A mentő hangjára
ébredt. Nagyot dobbant a szíve, mert azt hitte, hogy valami baj van, de aztán
meglátta Evát.
- Eva! Kedvesem! - suttogta, mert a szája teljesen
ki volt száradva.
- Tessék drágám!? - hajolt
fölé az asszony.
- Hogyan kerültél ide?
- Majd elmesélem, most aludjál!
- Szomjas vagyok. - Eva megitatta egy termoszból,
amiben forró tea volt. Aztán visszatette a helyére a termoszt, visszaült a
férje mellé és simogatta a haját, meg a kezét, amíg az ismét el nem aludt. Adam
egy óra múlva ébredt megint fel.
- Azonnal engedjenek át! Nem állíthatnak meg egy
szirénázó mentőt!
- Csak egy pillanat. Keresünk két férfit. Veszélyes
bűnözők. - a hátul lévőkben meghűlt a vér. Eva kapcsolt a leggyorsabban. A két
gerilla és ő is orvosi köpenyben volt. Adamot felrángatta a hordágyról és
ráadta a maradék fehér köpenyt. Táskájából rúzst vett elő és Ben Moorgen arcára
hosszú piros csíkot rajzolt, aztán vett egy darab gézt és rászorította a
műsebre. Ebben a pillanatban nyílt a hátsó ajtó. Ali Hasszán rákiáltott a
katonára, aki benézett a kocsiba:
- Mit akar! Meg hal, ha nem kerül perceken belül a
korházba! - szerencséjükre Ben Moorgen elkezdett köhögni és vért köpött, mint
már oly sokszor mióta megkínozták. Lázas szemét a betolakodóra emelte és
ijedtében ordítani kezdett.
- Magas láza van. - mondta Ali Hasszán.
- Miért van ennyi orvos ebben a mentőben? - kérdezte
a katona gyanakodva. Ali közel hajolt hozzá.
- Nagykutya. Ha meghal neked annyi. – súgta, és a
kezét elhúzta a torka előtt, jelezve, hogy mi fog történni vele. A katona még
egyszer körülnézett, aztán becsapta az ajtót. Adam ülve elaludt és mikor
megindultak lezuhant a padlóra. Egy negyed óra múlva felkeltették és
kisegítették a mentőből. Egy teherautó hátuljában elkészített puha vacokra
fektették. Eva megint mellé telepedett és a kezét fogta. Fáradt égő szemét
lecsukta.
- Vizet! - suttogta. Az asszony langyos gyenge teát
töltött a szájába. Mohón kortyolt. Aztán hallotta, hogy a másik férfit is
megitatják. Pár korty után, az megint köhögni kezdett.
- Majd rendbe jön, ha orvos kezeli. Ne izguljon! -
mondta Eva nyugtatóan.
- Köszönöm. - suttogta Ben Moorgen és arra gondolt,
hogy már nem is gyűlöli ezt a nőt.
- Aludjanak! - igazította meg a takarókat Eva.
Adam aludt is. Hosszú, békés gyógyító álma volt.
Anyjával és apjával voltak együtt a velencei házban. Eva úszott a tengerben, és
most sudáran, rugalmas léptekkel jött a fövenyen. Leültek négyesben a reggeliző
teraszra, és olyan dolgokról beszélgettek, amire később az ember nem emlékezik,
de nagyon jó róluk dumálni. Álmosan terült rájuk az este. Eva flekkent sütött
és hívogatni kezdte.
- Adam! Kedves! - a férfi felébredt. Már majdnem
sötét volt. Egy bozótosban voltak az út mellett. Eva valóban húst sütött és őt
hívogatta. Lassan felült és örömmel tapasztalta, hogy bár a feje még mindig
zúg, sokkal jobban van. Felállt és kilépett a kocsiból. Meglátta Ali Hasszánt
és kis csapatát. Ali odakiáltott Evának:
- Hé! Eva! Felébredni hétalvó az ételre. Most már
nem izé, na mi is? Ja mormota, hanem éhes farkas. - az asszony jóízűt kacagott a
viccen Tetszett neki, ahogy a férfi töri az angolt. Odament a férjéhez, és
gyöngéden megcsókolta. A többiek diszkréten máshová néztek. Aztán odamentek a
kis csoporthoz és Eva mindenkit bemutatott. Adam hosszasan hálálkodott.
