Adam szomorúan nézett ki a rabszállító kocsi rácsain.
Gyomra összeszorult a félelemtől, szája nyelve olyan volt, mint a tapló. Ben Moorgen két napig sírt, de
most már ő is csak ült üveges szemmel. Reggel bejött a cellájukba két katona
meg a börtön orvosa, és beadtak nekik egy - egy ampulla nyugtatót. Most
teljesen kábák voltak tőle. A két kísérő rendőrt figyelte, amint morózus arccal
ültek a kocsi másik felében. Próbálta erőltetni az agyát, és nem az
elkövetkezendő eseményekre gondolni. Ismét kinézett az ablakon. Az autó
bekanyarodott a város felé vezető útra. Még csak a nagy köves pusztaságot
lehetett látni. A kövek, mintha egy nagy óriás a tenyerével a földre csapott
volna, rendezetlen sorokban feküdtek szanaszéjjel. A szinte már hihetetlen kék
égről könyörtelenül tűzött le a lángoló nap. A forró szél csak arra volt jó,
hogy felkavarja a sivatag homokját és beterítse vele a két kísérő motoros
rendőrt, meg a kocsiban ülőket.
- Nemsokára
feltűnnek majd az első házak. Az már a vég lesz. - most őt is elfogta a
sírhatnék, de uralkodott magán. Aztán rájött, hogy mért ne sírhatna, hisz
minden joga meg van rá, de már nem tudott. Megnézte a két motoros rendőrt. Akár
melyik ország rendőrségéhez tartózhattak volna. Fekete egyenruha, jó
karbantartott, nem túl drága gépek. Egyszer csak az egyik motoros felbukott,
aztán a másik, majd a kocsi nagyot rántott, és megállt. Ekkor négy férfi
érkezett a felbukott motorosokhoz és megnézték, hogy élnek- e. Amelyik még
mozgott a lábába lőttek. A rabszállítóba utazó két rendőr bedugta a
vezetőfülkébe a fejét, hogy megkérdezzék mi történt. Pekhükre,
mert egy - egy golyót kaptak a szemük közé, és élettelenül zuhantak vissza a
rabok mellé. A rabszállító ismét elindult. A két motoros rendőr helyét
felváltotta két ismeretlen. Húsz perc őrült vágta után ismét megálltak.
- Húzódjanak olyan hátra, amennyire lehet! - szólt
egy ismeretlen hang. - Fel kell robbantani az ajtót. - a robbanás után
felpattant az ajtó, és ők a tisztuló füstködön keresztül egy burnuszos asszonyt
pillanthattak meg. A nő most fellépett a kocsira és megszólalt:
- Üdvözlöm önöket a „Kimentem a férjemet a halál
torkából” nevű járaton!
- Eva! - kiáltott Adam és elájult.