Adam a házzal szemközti presszóban, az ablaknál ült, és
várt. Nem volt szíve elmenni, mikor a bútorszállítók elmentek. Mondta a
nagydarab medve, hogy látta az asszonyt innen húsz percre, egy étteremben. Adam remélte, hogy nem jön vissza, a gorilla biztosan
kitekerné a nyakát. Hogy is mondta Eva? ”Jó szó a
gyilkosságra a likvidálás. "A szeme láttára likvidálták volna az asszonyt.
Jól dolgoztak, az, szent. Ilyet még sosem látott. Három ember, egy óra alatt
mindent összepakolt megfelelő méretű faládákba, külön az asszonyét, és külön az
övét. Evának csak két kisebb ládája lett. Azt
leküldték Adammal a postára, hogy adja fel. Mire
visszaért, a bútorok a kocsiban voltak. Aztán jött a takarítóbrigád.
Összeszedték az utolsó szöget is. Hoztak Adamnak egy
új kocsit, és a régit elvitték. Az új kocsi kesztyűtartójában voltak az új
személyazonosságára vonatkozó papírok. Mikor minden kész lett, és elmentek az
emberek, Adam is beült a kocsiba, megkerülte a
háztömböt, leparkolt, és beült a presszóba. Várta az asszonyt. Belesajdult a
szíve, mikor arra gondolt, hogy elveszítette. Hosszú ideje Ő volt az egyetlen
igazi öröm az életében. Most úgy érezte, szinte tegnap történt, hogy
elvesztette a családját. Az Amerikai Hadsereg ünnepségén voltak. Az öccse
kitüntetést kapott. Egy tengeralattjárón szolgált, melynek legénysége
kimentette egy arab terroristák által megszállt jacht utasait. Az öccse és még
kilenc ember az éj leple alatt fölmásztak a hajóra, és az öt terroristát
lefegyverezték. Az egész család ott volt az ünnepségen. Az apja, az anyja, a
sógornője és a féléves unokaöccse. Persze a kitüntetéssel szabadság is járt. Piknikezni
akartak menni. Megálltak egy benzinkútnál. Amíg az öccse tankolt, ő bement
hideg sörért. A bombát akkor dobták a kocsira mikor éppen a pénztárnál
fizetett. Csak üvegszilánkok, vasdarabok, és rengeteg vér maradt az aszfalton
utánuk. A merénylők is meghaltak, mert a benzinkút egyik tankja is felrobbant.
Két arab fiatalember volt.
A temetés után, Adamhoz
odament egy férfi, akit nem ismert. Ben Moorgen volt az. Megkérte, hogy másnap keresse fel az
irodájában. Adam azt hitte, hogy ügyvéd, így gyanútlanul
bement a megadott címre. Ben Moorgen
leültette és itallal kínálta.
- Azért hívattam ide, mert kíváncsi vagyok a
véleményére.
- Éspedig? - kérdezte Adam.
- Szeretné megbosszulni a rokonai halálát?
- Igen, de...
- Nézze, ha belép a " Céghez", mi megfelelő
kiképzés után, lehetőséget adunk, hogy súlyos csapásokat mérhessen az arab
terror világra.
- Jó, de én nem tudok embert ölni!
- Ó, azt nem is kell. Gazdaságilag kell őket tönkre
tenni. Elvágni a fegyverutánpótlást, beépülni közéjük, és szabotálni az akcióikat.
Még két órán keresztül kellett győzködni, mire igent
mondott. Aztán aláírattak vele egy szerződést, miszerint állományba vették, és
ő köteles az egyéves kiképzésen részt venni.
Egy hónap múlva kapta meg a behívóját. A kiképzés
során meg tanulta, hogyan kell szakszerűen bánni a fegyverekkel, húsz féleképpen embert ölni, számítógép kódokat feltörni,
karatézni, repülőt, helikoptert, kamiont vezetni, falra mászni nindzsa módon, úgy inni, hogy ne rúgjon be, éberen aludni,
arabul, franciául, és egy kicsit oroszul, kódolni, és kódokat megfejteni.
A kondíciója száz százalékos lett, az agyát
tökéletesen kimosták, és beletáplálták a bosszút. Kiváló minősítéssel végzett,
és már nem zavarta, hogy embert is kell ölnie.
Az első feladat, amit el kellett végeznie, egy
" piti" ügy volt. Távcsöves puskával le kellett lőnie az ENSZ egyik
arab munkatársát, mert a rábízott pénz egy részét elsikkasztotta, és
terroristákat pénzelt rajta.
Adam a lakása ablakában lőtte le a szemközti ház tetejéről, majd elmenekült.
