A nagy tárgyalóban ültek Mátravőlgyi,
Dallós és dr. Hamdy a pszihológus.
- Vajon hol rejtőzhet? A lakásban azóta, nem járt. - kérdezte Dallós.
- Én azt hittem, hogy a pincében
lesz. - vonta meg a vállát Mátravőlgyi.
- Nem uraim, az ilyen mániákus
gyilkosok sokkal rafináltabbak, ahhoz, hogy olyan helyen húzzák meg magukat,
ahol könnyen megtalálhatják őket, kivéve hamár
befejezték a művüket, és azt akarják, hogy szembesüljenek vele az üldözői.
- De akkor hogyan találjuk meg? Géza miatt úgy jár és kel a kollégák között,
ahogy csak akar.
- A téren nem fog már gyilkolni.
Tudja jól, hogy a múltkori volt az utolsó lehetősége.
- Dehát
egyáltalán miért csinálja?
- Párbajozik magával. Az anyja
valamit mondhatott neki, aznap amikor meggyilkolta. Maga nem tud erről semmit?
- Nekem csak annyit mondott anya,
telefonon hogy fontos dolgot akar velünk közölni, de a mai napig sem tudom,
hogy mi lehetett az.
- Rivalizáltak annakidején az
öccsével?
- Mindenben. Az úszásban, a
tanulásnál, a lányokkal. Volt egy játékunk, a földszintről indultunk, és az nyert, aki előbb ér föl a lakásunkig.
- Mi volt a jutalom?
- A vesztesnek kellett lemenni vásárolni.
- A testvére most is játszik. Azt
játssza, hogy rejtvényeket ad föl magának, és élvezi, mert még mindig ő jár
elől, tehát nyer. Magának tudnia kell, hogy hol van.
- De nem tudom!
- Nem azt mondta, hogy nem lehet
tudni, hogy hol van? - nézett az orvosra Dallós.
- A legtöbb esetben így van, de most
nem. A rejtvény akkor jó, ha teljesen megfejthető. Ha logikusan gondolkozunk,
már ha egy gyilkos gondolatai logikusnak nevezhetők, akkor az út végén ott
várja a rejtvényfejtőt a jutalom. Ez esetben Mátravőlgyi
Péter. Gondolkodjon, milyen álmaik voltak, készültek valahova, vagy akartak
venni valami ingatlant maguknak?
- Mire gondol?
- Például Bécsbe akartak disszidálni, akkor az öccse a hotel Winben lakik. - Mátravőlgyi a
kezébe temette az arcát, és erősen gondolkodni kezdett. Néhány percig némán
ültek az asztalnál, aztán hirtelen felkapta a fejét a százados.
- Egy hajóra vágytunk, egy lakóhajóra a Dunán!