- Na nem emlékszik? Azt mondta, hogy jól látta a pasast.
- De csak egy pillanatra. -
makacskodott az ámokfutó autós. - Egyébként is, ha nyolcan
állnak itt fölöttem, és noszogatnak, akkor teljesen összezavarodok.
- No, akkor kezdjük
előröl. Milyen színű volt a haja?
- Fekete, oldalra fésült.
- Arca?
- Hosszúkás, olyan kunos.
- Szemei?
- Mélyen ülők.
- Így jó?
- Nem. Más.
- Ez? - rakott be egy másikat a
számítógép kezelő.
- Még ez sem az. - Dallós már kezdte
elveszíteni a türelmét. Úgy érezte, hogy a másik csak szórakozik velük. Egy
ilyen fantomkép összeállítása nem szokott egy félóránál tovább tartani, ez meg
már két órája őrli az idegeiket. Biztosan csak időt akar nyerni. - Ha tíz
percen belül nem jön ki eredmény, nem áll az alku. Mész szépen a dutyiba. -
megállapodtak, hogyha együttműködik a rendőrséggel ebben az ügyben, elengedik a
vádemelést, és megússza az utcán lévő randalírozást egy
ejnye - bejnyével. Ha nem, keményen bevonják a
jogosítványát, és még bírságot is kap. Ha nagyon morcos lesz a bíró, egy évre
le is csukhatják.
- Nem szórakozok, - méltatlankodott a
férfi - de tényleg nem hasonlít. Emlékeztetett valakire az ipse,
azért jegyeztem meg magamnak, csak azt nem tudom, hogy kire.
- Hát törd a fejedet. - mondta Dallós
és az ajtó felé fordult, mert épp most lépett be rajta a főnök.
- Újság van fiúk. - kiáltotta és
meglobogtatta a kezében a patalógus jelentését. Erre
a tanú is megfordult, és egy pillanatra elakadt a lélegzete, aztán felkiáltott:
- Ő volt!