- Szia apa. - nyomott egy cuppanóst Bea az iskola előtt álló
furgonban ülő apja arcára.
- Honnan van ez a furgon? - vágta be
magát az anyósülésbe a lány. - Á öcsi már te is itt vagy? - nézett nagy kerek szemekkel
a félig szundikáló fiúra a nővére.
- A furgont az Örsről kaptam kölcsön,
hogy észrevétlenül le tudjunk menni vidékre, amíg a vihar el nem ül. Anyád már
lenn vár.
- Végre rájött a főnököd, hogy mégsem
kéne a saját testvéred után nyomoznod?
- Elég nehezen, nem igaz cicám?
- De. - mondta Bea elgondolkozva.
Miért hívja az apja cicának, amikor tudja, hogy utálja.
- Gábor miért ilyen álmos?
- Beteg. Anyád nyugtatót adott be
neki. - Beának kezdett nagyon gyanús lenni a dolog. Anyja gyűlölte az ilyesféle
gyógyszereket. Lopva jó alaposan megnézte a férfit. Teljesen úgy nézett ki,
mint az apja, de a lány egyre jobban úgy gondolta, hogy nem az. Felébredt benne
apja nyomozó ösztöne.
- Apa, melyik moziban is voltunk
legutoljára? - kérdezte a lány.
- A Corvinban.
- Ja persze ott láttuk azt a Chakk Norris filmet.
- Igen persze. - vörösödött bele a
másik az erőfeszítésbe.
- Maga nem az apám! - kiáltott fel
Bea, és már lökte is ki a kocsiajtót, ami éppen egy piros lámpa előtt
lassított. A menekülő érezte, hogy a férfi vasmarokkal megfogja a vállát, aztán
egy tűszúrást érzett, és az ülésnek nyomta a másik. Fél perc alatt elzsibbadt,
és ólmos fáradság lett rajta úrrá. Próbálta nyitva tartani a szemét, de egy idő
után elhatalmasodott felette az altató hatása. Mély álomba merült.
Amikor magához tért egy hajón volt.
Egy ágyon feküdt, és a keze a lerögzített éjjeli szekrényhez volt bilincselve.
Az öccse a másik ágyon feküdt, és az ő keze is az ágyhoz
tartozó szekrényhez volt bilincselve.
- Miért csinálja
ezt velünk apa? - nyafogta a fiú.
- Mert ez a disznó nem az apánk,
hanem Péter bácsi.
- Én félek. - sírta el magát Gáborka.
- Nem vagy egyedül. - mondta szomorú
hangon Bea. - De ne sírjál, apa majd kitalál valamit.
- Azt sem tudja, hogy hol vagyunk.
- Majd kinyomozza. - nyúlt át a másik
ágyra a lány, és végig simogatta az öccse fejét. Aztán óvatosan felállt. Még
mindig nagyon szédült, és keze lába remegett az átélt élményektől. Odalépett a
kajütajtóhoz és kinézett az ablakán. Egy öbölben állt a hajó, egészen közel a
parthoz. Odébb egy móló vége látszott. Minden csöndes volt. Bea az éjjeli
szekrényéhez lépett, és kinyitotta. Nem volt benne semmi. A fiókot is kihúzta,
de az is teljesen üres volt.
- Most nézzed meg a tiédet is! -
szólt oda az öccsének, de az is teljesen üres volt. A kajütben volt még egy
szekrény, de hiába próbálták elérni, a bilincs nem engedte odáig őket.
- Még csak egy rohadt pohár vizet sem
hagyott nekünk. - Mérgelődött Bea.
- Jön! - látta meg az ablakon
keresztül Gábor, azzal mind a ketten visszaugrottak az ágyra. A férfi belépett
a kis szobába.
- Á, látom, már ébredeztek. -
mosolygott rájuk.
- Miért hozott ide minket?
- Ti az én családom vagytok, az én
fiam és lányom.
- Én az igazi aput akarom! -
durcáskodott Gabika. A férfi erre oda rontott hozzá és elkapta a haját, majd
mélyen a szemébe nézve mondta:
- Mától én vagyok az apátok, a
réginek lejárt a szavatossága. Megértetted?!
- Ne bántsa, hisz még csak gyerek! -
szedte össze az összes bátorságát a lány.
- Mi baja a bátyával?
- Hogy mi? Az, hogy mindig neki jut a
jobb, a több. Anyánk őt szerette jobban, mégis nekem kellett figyelmeztetni őt,
hogy ne kezdjen ki egy pasival sem, aztán neki jutott
a jobb nevelő szülő, engem vertek, és dolgoztattak, aztán meg velük kellett
mennem Ausztráliába. De ott aztán sikerült elintéznem őket. Rájuk gyújtottam a
birka istállót. De akkor meg kénytelen voltam csavarogni, meg teljesen egyedül
gondoskodni magamról. Évekbe tellett, mire sikerült annyi pénzt összeszednem,
hogy hazajöhessek. És akkor meg kiderült, hogy hekus
lett belőle. Egy rohadt zsernyák. Ő nincs többé,
értitek, az apátok halott, de nektek szerencsétek van, nem úgy, mint nekem.
Nektek van élő férfi rokonotok. Úgyhogy majd én nevellek tovább benneteket.
- Megölted apát? - szepegett Gáborka.
- Én nem, és nem is fogom, csak
hozzásegítek egy idegösszeroppanásban szenvedő embert, hogy kiugorjon az
emeletről. - a két gyerek némileg fellélegzett.
- Hoztam nektek kaját, meg innivalót.
- mondta, azzal kiborította a kezében lévő szatyor tartalmát az ágyra, és
elment.