Ötödik fejezet

 

 

A telefonos kisasszony hiába kiáltozott a készülékbe.

- Halló! Hölgyem! Hall?! - Eva felrezzent, majd a füléhez emelte a kagylót.

- Bocsánat, nem lényeges a dolog - mondta, aztán lerakta a kagylót, majd rövid gondolkodás után felhívta a nővérét.

- Halló Mary?

- Hugi, te vagy az? Na milyenek a mézes hetek?

- Jaj gyere értem Mary! Jaj segíts...! - zokogta.

- Úr isten Eva! Mi történt? Megvert?

- Jaj, nagyobb baj van! Gyere, kérlek értem!

- Hol vagy most?

- A lakásban.

- Maradj ott! Egy órán belül ott vagyok.

Eva letette a kagylót, majd kiment a fürdőbe és megmosta az arcát. Aztán leült a hálószobába vezető lépcsőre.

 - Legalább egy üveg konyakot hagyhattál volna nekem! - gondolta. Nem gyújtott villanyt, csak ült ott fáradtan, és az agya teljesen üres volt. Sosem dohányzott, de most szívesen elszívott volna egy szál cigit. Fejét a falnak támasztotta, majd elaludt. Álmában Adammal menekült egy kocsin, amit dühödt arabok üldöztek. Aztán meg szeretkeztek, és a csúcs közelében a férfi feje egyszer csak vérezni kezdett. Lelőtték. Felugrott egy vonatra, ami váratlanul rázkódni kezdett.

- Eva! Eva! Ébredj! - a nővére rázta a vállát

- Jaj de jó, hogy itt vagy. - mondta, és zokogva borult a nővére vállára. Mary leült mellé és simogatta. Csak akkor kérdezősködött, amikor megnyugodott egy kicsit már.

- Mi történt itt? Hol vannak a bútorok?

- Menjünk innen! Ott szemben van egy presszó. Konyakot kívánok.

- Úgy látom, hogy rád is fér. - Kimentek az ajtón, Eva gondosan bezárta, majd átmentek a presszóba. Mary rendelt két dupla konyakot, majd két órán keresztül hallgatta a húgát. Mikor befejezte, felkiáltott:

- Na el is hiszem, hogy teljesen kiborultál! Most mit akarsz tenni?

- Vissza akarom kapni ezt a szemét gyilkost, mert teljesen megőrülök érte. Jaj olyan buta vagyok! Nem kellett volna úgy elrohannom.

- Szóval meg akarod keresni?

- Igen. - bólogatott könnybe lábadó szemmel Eva - Mary egy jegyzettömböt, meg tollat vett elő a táskájából. Áthajtotta azokat a lapokat, amin már volt valami, majd felírta:

 

 

FÉRJKERESÉS

 

 

- Nos mit is tudunk?

1. Adam ügynök. kérdés: hol?

- Azt mondta, hogy a CIA-énál van. - szúrta közbe Eva.

2. Úgy hazudik, mint a vízfolyás. Kérdés: Mi igaz, és mi nem?

- Hát azt én sem tudom, de azt hiszem ebben nem hazudott.

- Jó akkor az egyik hely, ahol kereshetjük az Washington. Csak az a bökkenő, hogy hogyan jutunk be a CIA épületébe. Lépjél be hozzájuk, és legalább két kém is lesz a családban. - Eva halványan elmosolyodott. - Tudod, hogy hól vannak eltemetve a szülei?

- Washingtonban!

- Akkor, ha odamegyünk kinézünk a temetőbe is. Lakása van még valahol?

- Egy New Yorkban, egy Washingtonban.

- Remélem, azok jobb állapotban vannak, mint ez itt szemben.

3. Azt is tudjuk, hogy ez a lakás nem az ő nevén volt. Reggel meg kell tudni, hogy mit tud az ügyről a házmester. Ja és még azt is szerettem volna kérdezni, hogy mit is mondott, hol dolgozik?

- Mondtam, hogy a CAI-nál!

- Jaj nem mos, hanem mielőtt kiderült volna, hogy bajsza van a menyasszonynak. Bocs ez rossz hasonlat volt.

- Ja, LONDON HOOLDING. Jézusom ez volt a költöztető kamilyon oldalára írva, amit láttam délelőtt. Tudod meséltem a nagydarab medvéről, aki bejött az étterembe kávéér. Még azzal ugrattam magam, hogy biztos ez is kém. Ráhibáztam!

- Úgy látszik, malacod van a kémekkel. Tehát:

4. Utána járni a LONDON HOOLDING-nak. Hová mentetek volna nászútra?

- Velencébe.

- Mikor?

- A jövő héten.

- Menj majd oda! Hátha ott lesz, mert azt hiszi, hogy úgy sem mész el egyedül, vagy épp azt hiszi, hogy oda mész búslakodni, és látni akar

- Te Mary, keressünk valami szállást, mert mindjárt összeesek a fáradtságtól.

- Jó, gyere, menjünk. A főtéren láttam egy nagyon kis takaros szállót.

Hamar fizettek és átmentek a főtérre. A halban lévő kis butikbak vettek fogkefét, aztán letusoltak, és lefeküdtek. Eva szinte azonnal elaludt.

 

Következő fejezet

Vissza a kezdőlapra