- Hol vagyunk most? - kérdezte végül.
- Félúton Bagdad és a Kuvait határ között. - felelte
Ali Hasszán. Eva elővett egy szétnyitható tábori asztalt. Ennek a közepére
került egy tálba a hús. A kocsi mélyéről kövön sült kenyér került elő. Körül
ülték az asztalt, és nekiláttak a vacsorának. A két szökött rab pár percig csak
tömték magukba az ételt. Ali rájuk is szolt.
- Csak lassan, mert látni majd sok kis róka! -
Nevettek. A hús után mézédes zöld teát ittak, aztán elővették a füstölni valót.
- Még egyszer fogadják őszinte hálámat: - szólalt
meg Adam. - Megkérdezhetem, hogy miért tették ezt?
- Pénzét. - Nevetett Ali Hasszán. - No meg azért,
mert tetszett a bátorsága az asszonyodnak. No meg én lenni kurd. „Drága
Vezírünk” lemészárolni egész családom. - Párperces csönd borult a kis
csoportra, majd Ali Hasszán hatalmasat sóhajtott és kedvesen Evára nézett.
- Büszke lenni asszonyodra! - mondta - Szép, okos,
bátor, és jól főzni. - csapott a teli pocakjára. Hatalmasat nevetett a saját
viccén. Adam felállt és odalépett az iruló - piruló asszonyhoz.
- Köszönöm! - súgta - Nem tudom, hogy hogyan csináltad, de én is csak ámulok és bámulok. - aztán magához
húzta a bő ruhában lévő feleségét. Mindenki őket nézvén, várták a hatást. Adam
ahogy megérezte a kis pocakot, akkorát ugrott, mint egy nyúl. Aztán hatalmas
ováció mellett felkapta a kismamát és össze - visszacsókolgatta.
- Mikor történt? – kérdezte, amikor már szóhoz
tudott jutni a nagy örömtől.
- Azt hiszem a nászéjszakán. - súgta neki az
asszony.
Később mikor már a többiek elaludtak, kettesben
ültek a tűznél. Eva elmesélte pontosan, hogy hogyan szervezte meg a szökést.
- Azt mondod, hogy Cooper szerezte Ali Hasszánt?
- Igen. Nem gondoltam, hogy érni is fog valamit, az
információ, amit adott, így jól átvágtam szegényt. Miért kérded egyébként?
- Szegény hülye Cooper.
Mielőtt elindult volna velünk a rabszállító, belökték hozzánk a holtestét.
Torkon szúrták. - Eva elsápadt.
- Mi van drágám? Mi történt? - kérdezte aggodva a
férfi.
- Istenem! Azt mondtam neki, hogy menjen be az iraki
biztonsági főnökhöz, vigyen egy tőrt és mondja neki azt, hogy „Le kell vágni a
disznót!” - sírta el magát Eva.
- Sose sirassad. Aki ezt elhiszi, meg is érdemli a
halált. Szegény mindig is ilyen hülye volt. Nem is
tudom, hogy hogyan engedhették működni. Ami engem igazán érdekel most az
Moorgen. Sunyi. Vigyáznunk kell vele.
- Nagyon csúnyán köhög. Mitől?
- Megkínozták. Majdnem minden nap.
- Téged is?
- Engem csak egyszer.
- Őt miért többször?
- Mert belőle ki lehetett szedni a dolgokat.
- Hogyan?
- Víz alá nyomták, hogy majd megfulladt. - Feszült
csend borult rájuk. Eva odabújt a régóta óhajtott férfi karjaiba.
- És most azt hiszi, hogy te tehetsz mindenről?
