Megúszta az előző
éjszakát a helikopteren Khaleb Muszuf.
Az igaz hogy a pilótának is volt annyi esze, hogy a határsávot nagyívben
kikerülte. Reggel aztán leszálltak az első nagyobb falu mellett. A parasztoktól
kaptak lepényt meg kecskesajtot. Megreggeliztek, aztán a falu vezetőjéhez
mentek érdeklődni, hogy nem láttak - e a napokban
idegeneket. A hosszas üdvözlési aktus után a vendéglátó forró erős zöldteát
hozatott be a szolgálóval, aztán leültek és elkezdtek beszélgetni.
- Gyönyörű a falud öreg. - kezdte a beszélgetést Muszuf - Gazdag és tiszta.
- Már nem olyan, mint a háború előtt. Akkor még
kevesebb volt a felhő és több az eső. A háború után közvetlenül kipusztult a
fél kecske nyáj, amikor a folyóból ittak.
-- Mert olaj esett az égből.
- Az. A lányom is elvetélt. A szomszéd faluban meg
kétfejű kecske született. A víz mellett meg sok volt a döglött madár. De azért
már valamivel jobb az élet. Már tisztára lehet seperni az utcákat.
- Azt szeretném kérdezni tőled, hogy nem láttál - e idegeneket a környéken?
- Nem fiam. De a szomszéd faluba visszajött az a
kópé Ali Hasszán. Tudod a féllábú Hasszán fia. - Muszuf
úgy tett mintha tudta volna, hogy kiről is van szó. Az öreg folytatta:
- Az mindig mókázik. Nincsen neki két komoly szava
egymásután. Pedig nagy tragédia érte. A családja meghalt, amikor a kurd bestiák
között rendet rakott az elnök. Az anyja neki is kurd volt, de az apja nagyon
rendes perzsa volt. Jó barátságban voltunk.
- Szóval kurd
hazafi. Azt hiszem, meg van az emberem. - gondolta magában Muszuf.
- Milyen messze van ez a falu?
- Egy óra járás, ha jól kilép.
- Nem lenne egy autója, amit kölcsönadna nekem?
- Nekem nincs, de az unokámnak van egy teherautója.
Azon szokta a levágandó állatokat a városba szállítani. - becsöngette a
cselédet és elküldte a fiáért, meg a kocsiért. Közben Muszuf
megbeszélte a pilótával, hogy ő átmegy a másik faluba és megnézi, hogy mi a
helyzet ezzel az Ali Hasszánnal. Majd mobiltelefonon tartják a kapcsolatot.
Aztán mikor megjött a kocsi elbúcsúzott illően az öregtől, beült a kocsiba és
elhajtott.
Bekanyarodott a faluba a kis temető mellett és
egyből meglátta a friss sírhantokat. Megállt és bement hozzájuk. Név nem volt
rajtuk, de az biztos volt, hogy csak pár órája emelték
őket. Bement a faluba és egyenesen itt is a „polgármesterhez” ment.
- Jó napot. - mondta nem túl nagy tisztelettel. -
Hol van Ali Hasszán?
- Ki keresi? - kérdezte az, gyanakodva, aztán
elsápadt, amikor megmutatta neki Muszuf a rendőr
igazolványát. - Hát bement a városba a barátaival.
- Jó! - mondta a rendőr, bár nem nagyon hitt a
magyarázatnak. - Most azt mondja meg, hogy kié az a két friss sír a temetőben?
- Nem tudom, hogy mi a nevük. Két utazó volt, akik
leestek a nagyszikláról. Úgy találtunk rájuk reggel.
- Nem kellet volna
értesíteni a rokonságukat?
- Nem tudtuk uram, mert nem voltak náluk papírok. -
tódította.
- Perzsák volta, vagy külföldiek?
- Azt én nem tudhatom, mert teljesen szétzúzódtak a
sziklákon. - kimentek megnézni a helyszint. Khaleb Muszuf felhívta a pilótát. Elmondta, hogy mit tapasztalt
és, hogy a pilóta rendeljen ide egy csapatot. Exumálni
kell a holttesteket.
Egy óra múlva ott is volt a nyombiztosító brigád,
meg a halottkém. Feltárták a sírokat, de csak az egyikben volt halott. Egyből
azonosítani tudták benne az egyik szökevény személyét. Ben
Moorgen volt az. A másik sír viszont üres volt.
