Esett
az eső. A csatornalefolyók alig bírták elnyelni a pesti utcákon lefolyó
áradatot. A házak falain folyt végig a rossz csatornák helyett, aztán
végighömpölygött a járdákon, majd hatalmas tócsákká nőve csobogott le az
úttestre. Az emberek esernyőkkel a kezükben iparkodtak végig a sötét
mellékutcákon, majd sietve ültek be a kocsijukba, vagy léptek be a kapukon át a
bérházak sötét gyomrába.
A Rákóczy tér is kiürült. A lányok a melegben főzték a
striciknek a vacsorát, vagy a környékbeli presszókba vonultak vissza. Senki sem
álldogált a placcokon, hisz hideg volt, és az autók hatalmas vízsugarakat
fröcsköltek a járdákra.
Matild hét órakor ért a térre. Nem prostituált volt.
Az egyik házban lakott, és még alig múlt tizenegy. Örült, hogy senki sincs
odakint, mert a stricik mindig elébe álltak, és felajánlották neki, hogy “
vigyáznak rá”. Az apja egyszer lement a térre, és elbeszélgetett a fiúkkal. Még
egy kört is fizetett nekik a talponállóban. Azóta nem molesztálták, de Matild
így is félt tőlük. Az egyik osztálytársnője névnapi zsúrjáról jött. Apja
megígérte, hogy nyolcra kijön érte a villamos megállóba, de a bulinak előbb
vége lett, mert az az undok Orsi már megint
összeugrasztotta a társaságot. Nem lehetett kihagyni semmiből, és ha kihagyták,
hívatlanul is megjelent, és ha megjelent, akkor perceken belül veszekedés lett
a dologból.
Most is egy drága könyvet hozott ajándékba Zsófinak. A
többiek erre szégyenkezve adták oda saját kis általuk készített dolgaikat.
Zsófi is feszélyezve érezte magát, így a hangulat jó fagyos volt. Megették a
süteményeket, és végre játszani akartak, de Orsi megint közbe szólt.
Kijelentette, hogy ő hozta a legszebb ajándékot, így
azt fogják játszani, amit ő mond. Erre a Szabó ikrek felálltak, és közölték,
hogy megígérték az anyjuknak, hogyha esik az eső, akkor előbb hazamennek, azzal
vették a kabátjukat, és elmentek. Az egyszem
meghívott fiúnak is az “ eszébe jutott”, hogy az udvaron hagyta a biciklijét,
és félt, hogy nagyon megázik. Negyed órán belül már csak Orsi, és ő maradtak a
vendégek közül. Ő még állta a sarat, mert Zsófi a legjobb barátnője volt, de
Orsi egyre undokabb megjegyzéseket tett rá, végül kirukkolt Matild legfájóbb
témájával.
- Azt mondták a tévében a múlthéten, hogy azok a
lányok, akik a Rákóczy téren nőnek fel, mind laza erkölcsűek lesznek, de én nem
hiszem. Te sem feküdtél le még egy fiúval sem, ugye
Matild? - fordult felé a kislány, és úgy nézett rá, mint egy undorító dologra.
Matild nem tudta eldönteni, hogy miért ítélné el a másik, azért mert még szűz,
vagy azért, mert nem.
- A legtöbb lány nem kurva az ott lakók közül, és a prostik
sem olyan rosszak, mint amilyenre festik őket. - Orsi arca megmerevedett.
Göndör, szőke tincseit megrázva, konok szájjal mondta:
- Az anyukám azt mondta, hogy ne játsszak veled, mert
rossz dolgokra taníthatsz. Nem is lett volna szabad itt maradnom, ha te itt
vagy. - Matild nyelvén volt már, hogy akkor menjen el, de meglátta barátnője
könnyektől csillogó szemét, és így csak vállat vont és szomorúan mondta:
- Nekem is mennem kell. Az apukám vár a megállóban. -
Zsófi kikísérte.
