- Nagyon örülünk százados úr, hogy ön is kijött őrizni
minket. - lelkendezett a Rákóczy téren lévő közért negyvenkét éves eladója.
- Hát igen. Több szem többet lát.
Ugye maga is a tízes számban lakik?
- Igen, de honnan tudja?
- Nyilvántartásba vettük a lakókat.
- Igaz, hogy a gyilkos a testvére?
- Á, dehogy. Ezt meg ki mondta
magának?
- A rendőr, aki a kapunk előtt áll.
- Rettenetes, hogy nem lehet már
megbízható embert találni. Ennek nem lett volna szabad kiszivárognia. Legyen
olyan kedves, és ne mondja el senkinek.
- Nem mondom. Én megismerném ezer
ember közül is az öccsét. Van egy vágás a tenyerén. Én csináltam
véletlenül.
- Á szóval te vagy a Nagy Szilvi. Mi
is történt akkor? Nekem elmondta a Péter, csak már nem emlékszem rá.
- Hát magának elmondta? Pedig
megígérte, hogy nem teszi.
- Nekünk nem voltak titkaink egymás
előtt.
- Szóval az úgy volt, hogy akkoriban
mi együtt jártunk. Ő tizennégy volt, én meg tizenhárom. Le akart velem feküdni,
de én nem akartam. Addig győzködött, hogy azt mondtam neki, hogyha
beleállíthatom a tenyerébe az ollót, akkor megadom neki magamat. Nem gondoltam
komolyan, mellé akartam csapni, de ő pont oda kapta a kezét.
- Ő azt mondta nekem, hogy megérte,
mert maga csodálatos szerető. Egyébként nagyon csinos most is, mint mindig.
- Ó köszönöm, de ez nem igaz. Úgy
megijedtem, hogy elszaladtam.
- Hát igen. Mindig nagyokat mond az
ember ilyen téren.
- Nem kér a kifli és párizsi mellé
egy kétdecis konyakot? Esik kint az eső, biztosan
átfázik majd.
- Köszönöm szépen, de ez is maradjon
a kettőnk titka. A főnököm nem örülne az alkoholozásomnak. Hánykor végez ma?
- Egy óra múlva.
- Ne mennyen sehova, majd én magáért
jövök, és hazakísérem. A történtek miatt nagy veszélyben van.
- Köszönöm. - mondta a nő. A férfi
fizetett, és kiment az ajtón. Egyenesen a tízes ház elé ment, a poszthoz.
- Legyen olyan kedves igazolni magát tizedes
úr. - mondta a poszt, mire a másik elővett egy igazolványt, és bemutatta. -
Elnézést kérek öntől, de az ön utasítása volt.
- Helyes, így tovább. Azért viszont
haragszom, hogy elfecsegte a rokoni kapcsolatomat a gyilkossal.
- Elnézést uram, de arról már anélkül is tud itt mindenki. Azt mondták, hogy ön nem jön ki
ide.
- Igen úgy volt, de most én vagyok a csali.
Éppen ezért most leléphet innen.
- Á értem. Nagyon jó ötlet. Itt
maradjak a közelben?
- Nem fiam hazamehet. A
mellékutcákban egy elit kommandó rejtőzik. - így a rendőr fogta magát, és
elindult a villamoshoz. A férfi megvárta, amíg egy - egy szerelvény mindkét
irányból elmegy, aztán elindult a pad irányába. Itt két rendőr is állt.
- Jó napot kollégák! - mutatta már
előre az igazolványt.
- Jó napot főnök. - mondták azok.
- Egy egérfogó akciót szerveztünk. Én
vagyok a csali. Kérem, szóljanak minden posztnak, és civilnek, hogy egy elit kommandó
van a mellékutcákban, és a téren. Az összes iderendelt kolléga mennyen innen,
csak maguk álljanak ki a villamosmegállóba kétfelől. Ha jönne az öcsém a
12-63-454 - es számon tudnak érintkezésbe lépni
velem. Kérem, igyekezzenek! - a két rendőr a fejét forgatva elment, a férfi pedig percről percre látta, hogy fogynak az emberek a
térről. Leült a padra, és megvárta, amíg letelik az óra, aztán elindult a
közérthez. Az asszony éppen akkor kattintotta be a lakatot a redőnyön, aztán
elköszönt a kollégáitól.
A férfi belékarolt, és sietve
elindultak a téren át.
- Milyen jó, hogy elém jött. Féltem
volna.
- Tegeződhetnénk is. Hiszen
gyerekkori pajtások vagyunk.
- Ez igaz. Hát, szia Géza.
- Szia Szilva.
- Hát még erre is emlékszel?
- Persze. Te, ne haragudjál, de
mennyünk már a pad felé. Ott felejtettem a szatyromat.
- Jó. - mondta, és bekanyarodtak a
játszótér felé. Végigmentek a homokozó, és a hinták mellett, aztán beléptek a
bokrok takarásába.
- Várjál meg itt! Oda tettem a bokor
alá. - mondta, és odament a pad háta mögötti bokorhoz. Lehajolt, mintha a
szatyrot kereste volna, aztán csodálkozva felegyenesedett.
- Hát ez meg mi? Gyere, csak nézd
meg? - az asszony oda ment és lehajolt. Ekkor dobta a zsinórt a férfi a
nyakába. A nőnek annyi ideje sem maradt, hogy sikítson, az éles madzag máris
belé fojtotta a szót.
- Ha nem ellenkezel, nem bántalak.
Azt hiszem magadtól is rájöttél, hogy én Péter vagyok.
- Az asszony bólintott. - A padhoz megyünk. - lassan lenyomta a padra a
reszkető testet, majd felhajtotta a szoknyáját, és letépte a bugyit róla.
- Ne! - hörögte a tehetetlen nő, mire
szorosabbra húzódott a nyakán a hurok.
- Tartozol ezzel. Már csak azért is,
mert a kezemen lévő seb eltüntetése egy kisebb vagyonomba került. - mondta a
férfi, aztán belevágta az áldozatába a szerszámát.
- Te szemét kis kurva.
Te is akartad, csak az eszedet játszottad. Stricheltél a sarkon, nekem meg nem
hagytad.
- Nem, nem igaz! Szerettelek. -
mondta alig hallhatóan az áldozat.
- Nem igaz! Nem igaz! - sziszegte a
másik, és minden egyes szóra egyre jobban meghúzta a zsinórt. Mikor Szilvia már
nem mozdult, gyors mozdulatokkal befejezte az aktust. Ezt a halottat is úgy
helyezte el, mint az előző áldozatait, ennek a kezébe is adott egy levelet,
aztán a Kőrúttal ellenkező irányba elsietett.