Azt hitte, hogy nem fog kiborulni. Három napig élte az életét New Yorkban,
bejárt a kondi terembe, úszott, moziba ment esténként, aztán a negyedik nap
megjött a csekk. Csak ült és nézte a százezer dollár feliratot. Ennyi egy
emberélet. Százezer dollár. Egész éjjel nem tudott aludni, végül bevett
altatót. Mély álomba merült, majd hajnal felé elkezdett összevissza álmodni.
Véres, repülő végtagokról, katonai díszszemléről, és végül látta, ahogy lelövi
az arabot. Másnap is látta, és harmad nap is, és két hét múlva is, és tíz év
múlva is, minden éjjel. Az álom fél éve nem kísértette csak. Amióta Evát ismerte.
Aztán a következő akciója már nem volt ilyen vad.
Egy fegyverkereskedő bandába kellett beépülnie, akik az állami fegyvergyárból
csempésztek ki gépfegyvereket, különböző terrorista bandáknak adták el. Sofőr
lett. A karórájában egy jeladó volt, azt bekapcsolva a rendőrök pontosan be
tudták mérni, hogy hol is van. Pont akkor értek a helyszínre, amikor az üzlet
bonyolódott. Mind a két bandát lecsukták.
Aztán öt hónapra beköltözött egy lakásba, és
számítógépekkel adatbankokba tört be. Több terrorszervezetet felszámoltak a
munkája nyomán, mivel leszívta a bankszámláikat, így kénytelenek voltak bankot
rabolni. Ezt a munkát élvezte a legjobban, de valamelyik szervezet a nyomára
bukkant, és tovább kellett állnia.
Ezután jelentéseket kellett olvasnia és kiszúrni az
árulókat. Sok kettős ügynököt lebuktatott, többek között azt a nagy medvét is,
aki költöztette. Teljesen nem lehetett rábizonyítani, hogy kettős ügynök, de
azon túl csak apró - seprő ügyeket bíztak rá. Nagy, emberéleteket veszélyeztető
akcióban nem vehetett részt. Amikor reggel meglátta Adamot,
gyűlölet izzott a szemében.
Aztán beletenyerelhetett valami igazán nagy
disznóságba, mert az első két jelentése után levették az ügyről, és rábízták a
Diana akciót. Felmerült benne, hogy csak azért, hogy kitörje a nyakát.
Azon a napon csak úgy sodorták az események. A többi
újságíróval ácsorgott az utcán mikor Diana és Dodi kijöttek a szállodából.
Provokáló szavakat kiáltoztak feléjük, majd beugrottak a kocsijukba és a sofőr
kilőtt, mint egy őrült. Ők utánuk. A legtöbb paparazzi
motoron, Adam és társa kocsival. Nem Adam lőtt. Most sem tudta, hogy miért hazudott Evának. Talán azért, mert dühítette az angolok feltétel
nélküli imádata a királyi ház iránt. Viszont ő vette ki a táskákat a roncs
kocsiból. Sajnálta a fiatalasszonyt, dehát a
háborúnak mindig vannak ártatlan áldozatai. Fölmentek a bázisul szolgáló
lakásba, és elkezdték a táskák tartalmát átvizsgálni. Nem volt bennük semmi.
Aztán fölvágták a béléseket, ott sem volt semmi. Akkor jöttek csak rá, hogy
átverték őket. Visszarepültek Washingtonba, bementek a CIA-ba,
és a főnökre borították az asztalt, mire az bevallotta, hogy a Brit Királyi Ház
bízta meg őket a merénylettel. A hűtlen asszonynak pusztulnia kellett. Akkor
határozta el, hogy kiszáll és megnősül. Alig költött az évek során, svájci
bankszámlájából két pazar életre is elég volt a pénz. De nem hagyták. Tudta,
miután a felesége elhagyta, megölnék az asszonyt, ha újra felvenné vele a
kapcsolatot. Úgy gondolta, újra felveszi a kesztyűt, és beáll a sorba. Leszámol
Ben Moorgennel, aztán majd
meglátja, hogy hogyan tudja visszaszerezni a feleségét.
Most érkezett
meg Eva. Gyönyörű volt még így is. A férfi itta a szemével
a látványt, és azon gondolkozott, hogy miként értesítse, hogy szereti és, hogy
vissza fog jönni, de nem jutott semmi értelmes az eszébe. Majd mikor Éva
berontott a házba, egy nagy sóhaj kíséretében az asztalra dobta annak a kávénak
az árát, amibe bele sem kóstolt, majd a kocsijához ment, és beszállt. Hosszú út
vár még rá dél Wellsig. Irakba való utazásáig ott kellett meghúznia magát.