Tizenhatodik fejezet

 

Dallós kettesével vette a lépcsőfokokat, mögötte egy egyenruhás rendőr loholt. Olga szomszédaihoz mentek. A lány lakása a harmadikon volt. Megálltak előtte és füleltek.

- A szomszédokat is meg kellene kérdezni, hogy lakik - e itt valaki. - nyafogott a posztos.

- Majd azt én elintézem. Maga csak üljön be. Vagy fél?

- Hát nem túl kellemes feladat.

- Nem is azért fizetik, hogy szórakozzon. - mondta idegesen Dallós, a rendőr pedig gondolt egy cifrát a civil nyomozókról.

Dallós elővette a kulcs csomóját és egy perc múlva a lakásban voltak. Egy garzon volt. Benéztek a konyhába, meg a fürdőbe de nem volt ott senki.  Felgyújtották a lámpát, majd kinyitották a szekrényeket. De semmit sem találtak. Kimentek a fürdőbe és ott is kinyitották a szekrényt. Itt végül előkerült, ami után kutattak. Két bőrönd, és egy táska. Benne Mátravőlgyi Péter ruhái.

- Kapcsolja le a villanyokat, és maradjon nyugton. Majd küldök még valakit. - mondta Dallós, és otthagyta a rendőrt. Átment, és becsöngetett a szomszédokhoz. A kérdésre, hogy lakik - e valaki a szomszédban, azt válaszolták, hogy nem láttak senkit, bár az egyik éjjel valami zajt hallottak onnan, de amikor benéztek az ablakon a sötét szobába, nem láttak senkit.

Dallós amint ment le a lépcsőn, elővette a rádióját, és beszólt a lakásban lévő posztnak.

- Úgy látszik, hogy csak éjjel jár oda.

- Meg valószínűleg a fürdőszobát használta csak. A kád alatt egy összecsukható ágyat találtam.

- Ügyes munka. Vigyázzon magára!



 

Következő fejezet

Vissza a kezdőlapra