Este érkeztek meg a
kis hegyi falucskába. Adam miután üdvözölték Ali Hasszán rokonait és ismerőseit,
egy kis felfedezőútra indult a vidéken. A falu szélén meg is találta, amit
keresett. Itt a hegy meredeken szakadt le a tenger felé. Három méterre a
szakadék szélétől egy kis sziklapad ugrott ki, mögötte barlang. Adam leereszkedett ide és zseblámpával körülnézett a
barlangban. Nem volt túl nagy, de több járat és beugró is volt benne. Adam az egyik beugróban hagyott egy zseblámpát, meg egy
plédet, amit a zsákjában vitt magával. Visszamászott a fennsíkra, aztán leült
egy kidőlt fára. Gyönyörű látvány tárult elé. A szakadék alatt egy kis erecske
tört utat magának a tenger felé.
Körülötte gyönyörűen zöldelltek a bokrok és a fák. Üdítő látvány volt a
sok elszáradt éppen csak vegetáló cserje után. Ha erősen hunyorított a
szemével, akkor láthatta a horizontnál a tenger kék ködét. Nézte a lenyugvó
napot és fájt a szíve. Sosem akart ekkora fájdalmat okozni Evának,
de muszáj volt mind a kettőjük érdekében.
Lassan felállt és visszaballagott a faluba. Megbeszélték Ali Hasszánnal,
hogy sötétedés után búcsúvacsorát rendeznek a kis lapályon. Levágtak egy
birkát, nagy tüzet raktak, az asszonyok tüsténkedtek. Evát
nem engedtek semmihez sem nyúlni. Most ő vendég volt. Ben
Moorgen is felkelt. A hosszú nyugodt alvástól jobban
lett. Közvetlenül a tűzhöz ültették, és forró levessel teli bögrét nyomtak a
kezébe. Ali Hasszán megmutatta a tevéket, amiken másnap reggel majd négyen
tovább mennek. Mókázva utánozta az állatok mozgását, mire az egyik teve
nemtetszését kinyilvánítván nemes egyszerűséggel leköpte. Mindenki a hasát
fogta a nevetéstől, ő pedig egy csomó pénzt lealkudott
a tevék árából.
- Zuhanyt nem akarni venni, tiszta árvíz. Léket
kapott a sivatag hajója. - Kiabálta gesztikulálva, és közben tartotta a markát
a férfinek, akitől vette őket, az pedig egyenként
számolta vissza neki a pénzt, amit már kifizetett neki Ali. Nekiláttak a
vacsorának. A birka isteni finom volt. A frissensült lapos kenyerekre szelték,
és úgy harapták az egészet. A kocsmáros hozott egy kisebb hordó jó bort azt
itták a sültre. Adam Eva és
Moorgen közé ült és folyton töltött a Férfinak. Az pedig ivott. Mikor már alig bírt az italtól fennmaradni Adam megkérdezte:
- Nem akarsz békülni?
- Nem! Gyűlöllek!
- Mégis csak a latrinába való vagy.
- Megöllek! - ugrott fel Ben
Moorgen, és előrántotta a bicskát, amit Eva konyhai felszereléséből lopott. Adam
félreugrott a szúrás elől, mire a másik rávetette magát. Vészesen gurultak a
szakadék felé. Ali Hasszán megpróbálta őket szétválasztani, de Ben Moorgen a karjába szúrt. Adam nagy nehezen lerázta magáról és felállt. Egy falubeli
férfi odalépett Ben Moorgenhez
és fel akarta segíteni, de az őt is megszúrta és úgy ugrott neki ismét Adam lábának, mint egy dúvad. Mind ketten megtántorodtak,
és belezuhantak a szakadékba. Mindenki döbbenten megállt egy pillanatra. Aztán Eva kétségbeesve felsikoltott. A szakadék szélére léptek,
de az esti sötétségben nem láttak semmit.