ítélet, bár az USA valószínűleg
folyamatosan tiltakozik ellene. Azt sem tudta, hogy Ben
Moorgen mennyit árult el a vallatások során. Azóta,
hogy belenyomta a férfi fejét a vécébe, nem beszéltek. Már csak szánalmat és
megvetést érzett iránta.
A tárgyalás a koncepcióperek megszokott sémája
szerint folyt. Az ügyész elmondta, hogy a vádlottak hogyan csempészték a
fegyvereket az országba, és, hogy a reptéri biztonsági szolgálat milyen remek
munkát is végzett, amikor felfedezték a bőröndökbe a szétszerelt fegyvereket. Adam tulajdonképpen még mindig nem tudta, hogy mikor
csempészték a fegyvereket a bőröndökbe. - Tényleg jó munkát végeztek! -
gondolta.
Aztán annak a kitárgyalása jött, hogy milyen
kémtevékenységet is végeztek volna az országban az USA-nak. Ezt valószínűleg Ben Moorgen vallomása alapján
állították össze. Állítólag az elnöki palotát kellett volna föltérképezniük
belülről. Ebből kiderült, hogy az elnök életére akarnak törni.
A vádbeszédben az ügyész kifejtette, hogy a
halálbüntetést azért kéri, mert példát kell statuálni a bűnös nyugatnak. Az
Iraki kormány nem tűrheti, hogy kémekkel és dezertőrökkel árasszák el az
országot.
Az ügyvéd beszéde nagyon rövid volt. Ő is elismerte,
hogy védencei súlyosan megszegték államuk törvényeit, de a bíróság vegye
figyelembe, hogy a két férfit megtévesztették a nyugati világ téveszméi. Így ő
nem helyesli a halálbüntetést. Átnevelő tábort javasolt.
- Akkor már
inkább a halál. - gondolta a két vádlott, és elátkozták magukban az ügyvédet.
Őket az egész per alatt egyszer sem kérdezték, csak az előtt mielőtt az
ítéletet meghozták volna. A bíró patetikusan felállt, és megkérdezte, hogy
bűnösnek érzik- e magukat. Ők mind a ketten nemet mondtak, és tiltakoztak az
eljárás ellen. A bíró vállat vont, és a bíróság visszavonult ítéletet hozni.
Egy félóra múlva a teremszolga felállt és bejelentette:
- Álljanak fel! A Bíróság ítélethirdetésre bevonul.
- A Bíróság tehát bevonult és a bíró pátoszosan elkezdte olvasni:
- Adam Wagnert és Ben Moorgent kémkedés és
fegyvercsempészés vádjával halálra ítélem. Az ítéletet nyilvánosan, kötél által
kell végrehajtania nagyvezírünk születésnapján, a felvonulás után pontban
hatkor. Fellebbezés helye nincs!
Ben Moorgen sírva fakadt.
- Két nap.
Kár, hogy Evát nem látom soha többé. Hogy bőg ez a
nyomorult. Meghalok, de legalább ez a szemét is megdöglik! - mondta magában Adam.