- Igen. És gyűlöl. Megölt egy szerencsétlen franciát
még New Yorkban.
- Miért? - kérdezte csodálkozva az asszony.
- Tudod, ő lett volna a másik ügynök, aki velem jött
volna ide. Nem nagyon füllőtt rá a foga. Én meg azt akartam, hogy ez a féreg
jöjjön velem, így kiterveltük, hogy ő úgy tesz, mintha bele akarna fulladni a
golfpálya tavába, ahol rendszeresen játszottunk. Így korházba került és Ben
Moorgennek kellett velem jönnie. De ez a szemét mielőtt felszállt volna velem a
gépre, még megölte a szegény fickót a korházban. Remélem nekem soha sem lesz
ilyen kedves beteglátogatóm. De a legnagyobb baj az, hogy ezért eldurrant az
agyam, és belenyomtam a fejét a vécébe a börtönben. Azóta nem szólt hozzám, de
ha szemmel ölni lehetne, én már nem értem volna meg a saját akasztásomat sem.
- Ez egy közönséges őrült.
- Az. És én évekig felnéztem rá! - ültek egy darabig
szép csöndben, aztán Eva a hasára tette a férfi kezét.
- Érzed? Rúg!
- Igen. Mióta csinálja ezt?
- Most először.
Szorosan átölelték egymást, és szenvedélyesen
csókolózni kezdtek. Amikor beteltek ezzel a játékkal, Adam felállt és odament a
teherautóhoz. Kivette a takaróit, és a bokrok közé
vitte. Eva letérdelt a rögtönzött ágyra, és ledobta magáról a csadort. Alatta
semmi sem volt. Adam gyöngéden a hátára fektette.
- Nem nyom a föld? - kérdezte.
- Egy kicsit- kuncogott az asszony. - A férfi
mellébujt és elkezdte simogatni. Eva felnyögött. - Nem bírom, kérlek, tegyél
magadévá. - a férfi gyorsan magára ültette az asszonyt, és belehatolt, aztán
hagyta, hogy az őrült iramban kielégítse magát. Pihegve dőlt le a férje mellé.
- Hát így szeretsz?
- Igen. - felelte az asszony.
- Már nem baj, hogy gyilkos vagyok?
- Én is az vagyok. - könyökölt fel az asszony és a
gyenge fénynél vizsgálni kezdte a férje arcát.
- Te? - kérdezte az.
- A halálba küldtem Coopert. - mondta
- Ez igaz. - nyugodott bele a másik.
- Meg megöltem Szaddam Husszeint. - Adam álla
leesett.
- Mit csináltál?
- Megkaptam a bőröndödet, kiszedtem belőle a tűket
meg a mérget, megcsináltam a tűk méreggel való
bevonását, a ruhám ujjába szúrtam, hogy aki a kezem után kap, az belenyúljon,
aztán kimentem a felvonulásra, rosszullétet imitáltam, majd mikor Husszein
kiszállt a kocsiból, hogy megnézzen, szépen belenyúlt a tűbe. - Adam csak nézte
a karjában ezt a tüneményt, és nem bírta elhinni az egészet.
- Csodálatos vagy. Jobb, mint száz ügynök
együttvéve. - azzal magához ölelte, és megint simogatni kezdte. Most már Eva is
élvezte. A férfi minden kis hajlatát végig simogatta, majd bedugta az ujját a
nedves meleg hüvelybe. Eva arra gondolt, hogy ez most mennyivel másabb, mint
mikor a vámosnő nyúlt oda. Közben Adam csókolta a megint egyre jobban felhevülő
asszonyt. Meztelen testüket lágyan simogatta a forró földből kiáramló meleg.
Most Eva feltérdelt, és Adam hátulról belehatolt. Az asszonyt elöntötte a
boldogság. Kimondhatatlanul szerelmes volt, és büszke magára, Adamra, és a
picire ott bent a hasában. Mind a ketten egyre szaporábban vették a levegőt,
majd magukra húzták a takarót, és elaludtak egymás karjában.