Adam behajtott az új lakása elé. Egy gyönyörű kis házacska volt, apró
előkerttel. Kinyitotta a kaput és beállt a garázsba. Hajnali öt óra volt. A
garázson keresztül ment be a házba. A bútorai már ott voltak. Mindent
elrendeztek ízlésesen. Ruhái gondosan beakasztva a szekrénybe, a könyvei a
polcokon ugyan olyan sorrendben, mint a másik lakásban. Mindene meg volt, csak Eva nem. Fáradtan leült a nappaliban, és elgondolkodott,
hogy helyesen viselkedett- e. Valószínűleg igen Vissza is tarthatta volna az
asszonyt, de így is veszélybe sodorta már. Legszívesebben felhívta volna, hogy
jöjjön utána, de nem tehette meg. Az úton ide felé rájött, hogy miért akarják
Irakba küldeni. Túl sokat tudott meg a " Cég" belső rothadásáról, túl
közel jutott valakihez, és sejtette is, hogy kihez. Ben
Moorgenhez. Ez az ember
pedig ki akarja csinálni. Egy hónap múlva kellett belépnie az ENSZ- be. A terv
nagyszerű volt, csak pontosan tudta, hogy aki végre hajtja, nem kerül ki
Irakból élve, hacsak nem olyan ügyes, mint James Bond. Hírtelen a gondolataiba hasított a telefon csörgése.
Nagyot dobbant a szíve, hátha Eva az, de aztán
rájött, hogy ő nem lehet. Lassan felállt, és felvette a kagylót.
- Halló - szólt bele- Itt Mark Edem
Stevard.
- Jeles! - hallotta Ben Moorgen hangját. - Na ezért nem engedtem, hogy kiszállj!
Vállalod az ügyet?
- Igen. - mondta kelletlenül Adam.
- Na ne légy már olyan szörnyen tüskés! Ketten
mentek. A vissza út biztosítva. Nem lesz semmi probléma.
- Ki lesz a másik?
- Biztonsági okok miatt még nem mondhatom el.
- Jó, és mikor kell nálad jelentkezni?
- Ha visszajöttetek. Ha beléptél a New Yorki ENSZ
kirendeltséghez már egyenesbe vagy.
- A másik ügynök?
- Ő már ott dolgozik. Te, Adam,
ne sajnáld azt a nőt, nem volt hozzád való, és egyébként is te a hazádnak és a
bosszúnak esküdtél örök hűséget. Van egy hónap pihenőd, használd ki, és
felejtsd el azt a libát. Na szia, és kéz és lábtörést.
- Szia. - mondta Adam és
lecsapta a kagylót. - Seggfej! - kiáltotta, és földhöz
vágta a készüléket. Elöntötték szemét a könnyek, levetette magát a kanapéra, és
dühösen verte a fejét a két öklével. Majd amikor megnyugodott, szemében elszántsággal
felugrott. - Igen, Eva egy liba!?
Meg nem hozzám való?! Meg felesküdtem a bosszúra?! Hát kapsz te olyan bosszút, hogy belegebedsz! Elvetted
tőlem az utolsó esélyt ahhoz, hogy normális életet éljek?!
Majd adok én ezért te szemét! - Elő vett egy tiszta papírt, meg egy filcet, és
leült az íróasztala mellé, és írni kezdett:
TERV B. M. LIKVIDÁLÁSÁRA
(meggyilkolására)
1. Eva értesítése, hogy várjon
rám, mert szeretnék vele élni.
2. Ügynök társam felkutatása, és ellehetetlenítése.
- Nagyon reménykedett abban, hogy az akció nem Moorgen
egyedi vállalkozása. Ha pedig így van, az azt jelenti, hogyha a másik ügynöknek
az utolsó pillanatban valami baja történik, mondjuk, eltöri a lábát, Ben Moorgennel kel beugornia
helyette. Akkor pedig, jaj neki.
3. Bázis az USA-ban. - Fel akarta venni a
kapcsolatot az egyik haverjával, aki a " tanú védelmi" - sekknél
dolgozott. Kellet egy új hely, ahova majd Evával elbújhat,
ha sikerül visszatérnie Irakból. Elégedetten nézett a papírra, majd összetépte,
és lehúzta a vécébe. Most már összeszedte a gondolatait. Aztán bement a
hálószobába, és lefeküdt az ágyra. Megpróbálta beszívni Eva
illatát, de már nem lehetett érezni. Fájdalom hasított az ágyékába. Gyorsan meg
ágyazott, meztelenre vetkőzött és bebújt a takaró alá. Férfiassága követelőzően
meredezett. Elképzelte az asszonyt, úgy ahogy előző este ott feküdt a rózsával
a kezében. Elöntötte a forróság, és megkönnyebbül. Fáradtan, égő szemmel
feküdt, és azon gondolkozott, hogy hogyan is felejthetné el az asszonyt, hiszen
hacsak rá gondolt beleremegett a szerelembe. - Úr isten Ben,
te még sosem szerettél? - gondolta, és szánalmat és undort érzett a másik
iránt. Nehezen, gondolatokkal terhesen aludt el.