- Hol a másik? - ordított Muszuf
a reszkető polgármesterre.
- Azt nem találtuk.
- Hogyhogy nem találtátok?
- A lányom este látta őket a szakadék mellett.
Ketten voltak. Minket nem bántottak, hát mi sem maceráltuk őket. Nem voltak
ismerősök, hát biztosan beleestek éjjel a szakadékba. Ha csak az egyik esett
volna bele, biztosan segítségért jött volna a másik. Hát úgy gondoltuk, hogy az
egyik hullát biztosan elvitte a folyó. Hát két sírt csináltunk.
- Túl sok a biztosan! És ha az egyik megölte a
másikat és odébb állt? - a polgármester csodálkozó képet vágott, majd megvonta
a vállát.
- Mindenre én sem gondolhatok! - mondta. Muszuf legszívesebben az üres sírba lökte volna az öreget.
Aztán leült egy fa alá és elgondolkodott, hogy vajon mi is történhetett.
Valószínűleg itt akartak átszökni a határon a szökevények. Ben
Moorgen nagyon beteg volt. Lehet, hogy meghalt, aztán
lelökték a szakadékba, hogy beadhassák ezt a mesét. Eltemették Moorgent meg Wagnernek is csináltak
egy sírt. Ha nem bontották volna fel mind a két sírt, megoldódott volna az ügy.
Így is tetemes egérutat nyertek a menekülők. Ezt is neki köszönhették. Két
nappal előbb a reptéri jelentések között talált egy olyat, hogy egy néven
ketten akartak belépni az országba. Az első tíz nappal előbb lépte át a határt
a másik két napja reggel. Azért is figyeltek oda a vámosok, mert nagyobb kokain
szállítmányt vártak. Az elsőnél nem találtak semmit. A másodiknál több kiló
kokain volt. Muszuf
oda utazott és megtudta, hogy az első nő személyleírása ráillik Adam Wagner feleségére, akinek az adatait a titkosszoli adta meg. Az asszony segíthetett a szökésben.
- Volt velük egy nő? - kiáltott oda a
polgármesternek.
- Nem uram! - hazudta az, és minden ízében remegett.
Visszatért az előző napi fogadalmához. Hisz arról csak ő tudott, hogy a lány a
reptéren nem Eva Wagner volt. Miért ne szökjenek meg, hisz nem csináltak semmit? Úgy adja le a jelentést, hogy mind a
ketten meghaltak. Kell egy szemtanú, aki látta őket beleesni a szakadékba.
Felállt és a polgármesterhez lépett. Galléron ragadta és rákiáltott:
- Mi történt itt valójában? - a szegény kis embernek
keze lába remegett.
- Az úgy volt nagyságos felügyelő úr, hogy ezek
idejöttek egy kocsival. Az egyik nagyon beteg volt. Azt kérték, hogy hagy
üssenek tábort odakint. Aztán este vittünk nekik étel. A beteg egyszer csak
megbolondult, és neki ment a másiknak. Mind a ketten leestek. Az egyiket
megtaláltuk, a másikat nem. Volt velük egy asszonyka azt átvitte Ali Hasszán a
határon. - Khaleb Muszuf
elővette a mobil telefonját és felhívta Abu Sehamot.
- Uram jelenteni szeretnék.
- Mondja!
- A határmenti Safwan falucskában megtaláltam Ben
Moorgen és Adam Wagner
sírját. Belezuhantak egy szakadékba. Ben Moorgent azonosítottam.
- Jól van fiam, jöjjenek vissza. - így hát
visszahantolták a sírokat a nyombiztosítók visszamentek Bagdadba, Seham pedig visszavitte az autót a szomszéd faluba. Már
alkonyodott, amikor ismét a helikopteren ült. Szólt a pilótának, hogy egy
kicsit most repüljön be a határsávba. Két perc múlva meglátta, amit akart. Egy
férfi és egy nő ment a hegyi úton, tevén.
- Mehetünk. -
veregette meg a pilóta hátát. - Szóval Adam Wagner
tényleg meghalt. - gondolta és megnyugodott a lelke, hogy az asszonyt nem
árulta el.