Mátravőlgyi elköszönt a családjától, aztán
behivatta Dallóst.
- Lehet, hogy tudom, hogy hol van Péter.
- Na ez már valami.
- A tízes számú ház egyik pincéjében
volt egy búvóhelyünk, valószínűleg ott bújt el. Onnan leshette ki a lakókat.
- Este odamegyünk körülnézni. Sajnos
még egy nő hiányzik abból a házból.
- Ki?
- Nagy Olga. Kurtizán. Két hete
jelentették be az eltűnését a szomszédai.
- Hány emberrel megyünk ki?
- Csak mi ketten, nehogy gyanút
fogjon a madárka, ha nincsen éppen ott.
- Jó, kérsz egy sült csirke combot? -
kínálta oda társának az ételt Mátravőlgyi.
- Nem miattam ugrált a nejed.
- Egyél csak, én nem bírom. Haza meg
nem akarom vinni. Az tényleg rosszul esne szegénynek. - Dallós erre elvett egy
húst, és jóízűen enni kezdett. A százados is egészen gusztust kapott tőle, de
lehet, hogy az esti akció hozta meg az étvágyát. Amikor Dallós kiment az ajtón
leült és nekilátott a másik darabnak meg a rizsnek.
- Na akkor jössz? - nyitott be az
iroda ajtaján este hétkor Dallós.
- Ha így meglát egy rendőr, biztos,
hogy bevisznek. - mondta Mátravőlgyi, és felhúzta a
fekete szamurájruha Zipzárját.
- Én is látlak, még sem kotorászom a
bilincs után. De ha nem szeded a lábadat, lehet, hogy meggondolom magamat -
ütötte el tréfával a dolgot Dallós. A másik nem nevetett rajta, de látszott
rajta, hogy picivel jobb kedve lett. Lementek a garázsba, és egy sötét színű
civil autóba ültek. A csarnok mögötti utcában parkoltak, aztán nesztelenül
elindultak a tízes ház felé. Megálltak a kapu előtt, és Dallós elővett egy
hatalmas köteg kulcsot. Szakértő szemmel kiválasztott egyet a többi közül, és a
zárba dugta. Az azonnal kinyílt.
- Nem lett volna egyszerűbb
kicsöngetni a házmestert? - kérdezte Mátravőlgyi.
- Úgy látom teljesen tompa az agyad.
Maradj csöndbe, és figyeld, hogy miként csinálják a
nagyok. - A hátsólépcsőnél felkapcsolták az elemlámpájukat, és elindultak
lefelé a lépcsőn. Lent a pincefolyosón hűvös, és erős szag fogadta őket.
Egymásra néztek, és Mátravőlgyi rohanni kezdett az
említett pince felé. Az ajtót még mindig ugyan úgy ki lehetett emelni. Amikor körbe
világítottak, egy nő alakja rajzolódott ki az egyik sarokban. A földön hevert,
háta a falnak támasztva. Végtagjai kifacsarodva. Nem volt rajta ruha. Olga volt
az a kurtizán. Halott volt. A vérével írták föl a falra.
Most végre megtaláltad az elsőt,
Kit testvéred másodszorra ölt.
A helyszínelők végeztek, és elvitték
az erősen oszlásnak indult testet. Mátravőlgyi kint
ült a kocsiban, és sírt.
- Öregem, ez azért állatkínzás, hogy
a miniszter nem fogadta el a lemondásodat.
- Nem, igaza van. Csak én ismerem
Péter szokásait. Csak azt nem értem, hogy miért ilyen dühös rám. Miért gyűlöl?
- Te, kit szeretett jobban anyád?
- Nem tudom, talán egy árnyalattal…
engem. De sosem mutatta.
- Akkor meg honnan tudod?
- Érzi az ember. Gondolod, hogy
ezért?
- Minden megeshet.