- Ne haragudj. Nem maradnál mégis? - kérdezte, és egy
hatalmas könnycsepp gurult le az arcán.
- Abból csak veszekedés lenne, és még a végén
megtépném. - Zsófi elmosolyodott.
- Elküldeném, de azzal zsarol, hogy elmondja anyunak,
hogy csókolóztam az Imrével. Tudod, hogy anyu milyen, nem engedne el nyáron
táborba. Így is csak két hetes könyörgés után egyezett bele.
- Majd holnap elmeséled, hogy milyen volt a délután
hátralévő része - puszilta meg barátnőjét megértően, aztán beszállt a liftbe.
Elöntötte most is a pulykaméreg, amikor Orsi konok
mosolya, és Zsófi sírós szeme eszébe jutott. Dühösen rúgott bele egy sörösdobozba. Az eső még jobban rákezdett, így a kislány
meggyorsította a lépteit, és közben átkozta magát, hogy nem hozott magával
esernyőt. Az egyik bódé mögül egy magas, sötéthajú, fekete szemű, negyven év
körüli férfi lépett ki, hatalmas ernyőt tartva maga fölé. Pár lépés után odaért
Matildhoz.
- Szervusz kislány. - köszönt. Matild nem tudta, hogy
ki az, de ismerősnek tűnt.
- Csókolom. - rebegte félszegen, és el akart lépni a
férfi mellett, ám az megfogta a karját.
- Gyere, hazakísérlek, mert agyonázol. Ott laktok
szemben a tízesben. Apukáddal ismerjük egymást. Nem emlékszel rám? Én vagyok
Péter bácsi.
- Á! - mondta Matild, mint aki már tudja, hogy ki az
illető, de nem tudott rá visszaemlékezni, hogy honnan is ismerős, így úgy
döntött, hogy biztosan úgy van, ahogy a bácsi mondja. Meg aztán azt is tudja,
hogy hol lakik. Megköszönte a kedvességet, és belépett az ernyő alá, azzal
elindultak a házuk felé.
Átvágtak a játszótér felé. Az eső kezdett kicsit
alábbhagyni. A férfi egyszer csak hirtelen megállt.
- Ne haragudj, de rosszul vagyok. - Mondta és leült
egy padra. A pad úgy helyezkedett el, hogy nem lehetett látni, csak a homokozó
felől.
- Gyere, ülj le te is, mert teljesen elázol! - mondta
kedvesen a férfi. A kislány melléült és nézték az ernyő alól a víztócsákba
hulló esőcseppeket. A férfi egyszer csak átfogta a vállát.
- Nem kéne orvost hívni? - kérdezte a lány megriadva.
- Nem, már jobb egy kicsit. Gyere, bújjál közelebb,
mert még megfázol. - Matild tiltakozni akart ám a férfi már magához is vonta,
és befogta a száját. Letépte a blúzát, és csókolgatni kezdte a mellét. A
kislány hiába kapálódzott, a férfi vasmarokkal ölelte át. A szoknyája alá
nyúlt, majd egy mozdulattal elszakította a bugyiját. Ledöntötte a padra, és belevágta a szerszámát.
Az áldozat sírva nyöszörgött a nagy tenyér alatt, mely teljesen befedte a
száját. Iszonyatosan fájt a lába között, és a félelemtől minden tagja remegett.
A férfi kedvét töltötte rajta, aztán a szabad kezével
fojtogatni kezdte. Mikor már nem tudott kiáltani, másik kezével is megfogta a
vékony kis nyakat és befejezte művét. Felállt, visszarakta már petyhüdt
szerszámát a nadrágjába, felvette az esernyőjét a járdáról, és vissza se nézett
áldozatára, aki kicsavarodott végtagokkal, véresen feküdt a padon. Szemében
csodálkozással vegyes iszonyat ült. Élete utolsó pillanataiban rájött, hogy hol
látta a férfit.