- Mert, hogy egy posztot átver, de maguk miért nem mentek oda
hozzá megnézni, hogy kicsoda?
- Igazolványa volt.
- Melyik európai állam áll a
legjobban az igazolvány hamisítás dolgában?
- Magyar. - hebegte a rendőr. Dallós
kiabált velük a Rákóczy téri homokozó mellett. A helyszínelők éppen akkor
végeztek a hullával.
- Mit mondtunk maguknak mielőtt ide
álltak volna?
- Hogy a Mátravőlgyi
százados nem jön a térre.
- Hátakkor?
- Meggyőző volt, meg volt
igazolványa. - Dallós legyintett és oda lépett az egyik rendőrségi furgonhoz.
Elhúzta az ajtót, és beadta a borítékot a bennülő századosnak.
- Ez megint neked szól. - Mátravőlgyi Géza kibontotta a levelet, és felolvasta a
szintén újságkivágásként megírt üzenetet.
“ Ezer csillag hiába ragyog,
egy asszony mondja, most meghalok.”
- Ki volt az asszony?
- Kántor Viktorné,
de talán a lánykori neve többet mond. A te korosztályod.
- Mondjad!
- Nagy Szilvia.
- Jézusom. Szilva Péterrel járt,
mielőtt anyát megölték volna. Ki jön még?
- Most visszaviszünk az őrsre. A
rendőr főkapitány is azt üzente, hogy reméli, hogy elkapjuk az öcsédet, mielőtt
újra gyilkolna.
Megint erőt vett rajta a sírás. Nem
értette, hogy miért történik ez. Igazából azt sem tudta, hogy miért nem vették
el tőle az ügyet. Kopogtak az ajtón. A felesége volt a két gyerekkel. Az
asszony részvéttel ölelte át.
- Tudod, hogy merre indulj? - kérdezte, miután kibontakozott a férje
öleléséből az asszony.
- Teljesen tanácstalan vagyok.
- Miért csinálja
ezt a Péter bácsi? - kérdezte a fiú, aki a megszólalásig hasonlított az apjára,
kivéve, hogy mélyen ülő szemei kékek voltak.
- Nem tudom kisfiam, de a kulcs ebben
az aktában van. - mutatott az anyja halálával foglalkozó iratcsomóra.
- Kedves megtennéd, elolvasnád? Hátha
te rájössz. - Mátravőlgyi rendszeresen hazahordta
elolvasásra a feleségének a zűrösebb ügyeit, bár ez teljesen szabálytalan volt,
de az asszony józan gondolkodása sokszor segített megoldani az ügyeket. Most is
leült, és maga elé vette az anyagot, majd olvasni kezdte. Bea addig kitálalta
az ennivalót, de a férfi alig tudott valamit is lenyelni belőle.
- Legalább a levest. - erősködött a
lány.
- Nem tudom. - erre Bea elvette a
kanalat, és mint egy gyereket, megetette az apját.
- Na ugye, megy ez, csak akarni kell.
Hé ne edd meg apa husiját, te kis torkos manó. - koppintott az öccse fejére.
- De hát nem kell neki. -
méltatlankodott a gyerek, és lenyelte a falatot.
- Van otthon is. - simogatta meg a
lány a gyerek arcocskáját.
- Csak tudnám, hogy merre van most. -
sóhajtott fel bánatosan a férfi.
- Nem volt valami búvóhelyetek? -
kérdezte Bea.
- De igen, csak nem hiszem, hogy már
megvan. A pincében volt egy raktárhelység, amit senki sem használt. Az ajtót ki
lehetett emelni, és oda bújtunk el. Ott őrizgettük a kincseinket, meg egyszer
egy egész macskacsaládot is. Szegény mama nem tudta, hogy hová tűnik el a
párizsi meg a tej a hűtőből.
- Majd én körül nézek. - mondta Bea.
- Megtiltom! Veszélyes. Már három nőt
megölt.
- Hármat? - kérdezte Bea.
- Igen. Az első szerelmét. - ekkor
ért a végére az asszony az aktának.
- Te, kedves, hol voltál a gyilkosság
alatt?
- Én éppen krumplit pucoltam.
- És Péter?
- Edzésről jött haza. Én nem voltam,
mert meg voltam fázva.
- Nem késett?
- Egy negyed órát. Akkor már nagyon
ideges voltam, mert anyunak is meg kellett volna jönnie. Mikor Péter hazaért,
azt javasolta, hogy menjünk elé a villamoshoz, de aztán sajnos oda felé ment
megtaláltuk a padon.
- Feltétlenül arra kellett mennetek?
- Nem. - mondta csodálkozva a férfi. Sosem
értette, hogy akkor az öccse miért vezette arra.
- Akkor az öcséd négy nőt gyilkolt
már meg. - suttogta remegve az asszony.