- Na találtatok újlenyomatot a levélen? - kérdezte Mátravőlgyi a belépő kollegától
Dallós Gáspártól. A férfi ötvenfelé járt, erősen kopaszodott, és az öltöny úgy
állt kövérkés testén, mint tehénen a gatya.
- Nem. De a papírt nem itthon
gyártották.
- Hát hol? - mártotta bele kiflijét
egy kefirbe a felügyelő.
- Ausztrália.
- Más nyom?
- Szerencsénk volt. Behoztak egy
ámokfutó gyorshajtót. Arra specializálta magát, hogy a zebráknál ráijesztgetett
az öregekre.
- A barom! És?…
- harapott nagyot a kiflijébe Mátravőlgyi.
- Pont raktam ki a képeket a néniről
a falra, mikor a pasast vezették a kihallgató
helyiségbe. Azt mondja “ Jé ezt a nyanyát is majdnem eltrafáltam. Remélem nem
miattam került ilyen ramaty állapotba.” Persze rögtön erről az esetről kérdeztük
ki. Az asszonyt egy férfi segítette fel a járdára.
- Na és, mindent harapó fogóval kell
kihúzni belőled? - köpködte szét a morzsát Mátravőlgyi.
- A pasas,
most köhögi ki a fantomképet róla.
- Helyes. - nyelte le az utolsó falatot
a százados. - Kérsz egy kis kávét? - állt föl, hogy töltsön.
- Igen. Cukor nélkül, dupla tejjel. -
Mondta Dallós, és a tenyerébe fogta a poharat. Fázott. Már megint esett.
- Állítottatok rendőrt a ház és a pad
elé?
- Igen többet is. Civilben grasszálnak
a téren.
- A lányok most elátkoznak minket,
biztos nem megy nekik a bolt.
- Annál jobban meg vannak ijedve. -
megcsörrent a telefon.
- Halló? Mátravőlgyi
ezredes.
- Főnök, mondja meg Dallósnak, hogy
nem nagyon boldogulok ezzel az ürgével. Küldje már át.
- O. K. megy
mindjárt. - mondta és letette a kagylót.
- Idd meg a kávéd, és aztán menjél át
a képírókhoz. Az ámokfutód makacskodik. Én átmegyek a bonctanra az első eredményekért.
Mátravőlgyi lement az udvarra, és átvágott
rajta. Egy kicsi csúnya épületbe ment be. Ez volt a bonctan.
- Jó napot Erzsike. - köszönt rá a
folyosón felé jövő laborosra.
- Van az én számomra valamilye?
- Nincs, de a doki bent van még a
laborban. - bökött a nő a hátul lévő vasajtó felé. Mátravőlgyi
pont ezt akarta elkerülni az ebédje után. Nagy lélegzetet vett, és belépett a
bonctermet megelőző kis laborba. Szerencséje volt, mert Akasztó doktor ebben a
helyiségben tartózkodott.
Akasztó doki a negyvenes éveinek a
végén járt, és a neve miatt lett patalógus. Élcelődve
mesélte, hogy kezdő sebész korában egyszer egy asszony hisztériás rohamot
kapott, amikor mondták neki, hogy milyen nevű orvos fogja műteni.
“ Nem azért feküdtem be ebbe az
átkozott korházba, hogy felakasszanak. Élve akarok innen kikerülni. Bennem
ilyen nevű ember ne turkáljon.” - visította. Már addig is mindig megjegyzéseket
tettek a nevére, de ez már sok volt. A szakvizsgát egy év alatt letette, aztán
átjött a rendőrségre. Szerette ezt a munkát, és a paciensek sem beszéltek
vissza.
- Á szia Hegyvölgy! Jöttél az eredményekért.
Mi?
- Szia! - Rázta meg a köpenye ujjánál fogva a
másik kezét, mert a tenyere csupa vér volt. - Tisztára úgy nézel ki, mint egy
horrorfilm főszereplője. Na megtudtál valamit?
- Igen. A halál beállta után erőszakolta meg.
Ugyanaz a férfi az ondó minta alapján. Olyan korú lehet, mint te. A nő többször
is megkarmolta. Szövet darabkák voltak a körme alatt.
- Hol karmolta meg?
- A karján. Bivaly ereje lehet az
ürgének, hogy ilyen gyorsan elbánt az asszonnyal.
- Tehát erősebb, mint én?
- Ránézésre talán nem, de ha
megmarkol valamit…
- Kik lehetnek ilyen vasmarkúak?
- Kik? Talán cirkuszos. Valami
erőművész. Vagy cukornádarató. De az nem nő itthon.
- Hát hol?
- Kuba, Dél - Amerika, vagy
Ausztrália.
- Bingó!
Helyben vagyunk. A levél, amit nekem címzett ausztrál papírra volt nyomva.