- És a másik férfi?
- Azt nem találták
meg.
- Oda kellett volna menned! Lehet, hogy elszökött és
nem halt meg.
- A falu teljes lakossága azt vallotta, hogy látták,
hogy ő is lezuhant. Biztosan szörnyet halt, és ha a tengerig vitte a folyó,
sosem kerül elő a holtteste.
- Rosszul végzed a munkádat Abu
Seham, de én nem haragszom rád. Nézd, én is fáradt és
lázas vagyok. Az utóbbi napok engem is meggyötörtek, de kérlek, hogy utazzál
oda és kérdezzed ki te magad a falut! Hantoltassad ki a hullát és hozassad Bagdadba.
Végre kell rajta hajtani az ítéletet! Szervezzél kereső brigádot, és ha megvan
a másik is, azt is irányítsad ide! Ja és azt a hazaáruló kurdot is kerítsed
elő! Igyekezzél! - Abu Seham
megnyugodva állt fel a székből és mélyen meghajolt. Otthon már várta a
magángépe. Előző nap becsomagoltatott a feleségével, és a svájci bankszámlájára
átutaltatott még tízmilliót. Úgy érezte sikerült megúsznia a dolgot, de mikor
felegyenesedett Szaddam Husszein kezében ott volt a pisztoly.
- Úgy hallottam, hogy Svájcba készülsz. Sajnos nem
engedhetlek el, mert hazaáruló vagy. Ezennel végrehajtom rajtad az kivégzést. -
mondta az Elnök, de a ravaszt már nem kellett meghúznia. Abu
Seham félelmében szörnyethalt. Dísztelen sírba a
legnagyobb csendben temették el. Szomorú áldozata volt egy leáldozó hatalomnak.