- Fázom! - mondta Eva és még jobban belefészkelte magát a hálózsákjába.
- Ne féljél Evácska van még egy plédünk. -
monda Ali Hasszán és kikászálódott a vackából, hogy elhozza a plédet a tevéről.
Ráborította az asszonyra, aztán rágyújtott egy vékony szivarra.
- Kérni cigi? Melegít.
- Nem köszönöm. Vigyázni kell a babára.
- Tudod nagyon hasonlítani én asszonyomra.
- Én? Dehát a te feleséged
nem kurd volt?
- Nem. Én járni hetvenes években egyetemre USA. Ott
ismerkedni meg szép ír lány. Neve lenni Meggy McCoy.
Szerelmesek lettünk, és ő jönni velem ide. Itt ebben a pavilonban tölteni
nászéjszaka. Lenni én akkor nagyon boldogságos. Szülni nekem három fiú és egy
lány. Nekem Lenni dolgom Bagdadba. Idejönni akkor katonák, kihajtani kurdok
oda, ahol a te férjed is leesni. Lefújták őket gázzal. Kicsi lányom még csak
pár hetes volt. Te lenni pont olyan szép vörös, mint enyém kicsi asszony. - Eva felült és gyöngéden szájon csókolta a férfit. Az egy
pillanatra meghökkent, aztán felszínre törtek az érzései. Magához ölelte az asszonyt és forrón
megcsókolta. A haját simogatta. Evának először
lelkiismeret furdalása volt, de aztán úgy gondolta, hogy úgy kell Adamnak, ezt megérdemli, hisz ismét eltűnt a szeme elől.
Ali Hasszán most hanyatt fektette és gyöngéden felemelte a hosszú leplet,
amiben most is volt. Elkezdte a mellét simogatni, majd a keze lejjebb csúszott.
Megérezte a kis domborulatot a hasnál és felült.
- Nem szabadni. Adam nekem
lenni jó barát. - Eva mosolygott magában.
- Dehát meghalt.
- Nem lenni biztos.
- Tudom. - mondta, - de ha nem halott, akkor meg
megérdemli! Minek bujkál előlem?
- Mert félteni téged.
- Szóval él?
- Én azt nem mondani. - Eva
elnevette magát és Ali Hasszán vele nevetett. Aztán az asszony még egy apró
puszit nyomott az arcára, majd a fejére húzta a takarót, és mély nyugodt álomba
merült.
Arra ébredt, hogy Ali Hasszán a vállát rázza.
- Gyere asszony, mennünk kell. Már felmálházni
tevék.
- Szép jó reggelt. - köszönt Eva.
- Neked is ékesítse fel Allah. - mosolyodott el a
férfi.
- Mi a gond? - kérdezte az asszony, mert látta, hogy
a másik természetével ellentétben szomorú.
- Gyere. - mondta és elindult a fák között.
Nemsokára egy sziklafalhoz értek. A férfi elvett egypár faágat előle, és feltárult
egy kis barlang szája. Ali Hasszán felkattintotta a zseblámpája fényét és
beléptek. Hat kamra nyílt a főbarlangból. Mindegyikben egy - egy koporsó. Ali
mindegyikhez odament, és megsimogatta:
- Enyém pici feleség, enyém legnagyobb fiúcska,
enyém középső fiúcska, enyém pici fiúcska, enyém pici leányka. Ez pedig lenni enyém, majd ha meghalok. Ha téged innen
kimenekíteni, akkor nem mehetek többet vissza falumba. Azért fekszenek itt,
mert tudtam, hogy egyszer csinálni majd olyat, hogy menekülni
kell Irak. Kuvaitból ide tudok jönni mindig.
- Nagyon szép itt Ali. - mondta meghatódottan Eva. - Köszönöm a megtiszteltetést, hogy megmutattad nekem
ezt.
- Te lenni nekem legjobb barát. És Adam is. Már ha él. - tette hozzá sietve. Aztán letérdelt a
barlang közepére felállított kis oltár elé leterített gyönyörű imaszőnyegre, és
elkezdett imádkozni. Eva a bejárat mellett állt és ő
is imádkozott egy „Mi Atyánkat”. Aztán jobban körülnézett. A koporsók gyönyörű
fémborítású tölgyfa ládák voltak. Mindegyik alatt perzsaszőnyeg. Fejüknél,
lábuknál finom üveg mécses tartók. A koporsó mögött keleti falvédők. A koporsó
közepén míves fémkeretben a halottak fényképei. Halkan odalépett mindegyikhez.
Az asszony tényleg gyönyörű volt,.- Mint Nastasja Kinski, sőt talán még szebb. - gondolta. A három
fiú is gyönyörű. Az asszony vonásai meglágyították Ali Hasszán markánsságát. A
kislány aranyos baba. Elfutotta a szemét a könny. Mennyi fájdalom és kín
egyetlen őrült miatt, de ezt az őrültet ő megölte. Büszke volt magára. Meg
fordult és Ali Hasszán ott állt mögötte.
- Köszönni, hogy megsiratni családom. - mondta és a
szeméből őszinte hála és szeretet sugárzott. Erre kellett pénz, hogy ilyen
szépen berendezzem nekik ezt a hely. Aludni nyugodtan most már. Gyere menni,
mert sosem érni át Kuvait. - kimentek, a férfi betakarta a bejáratot.
- Muszáj, mert van sok tolvaj. - mondta, majd
visszamentek a tevékhez, és elindultak. Délutánra már a reptéren voltak.
Megvették a jegyet. A gép két óra múlva indult. Megebédeltek az étteremben,
mert Eva farkas éhes volt. Aztán Ali Hasszán
odakísérte a vámhoz.
- Nos nem tudtam eddig, hogy miképpen adjam át
neked, de itt a csekked. - szólalt meg Eva.
- Tedd csak el! Nem tudtam teljesíteni a
kívánságodat.
- Rakd el, hiszen nem tudsz visszamenni Irakba!
Akkor meg mihez kezdesz pénz nélkül?
- Van nekem pénzem Svájci bank. Nem csak téged
csempészni.
- Akkor is engem áthoztál a határon! - mondta Eva és a kezébe gyűrte a csekket. Az
vállat vont és összetépte.
- Nem fogadni el olyan asszonytól pénz, akivel
majdnem lefeküdni. Nem lenni kurva.
- Bolond! - hahotázott az asszony és a vámosok
legnagyobb csodálkozására és rosszallására megcsókolta a férfit.
- Ha valamire szükséged lenne, vagy csak egyszerűen
beszélni akarsz velem, hívjál fel ezen a számon! - mondta Eva
és egy kis cetlit adott át neki.
- OK főnök. - nevetett, aztán kézfogásra nyújtotta a
kezét
- Isten veled Eva Wagner.
- Isten veled Ali Hasszán. - még egy percig fogták
egymás kezét, aztán Eva fogta a táskáját, eltűnt a
kijáratban.