Már tíz óra is
elmúlt, és Eva még mindig aludt. Mary
halkan nyitott be az ajtón, kezében hatalmas tálca, rajta kétszemélyes reggeli.
Letette az ágymellé, majd óvatosan megrázta a húga vállát.
- Eva, ébredj! - az
asszony nagyot ugrott ijedtében.
- Ne ijedezz hugi. Csak én vagyok, meg a reggeli.
Már egy csomó mindent elintéztem. - dicsekedett, majd egy vajas pirítóst
nyomott a nevető Eva kezébe.
- Te még a legnagyobb bajban is meg tudod nevettetni
az embert. És mi az a rengeteg minden, amit elintéztél?
- Hát átmentem a volt lakásodba, és megkérdeztem a
házmestert, hogy mi történt tegnap. Azt mondta, hogy ilyet még nem pipált. A
költöztető kocsi megérkezése után két óra alatt kirámolták a lakást. Aztán Adamről kérdeztem. Egy év múlva költözött be, az után, hogy
a tulajdonosnőt bevitték a diliházba. Azt mondta, hogy a hölgy rokona és, hogy
a család kérte meg, hogy vigyázzon a lakásra, amíg a nénikéje meggyógyul. A
furcsa csak az, hogy reggelre két levelet talált a postaládájában a házmester.
Az egyik azt tartalmazta, hogy a hölgy Amerikába költözött az unoka öccséhez és
a feleségéhez, miután kiengedték a zárt osztályról, és adják el a lakást, az árát pedig küldjék egy megadott címre. A másik levél pedig a diliházból jött, és értesítés volt benne
arról, hogy a hölgy öngyilkos lett és mivel nem volt rokona a lakás az
intézetre szállt, majd küldenek egy becsüst.
- Mi volt a cím, ami az első levélben szerepelt.
- Várj, felírtam! Á meg is van. New York 47. utca
101. harmadik emelet 4.- olvasta Mary a papírról.
- Ez Adam ottani címe.
Lehet, hogy oda kellene átmennem?
- Ezt majd még megbeszéljük. Most zuhanyozzál le,
aztán irány a szülői ház. Utólagos engedelmeddel haza telefonáltam, hogy
előkészítsem a terepet. Csak azt mondtam, hogy összevesztetek Adammal és te, ott hagytad. Erre azt mondták, hogy
sejtették, hogy baj van, mert két láda jött reggel a nevedre, tele a
cuccaiddal. Visszavárnak.
Eva tehát összekapta magát. Aztán lementek a halba, hogy kijelentkezzenek.
Miután elintéztek mindent, a recepciós megkérdezte:
- Hívjam a barátjukat?
- Milyen barátunkat? - kérdezte Eva.
- Reggel ötkor érkezett. Önöket kereste, de nem
hagyta, hogy felszóljak. A szoba számot kérte, de én mondtam, hogy azt nem
adhatom meg. Akkor azt mondta, hogyha reggel felébrednek
szóljak neki. - Eva szíve nagyot dobbant, és dühös
volt a portásra, hogy nem szólt. Most tölthetett egy éjszakát Adam nélkül.
- Hogy hívják az urat? - kérdezte
- Kyle Cooper.- Eva elcsodálkozott, de aztán rájött, hogy a férfi biztos
álnéven jelentkezett be.
- És, hogy néz ki ez az úr?
- Elnézést, de olyan igazi nagy medve. Vöröses barna
haj, és bozontos bajusz. - Evában meghűlt a vér.
- Ó ne keltse fel! - mondta- Biztosan nagyon
kimerült. Mondja neki meg, ha felébredt, hogy a férjemnél megtalálhat minket. -
Azzal karon ragadta a hüledező nővérét és kisiettek a kocsijukba.
- Gyorsan ülj be! - sürgette Maryt,
aztán meg sem várva, hogy az becsukja az ajtót, indított.
- Mit jelentsen ez Eva! Mi
történt?
- Ezt a férfit láttam a vendéglőben.
- Milyen vendéglőben?
- Tudod! Ez költöztette Adamot.
- És vajon mit akar tőled?
- Azt nem tudom, de úgy érezem, hogy semmi jót!