- Kérem, hogy mindenki jöjjön tíz perc múlva az eligazítóba.
- Mondta az ezredes remegő hangon, és kiment. A többiek
pedig fölkeltek és lassan átszivárogtak az említett eligazítóba. Mindenki
tudta, hogy miért lesz a rendkívüli értekezlet. Nem volt olyan ember, aki ne
hallott volna a százados régen eltűnt ikertestvéréről. Leültek a székekre, és
csöndesen beszélgettek a megdöbbentő tényről.
Mátravőlgyi egy negyed óra múlva jött csak be.
Megtörtnek, fáradtnak látszott. Szeme ki
volt sírva. Sajnos bebizonyosodott az, amitől napok óta félt.
- Kollégák, - kezdte halkan - azért
hívtam önöket össze, mert szeretném bejelenteni, hogy tudom ki a Rákóczy téri
gyilkos. Sajnos amint azt maguk is sejtik, az öcsémről Mátravőlgyi
Péterről van szó. Az öcsém után nem nyomozhatok. Így az értekezlet után
felmegyek a Belügyminisztériumba, és beadom a lemondásomat
Az összes adat az üggyel kapcsolatban
az íróasztalomon van, bele értve anyám meggyilkolásának dossziéját is. Az ügy
vezetését Dallós hadnagynak adom át. - mondta, aztán kisietett az ajtón.
Pillanatokig csönd maradt a teremben, aztán Dallós felállt, és elkezdte az
eligazítást.
- Nem, - állt föl a belügyminiszter -
nem fogadhatjuk el az lemondásodat. Nagy szükségünk van most rád, hisz csak te
ismered egyedül a tettest.
- Nem fél a részrehajlástól?
- Nem. - felelt a miniszter egy óra
múlva az eligazítás után. A hatalmas fogadó terem dohányzóasztalánál ültek. A
szobában egy nagy tárgyalóasztal volt, egy antik szekrénysor, és egy
ülőgarnitúra. Az ablaknál hatalmas pálmák szűrték meg a fényt. A fotelok alatt
süppedős perzsaszőnyeg. Az egész berendezés hihetetlenül gazdag, és ízléses
volt. Mátravőlgyi elgondolkozott az ő kis irodája és
ennek a teremnek a különbségein.
- Azonkívül, ne haragudj, az emberünk
téged akar. Ha lemondasz, talán évekig nem tudjuk elkapni. Ne menj személyesen
a helyszínekre, így elkerülhető lesz, hogy összekeverjenek benneteket. Az
irodából dolgozzál. Azonnal fölhívom a kapitányságodat, és intézkedem. Most
pedig menjél, és lássál munkához!
Mátravőlgyi egy órát csak ült a szobájában, és
hagyta, hogy potyogjanak a könnyei. Nem ilyen körülmények között akarta
megtalálni az öccsét. Elővette megint a régi aktákat az anyja haláláról, és
elborzadt, hogy milyen zavaros volt Péter vallomása. Valószínű, hogy láthatta
az anyjuk meggyilkolását, és most ez készteti arra, hogy ugyanúgy gyilkoljon. “
Szegény Petya, mennyit szenvedhetett, amíg ide
jutott. A rengeteg megrázkódtatás. Mindig is túlérzékeny ember volt.” A könnyei
rácsöppentek az aktára. Gyorsan becsukta, aztán hátradőlt a székében, és csak
sírt, és sírt. Aztán mikor már elfogytak a könnyei, feltárcsázta a lakását. A
felesége vette föl.
- Mi van drágám? Olyan furcsa a
hangod. Mondta a Bea, hogy megint meggyilkoltak valakit a Rákóczy téren. Biztos
valamelyik strici.
- Nem, sajnos nem, a gyilkos az én
öcsém.
- Mit mondasz? - döbbent meg az
asszony.
- Majd mindent elmondok. Légy oly
kedves, és hozzál be nekem valami meleg ételt termoszban, meg váltás ruhát.
- Húsleves, sült csirke és rizs?
- Jöhet.
- A gyerekeket vigyem?
- Nem tudom. Rád bízom a döntést. Én
már semmit sem tudok.
- Géza, nem kéne lemondanod?
- Azt mondja a Belügyminiszter, hogy
Péter engem akar. Ha kiszállok eltűnik, és sosem
kapjuk el.
- Nem kéne akkor sem az öcséd
letartóztatásában részt venned.
- Tudom, de muszáj. Azt hiszem nagyon
beteg, és ha nem vigyázok rá, akció közben le is lőhetik, vagy lesittelik. Neki
orvosra van szüksége.
- Majd ha beérek
megbeszéljük. Vigyázz magadra.
- Szia kedves. - mondta Mátravőlgyi és letette a kagylót.